A Pécsi Borozó tavaszi számában már részletesen írtunk a két a borászról, de azzal még mindenképpen kiegészítenénk, hogy a borvacsora igazi példája egy gyümölcsöző borászkapcsolatnak. Balassa István és Szilágyi László ugyanis már néhány év óta közösen dolgozik, s nemcsak a boraik népszerűsítésén. Két tokaji borász, akiket összeköt a borvidékük és borászatuk jellege, a világszemléletük. Két kicsi tokaji pince gazdái, akik részben különböző stílust képviselnek, de a konkurencia helyett az együttműködést látják a másikban.

Száraz borok

Gizella Pince Furmint Battonage 2008
Egy jó tartású, tisztavonalú furmint a nyitány. Kellemes karakterű, egyenes, egyből szimpatikus (mint a készítője). Közepesen intenzív, összetéveszthetetlenül furmintos illat, pont annyira hordófűszeres, mint amennyire gyümölcsös (szőlős, birsalmás). A szájban kerek, a puha glicerin érzettől indítva selymesen csúszik le. Az erőteljes savak a korty végén uralkodnak, s az egyensúlyt megtartva még biztosan sokáig a hátukon cipelik a bort.

Balassa Pince Mézes-mály Furmint 2008
Mélyebb, aranyabb színű, mint „évfolyamtársa”. Intenzív körtés, édesfűszeres illat, amely az oxidáltabb stílus felé hajlik. Karcosabb, akaratosabb karakterű: erőteljes alkohol és savak izmosítják. Kerek, eleven a szájban, fullos magot képez, majd szétterjed a szájpadláson - ha nem egy elegáns borkóstolón lennénk, jól el lehetne csámcsogni rajta. Lecsengésben először jön egy kis kesernye, ami igazán jól áll neki, majd vajkaramell puhítja, kedvesíti.

Gizella Pince Barát hárslevelű 4B 2008
A ’4B’ a gimis osztálytársak memoárja, akik az aktuális szüretben segédkeztek. Elsőre kicsit fedett az illat, mélyebben a pohárba szagolva elegáns vajas hordós jegy sejlik fel. Aztán egyre bátrabb lesz, s megbombáz egy gyermekkorból érkező illattal - elég nagymama csuklott már egy-egy borleírás kapcsán – ez most édesanyám fahéjas őszibaracklekvárjára emlékeztet, ami gyerekkorom egyik favoritja volt. Az ízképet tovább díszítik szép elegáns hordófűszerek (főleg mogyoró) és a háttérben maradó pikáns gyümölcsösség (hecsedli). Érdemes időt hagyni a bornak, s közben picit elmerengeni a gimnazista emlékeken is.

Balassa Pince Betsek hárslevelű 2008
Mély szín, összetett illat és íz. A karamelles-mézes világot jól ellenpontozza a sósság, amely nem a megszokott ásványos érzetet adja, hanem izgalmasabb, olívás, pirított magvas. Szép tartású bor kicsit meleg alkohollal, de a magas extrakt ezt igazán elbírja. Vajas, krémes lecsengéssel búcsúzik, s a száraz próbánál mutatkozik meg igazán a jellegzetes hársmézes jegy. Izgalmas, karakteres bor, kíváncsi vagyok, milyen lesz később, csak jusson még belőle. Balassa István szerint 2008 a hárs éve volt, e bort kóstolva ezt el is hisszük neki!

Édes borok

Gizella Pince Látomás Cuvée 2007
(65% furmint és 35% hárslevelű)
Üde gyümölcsösségével szép átvezetést ad a koncentráltabb édesek felé. Szép palackérett bukéja van, de ízben jobban mutatja magát: szőlőgyümölcsös, barackos, törökmézes, egy csík világos karamellel meglöttyintve. A hárs mintha legyőzte volna a furmintot: a szájban nem a savak, hanem a cukor viszi a prímet, ez mégsem nehezíti el a bort. Bár lassabb kortyokban adagolva, az üzenet a palackból (750 ml-es) mégis ez: tessék szépen meginni! Vagy könnyebb desszertekhez kipróbálni. Rögtön akadt is, aki ezt megfogadta: jegyben járó asztaltársaságom lelkesen rendelt is, így esküvőjükön a násznép is ezt teheti majd.

Gizella Pince Hárs L 2007
Haladunk a koncentrált desszertborok felé, mutatja ezt az is, hogy a poharat felemelve szinte érezhetően nehezebb e bor. Intenzív illatából trópusi gyümölcsök áradnak. Kóstolva szépen épül fel: először a tompa édességgel, még vizuálisan is beugrik a csurgatott méz képe. Megmentőként rögtön jönnek az élénk, nyálfakasztó savak. A korty felső ívén pedig a mangó, a hársméz és az aszalt barack mutatkozik, s ezekkel az ízjegyekkel a bor sokáig ott is marad a csúcson. Komplex egész, tokaji, nincs mit bonyolítani.

Balassa Pince Zéta Mézes-mály 2007
Érett, fűszeres, virágos illatából tényleg jön a méz, ahogyan a terület neve is jelzi. 
Tömény, sűrű szövésű, nehézkesebb bor. Kicsit tompák a savak, ezért nem szétáradó, hanem olyan érzetet kelt, mintha egy kis keljfeljancsit tartanánk a szánkban (nem mintha ezt valaha próbáltam volna, de a bor tényleg oda-vissza lendülve, saját életet él a szájban).

Balassa Pince Tokaji Aszú 6 puttonyos 2005
Nagyon izgalmas aszúval zárul a borsor, a társalgásból jó időre ki is esek, a pohár a mélyére húz, magával szippant a bor. Stílusban pont az arany középutat találja be: masszív-mély és mégis elegáns-légies. Nagyon sokrétű aromák bukkannak fel intenzív, meleg illatában: dohánydobozka, szantálfa, illatos kenyérhéj, gyömbéres piskóta, sötét karamell, bőr. Számolhatatlanul hosszú a lecsengés, nem lehet betelni vele, újabb és újabb jegyek jönnek: avaros, fügelekváros, aszalt sárgabarackos, fehér csokis, s egy kis sörélesztős jegy, ami még érdekesebbé teszi.  Édessége nem vesz el az élénkségéből, s talán emiatt is illik olyan mesésen a hasonló tulajdonságokkal bíró desszerthez (citrustortácska glasszírozott gyümölcsökkel). Így együtt igazán felejthetetlen!

(A borok leírását Iványi Emese biztosította. Köszönjük!)