Az esti kóstoló borai (fotó: Ercsey Dániel)

Megesküdtem magamnak, hogy ma nem kelek korán. Az elmúlt két nap annyira kimerített, hogy úgy éreztem már a létezés is fáj, persze pont ma kell hajnali háromkor feltekerni a hangerőt a  vicces kedvű recepciósnak a folyosókon lévő hangszórókban, így rémülten ébredek a szófiai rádió hajnali metál műsorára. A bolgár heavy metal amúgy megkülönböztethetetlen az összes többitől, ugyanúgy hörögnek benne, ennyi erővel akár svéd vagy magyar is lehetne.

Negyed órán át bömböl ordít a zene, kimegyek a folyosóra pizsamában, hogy megtaláljam a zaj forrását, de nem vagyok egyedül, pár percen belül az egész hatodik emelet ott tolong, kócos anyukák és izgága kisgyerekek, egy bácsi járókerettel és szemüvegben, meg három nagyon felháborodott török, akik kaszinózni érkeztek a bolgár fővárosba. Végül küldöttséget menesztünk a recepcióra, ami sikerrel jár. A zene elhallgat, de én fél ötig nem tudok visszaaludni…

Szófia reggel... (fotó: Ercsey Dániel)

Cserébe reggel hétkor kipattan a szemem, az alvásnak fuccs, de legalább kapok reggelit! A hivatalos program valamiféle városnézés, szkippelem a dolgot és úgy döntök, hogy magam fedezem fel Szófiát, annak is a hotel közeli részét, ami egy modern külváros és egy klasszikus szocialista panelrengeteg ötvözete, mintha Dallas belvárosában egyszer csak a pesti Havanna lakótelepre tévedne az ember.

A lakótelepet nem fotóztam le. Cserébe itt van az esti menü, szóljon aki érti! (fotó: Ercsey Dániel)

Miután a múlt héten Alkonyi Lacinál felejtettem Tállyán a napszemüvegemet, szükségem van egy másikra, úgyhogy hunyorogva elbotorkálok egy közeli plázáig. A szimatom nem csal, pénzt is sikerül váltanom, napszemüveg is kerül a fejemre és még egy menüt is tudok enni a helyi McDonaldsban, a lányaim legnagyobb örömére. Modern korunk elfajzott szokása lehet, hogy mindenhol a világban bemennek letesztelni a helyi Mekit, most nincsenek velem, de közvetítem nekik élőben, ahogy megkóstolom a tutti-frutti ízű kólát és ugyanazt a műanyag szendvicset ami otthon is elérhető minden második sarkon.

Orendáéknál ha nem is sajtból van a hold, de bőven van bolgár bor a falakon (fotó: Ercsey Dániel)

Délután aztán megadom magam és a csapathoz csatlakozva részt veszek az első hivatalos kóstolón, a hotel közelében található Vino Orenda vinotékában. Ez volt a legelső borbolt Bulgáriában, ahol csak bolgár borokat lehetett kapni, a koncepció pedig semmit sem változott az évek alatt. A bolt a Russian Monument Square sarkán található, egy buszmegállóban, a parkolás trükkös lehet délután, de megéri a választék miatt elzarándokolni ide! A hat (végül hét) boros kóstoló alapkoncepciója a mavrudtalanság, a következő héten úgyis csak mavrudokat fogunk kóstolni, ergo most az nem lesz egy sem.

PetNat 2021 extra brut

Natúr dymiat vagyis smederevka és pinot noir cuvée bubisbor, halvány lazac színnel. Intenzív a felhabzás, de gyorsan el is tűnik a pohárból, átadva a terepet a piros bogyós gyümölcsökkel operáló illatnak. Szájban közepes testet és rendkívül élénk savakat kapunk, vérnarancsos, citromos ízekkel és pici kesernyével az utóízben. 86/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Libera Orange 2020

Az első találkozásom a Struma-völgy legendás szőlőfajtájával, a keratsudával. A 45 napos héjon tartás miatt a színe a mély citrom és a halvány arany között változik. Illatában klasszikus széna, menta, őszibarack és pici dió. Kóstolva közepes test, élénk savak, ízben sok citrus, gyógynövények, zöld tea. A lecsengése citromos. 83/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Bratanov Tamianka 2014

A bolgár vendéglátóink úgy tálalták ezt a bort, mint egy csodát, a legismertebb bolgár fehérbort, amit lehetetlen beszerezni a régebbi évjáratokból. Ennek megfelelően hatalmas volt a készültség, bár engem az előzetes hype nem győzött meg. Igazam lett. 2014 egész Közép-Kelet-Európában szar évjárat. Tény, hogy kihozták belőle a maximumot, mély citrom színnel és gyógynövényes, pemetefűcukorkás illatokkal, de a savak, a zöldes jegyek és a virágpor a lecsengésben engem mind az évjáratra figyelmeztetnek. 87/100 pont

A többiek végül még ennyire sem voltak elájulva a bortól (ami ugye sárgamuskotály, ha eddig nem esett volna le a szerb vagy bosnyák tamjanikák után), úgyhogy a házigazdánk bontott egy palackot a friss évjáratból, hogy meggyőzzön minket. Vesztére.

Fotó: Ercsey Dániel

Bratanov Tamianka 2021

Halvány citrom szín. Illatában zöldfűszerek, menta, zsálya. Közepes test, pici maradékluki és enyhe tanninkesernye, feszültség a nyelv hegyén és enyhe húzó érzés az ínyben. Kifejezetten magas alkohol. 85/100 pont

Vidinska Gamza special selection gamza 2016

Egy borászat ami a szőlőfajta nevét viseli, mintha itthon lenne olyan pince, hogy „Szekszárdi Kadarka“ ahonnan persze lehetne kadarkát kóstolni. A színe halvány rubin, az illatában meggybefőtt, fahéj és szegfűszeg. Köze nincs a hazai kadarkákhoz, pedig ugyanaz a fajta. Könnyed, élénk savú bor, ízében inkább a hecsedli dominál. Savhangsúlyos. 84/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Tsarev Brod pinot noir 2016

Halvány rubin szín. Illatában avar, idős szilvalekvár, fekete cseresznye. A test kicsit vékony, a savak élénkek, az ízben toast, feszes tanninok és marcipános meggy. Az alkohol melegít a végén. 85/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Ahinora Dulcis in Fundo 2020

Vrachanski misket szőlőfajta, október végén szüretelve. Félédes, tiszta, közepes citrom színnel, parfümös-körtés illattal, pici púderral a háttérben. Közepes test, pici kesernye, vastag héjú körte, birs. Jól elkészített, korrekt de izgalommentes bor. 86/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

A kóstoló után vacsora a város egyik legmenőbb újhullámos éttermében, az ANDRé-ban. A céklás előétel telitalálat, különböző textúrákkal játszik a séf, tökéletes az egész. A grillezett főtt káposzta sem rossz, a főételben a hús állaga szuper, a desszert pedig a tálalással varázsol el, egyébként szinte ehetetlenül gejl.

A bolgár nemzeti sütit (ha megöltök sem tudom a nevét) először egy magyar cukrász készítette el a bolgár királynak. Az eredetit nem ismerem, de ez nagyon-nagyon csokis, mellette füstös ízesítésű pillecukor rudacska és kávéfagyi, az egész egy hamutálat mintáz. Szerintem. (fotó: Ercsey Dániel)

A FB cimbik szerencsére segítenek a menü lefordításában, különben sosem jönnék rá, hogy mit ettem. A koronát az estére, de talán az egész napra egy bor teszi fel, méghozzá a Rossidi 2019-es mavrudja, ami feszes, friss és vibrálóan gyümölcsös, közel van a tökéleteshez, szerintem minden idők legjobb mavrudja (94/100pont)!

Fotó: Ercsey Dániel

A vacsora után még visszasétálunk a hotelbe, az osztrák kollégával meg is beszéljük, hogy együtt szervezzük a Pécsi Borozó következő kékfrankos tesztjét, ő még nem tudja, hogy én ezt teljesen komolyan gondoltam, de majd rájön februárban, amikor elkezdem hívogatni...

A Bulgária útinapló sorozat további részeit itt találjátok meg: 1.rész, 2. rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész