Immár negyedik éve kísérjük figyelemmel a szekszárdi fuxlik történetét és rendre tudósítunk is minden egyes szériáról. Idén sem lehetett ez másként, hiszen bevallom, minden tekintetben közel áll a szívemhez. Egyrészt, mert sokkal inkább a miénk, mint a francia vonatkozású rozé, másrészt, mert hiánypótlónak gondolom, harmadrészt pedig, mert egy olyan összefogást képvisel a borászok között, ami példaértékű.

A tokaji és a balatoni borok után a szekszárdi borvidék legjobbjaival folytatódott a tavaszi borbemutatók sora Budapesten. Az érdeklődők május 26-án, csütörtökön délután a Petőfi Irodalmi Múzeumnak is otthont adó, patinás Károlyi Palotában 24 borászat mintegy 70 borát kóstolhatták meg. A Termőhelyek, borok és borászok Szekszárdról nevet viselő rendezvényen a borok mellett a város idegenforgalmi bemutatója, illetve (a Brill Pálinkaház jóvoltából) szőlő- és törkölypálinkák, zöldségpárlatok is várták a nagyközönséget.

Kevés annyi lélekemelő pillanat van borozásaink során, mint egy gyalogtúrát követően a piknik-kosárból (na jó, hátizsákból) elővenni egy palack jó bort, néhány poharat, és a fűbe heveredve, ideális esetben akár még szőlőtőkék között koccintani. Rendhagyót borbemutató rendezett a kisharsányi Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet a múlt héten, új dűlőválogatását a bor elsődleges születési helyén, azaz az 1992-ben telepített cabernet sauvignon tőkék között kóstolhattuk meg. A Vylyan jóvoltából, némi túrázás által, így aztán mi is feljutottunk a Dobogó legtetejére. A csúcson még a Nap is kisütött.