Szarajevó, Fonoteka borbár és borbolt. Este hétkor csak én és egy japán hölgy ülünk bent. Žilavkával kezdem az estét. Carski Vinogradi Mostar - Žilavka Limited Edition 2017: Illatában vajas, kukoricás jegyek, a hordó és a seprőntartás uralja, némi kései érett almás-mézes jeggyel. Kóstolva nagy test, lágy-kerek savak, édességérzet, vanília, hordófűszerek. Selymes, telt, hosszú szegfűszeges-vaníliás lecsengéssel (86 pont). A felszolgáló angolul beszél hozzám, miközben a haverja (?), aki akár a tulaj is lehetne, az olasz borok előnyeiről győzködi a japán nőt, hozzátéve, hogy a világ legjobb szőlőfajtája a pinot grigio. Lehet, hogy rossz helyre kerültem?

Két bort bontottam nemrég - nem volt egy kerek évforduló, de mégis születésnap -, egyiket szándékosat, a másikat véletlenül. Aztán milyen jól tettem, pont így, ebben a sorrendben, elszállhat ugyan napközben a kocsi világítása, de este finom a vacsora, vidám a család, tetszenek a borok, mi kell még?

Volt ez a monarchia, az Osztrák-Magyar. Abban az országban jártunk nemrég, ahol világháborút kirobbantva ölték meg a trónörököst, de ugyanitt nosztalgiával emlékeznek arra korra. A jelenkori borászok is, mert abban az időszakban térképezték fel a szőlőtelepítésre alkalmas helyeket és telepítettek is nem kevés szőlőt, készítettek nem akármilyen borokat, teremtettek máig élő hagyományt. Bosznia és Hercegovina egy borban.