„A világon egyedülálló: siller Blauer Wildbacherből” – így hirdetik Stájerország bormarketingjének egyik oszlopát, a schilchert. Vagy, ahogy mi hívjuk, a sillert. A teljes mondat természetesen igaz, mert Blauer Wildbacher csak Ausztriában létezik, azon belül is Stájerországban… Siller sem sok helyen, azért az egyedül állóságot éppen mi, magyarok tudjuk megkérdőjelezni, alapvetően éppen itt, a Pannon Borrégióban, akár sillerről, akár Fuxliról, akár Egyéjszakásról beszélünk. Hogy marketing szempontjából van mit tanulni, az mutatja, hogy miközben nálunk a brandépítés a sillerre (eddig) nem sikerült, addig derék stájer barátaink kereken 500 hektárnyi Blauer Wildbacherre egy egész turista ágat húznak fel a borágazaton belül is, a nedű majd minden palackját nemhogy Ausztriában, de Steiermarkban értesítve.

Tombol a korai tavasz, virágba borultak a fák, kiabálnak a madarak, a természet is borért kiált. Valami könnyűért. Ilyenkor pedig minek is lehet nagyobb aktualitása, mint az új fuxliknak. Budapest, Pécs és Szeged után hazaértek a rókaborok, mind a tizenegyen, hogy megmutassák legszebb arcukat nekünk is. Velük kezdte meg hosszú hallgatás után új szemeszterét a BorSzakkör. A kihagyást követően a siker önmagáért beszélt. A Bormúzeum újra megtelt vidámsággal, összekoccanó poharakkal, borászokkal és szakkörösökkel.