December 5.

Bujdosó Matacs Dél-Balatoni Szürkebarát 2011

A dél-balatoni tájak valahogy mindig sokkal közelebbinek tűnnek, mint a Balaton túlpartja. Lehet persze, csak amiatt, mert innen oda járunk gyakrabban, a déli part a mi partunk. Áttekintünk persze északra és csodáljuk is sokszor, sok mindenért, de itt délen meg otthon vagyunk. És amióta borban is odatette magát jónéhány borászat, nyaralásokon szívesen válogatunk a poharunkba is helyi bort. Ez a szürkebarát persze nem a nyaralás kedvence lesz, ehhez nekem kicsit hűvösebb idő kell, nem jégbe hűtött bor és jó társaság. Erőteljes, vastag bor, illatában fűszeres sült alma, pörkölt mandula, mogyoró, de még őszibarack is felbukkan. Kortyban vastag, krémes, hordófűszerekkel csinosított, komoly borként jelenik meg, a savakat szeretnénk talán erősebbnek, hisz’ minden más masszív, az alkohol nem kevés, de van mögötte struktúra. Akkor bontsuk, ha van rá időnk, szépen nyílik, de azért ne hagyjuk túlmelegedni. 87 pont, mert a jó szürkebarát a mi barátunk is. ****

December 6.

Kabaj Amfora 2006 (Szlovénia)

Mikor máskor vennénk elő a féltett kincseket, mint adventkor. Ilyen kincs a Kabaj pincészet, azaz Jean Michel Morel 2006-os Amforája, ami egy grúz amforában, azaz kvevriben érlelt fehér házasítás. A szlovén Goriska Brda borvidéken tevékenykedő szlovén-francia házaspár bora érett, mély arany, kissé borostyános színvilágú, illatban egy teljesen más világ jelenik meg, mint amihez szoktunk. Érezzük a gyümölcsöket, fügét és barackot, de sokkal intenzívebben jön a teásság, egy érdekes füstösség, mézes-borsos jegyek bukkannak fel, miközben a korty határozottan száraz, frissen-fiatalon kóstoltam, vagy két és fél éve már, akkor is volt benne némi Hubertus-kivonatosság is, most is megtaláltam. Ánizsos, herbális, narancshéjas, teás, érezhetően tanninos bor. De az akkori állapotához képest sokkal jobban egyben van, sokkal komplexebb, izgalmasabb. Idő kell neki is, de 89 pontot megérdemel, annyit biztosan.  ****+

December 7.

Zaro Cabernet Sauvignon 2009 (Szlovénia)

Ha már a szlovén boroknál tartunk, jöjjön egy vörös is. A tavasszal jártam Izolában, ahol a Zaro pincészet tulajdonosával is megismerkedtem, a kisváros legjobb borbárja és kávézója, a Manzioli szintén az ő érdekeltsége, itt kóstoltuk végig a szortimentet. Bruno Zaro családja 1348 óta él ebben a városban, van kis családi történelmük, borral is szinte mindig foglalkoztak. A cabernet sauvignon nagy bor, súlyos kortyokkal, de jó arányokkal. Sűrű, sötét, a nap végén egy pohárral, kicsit belemerülünk a szedres-borsos-csokoládés zamatokba, érezzük, hogy az alkohol nem kevés, a hátcímkén 16 % áll, de csak legyintünk, ide, most, belefér. Valahogy nagyon egyben van, úgy tud hihetetlen erőtől duzzadni, hogy közben meg a második pohárral is megkívánjuk. Finnyásabb borbloggerek biztos húznák a szájukat, én meg simán 88 pontot mérek ki rá. ****

December 8.

Rudi Pichler Riesling Smaragd Terrassen 2012 (Ausztria)

A vasárnap csúcspontja egy rajnai rizling volt, úgy elfogyott a teljes palack, hogy észre se vettük. Az osztrák fehéreket kedvelem, egyszerre van bennük kellő szikárság és mégis zamatos ízgazdagság, jó savak és finom ásványosság. Wachauban csak egyszer jártam, rövid látogatás volt ráadásul, de a borait azóta gyakrabban keresem. A zöldveltelinik és rajnai rizlingek frontján elég biztos pont, tudom mit várhatok egy Federspieltől vagy egy Smaragdtól (ezek ugye a helyi eredetvédelem és minőségbiztosítás kategóriái). Ez a Riesling Smaragd Terrassen a kategória belépője, de nekem talán épp ezért az egyik kedvencem. Még kellőképpen gyümölcsös, barackos, almás, citrusos, hűvösen elegáns arányokkal adagolja az illatokat. Kortyban zamatos, gyümölcsös, élénk savakkal, kellemes, érett citrusossággal, nem túl komplex, de pont annyira rétegzett, hogy amíg el nem fogy, mindvégig izgalmas tud maradni. Orada volt hozzá, citrusos-zöldfűszeres durbincs, szerették egymást a borral. Mi is jól éreztük magunkat, 92 pont. *****