A swing dallamai és a flitterek, rojtok, boák tengerében azonban nem feledkezhetünk meg az est valódi apropójáról, melyre annak elnevezése is utal. A Hetényi Pincészet és Lánczos Sándor séf ugyanis egy közös projekten kezdett el dolgozni. A tavasztól őszig tartó szezonban a pincészet grill teraszának irányításánál Sándor kapta a kormányrudat, hogy jobbnál jobb, modern felfogásban és tálalásban készült, ámde hagyományos étellel kedveskedjen az ide látogató borturistáknak. A magyar ételek innovatív elkészítésén túl nem kisebb cél lebeg a szervezők előtt, mint egy olyan közösségi tér megalkotása, ahol a vendégek és vendeglátóik ismerik egymást, bátran kérdezhetnek, az étkezés elköltése pedig interaktív módon zajlik.

Mindemellett egy nagyon szép célkitűzés is része a közös munkának, hiszen Sándor eltökélt szándéka, hogy a következő vendéglátógenerációt tanítsa és fejlessze, így a rendezvényeken és a nyári szezon alkalmával minél több szakács- és pincértanulót szeretnének foglalkoztatni, ezáltal segíteni a tanulmányaikat és előrejutásukat. Ez az út nem ismeretlen Hetényiék számára sem, hiszen a pincészet Bor, művészet, Mecseknádasd rendezvénye jó ideje biztosít bemutatkozási lehetőséget a feltörekvő zeneművész diákok számára.

De nézzük, mi került a tányérjainkra és a poharainkba a nyitórendezvényen a közös összefogás eredményeként!

Előételként kaviár és helyben füstölt pisztrángból készült, mascarponéval krémesített pástétom várta, hogy a grillezett rozskenyérre kenve halas vonalon kényeztessük az ízlelőbimbóinkat. A tengeri ételekhez igencsak jól passzoló, yuzuból készült mártás tette fel az i-re a pontot ebben a kompozícióban. Aki kevésbé mozog otthonosan yuzu-vonalon, annak némi információ e téren, hogy főként a japánok termesztik, Tibetben és Kína belsejében pedig vadon nő ez a citrusféle, mely kinézetében inkább a mandarinra hajaz, ízében pedig valahol a citrom és a grapefruit között félúton mozog. Borpárja Hetényiék hordóbban érlelt Chardonnay bora volt, mely rendkívül jó ivású, kellemesen gyümölcsös tétel, harmonikus savai pedig szépen végigkísérték az előételt.

A borvacsorák során a leves mindig kényes pont számomra. Általában ezt a legnehezebb jól eltalálni, a megfelelőt beilleszteni a menüsorba vagy bort párosítani hozzá. A menükártya szerinti borkrémlevest nagy izgalmakkal vártam. Ezt a hagyományosan német eredetű ételt a 18. században betelepített svábok honosítottak meg Magyarországon, később a nagypolgári étkezés elengedhetetlen kelléke lett. Nálunk rendszeresen az ünnepi menü része karácsonykor, bár én az édes vonalat részesítem előnyben, mindig desszertborból készítem és krémlevesnek sűrítem be. Jelen esetben azonban a borleves egy egészen új arcával ismerkedhettem meg Sándornak köszönhetően. Már maga a levesbetét is egészen különleges és innovatív formát öltött, így kapott helyet benne a pavlova, rózsaszín és kék mini habcsókok, rozmaringos zöld piskóta, valamint kadarkából készített gumimaci formájú borzselé - abszolút varázslatos és bájos volt -, majd erre öntötték a Hetényi Pincészet Fehér Cuvée-jéből és csirkealaplé fúziójából született, naranccsal, csillagánizzsal fűszerezett levest.

A főétel már kevésbé volt ennyire megosztó, egy tökéletesen elkészített kacsát kaptunk a tányérunkra különféle kukorica-textúrákkal körbevéve. A levesnél használt Fehér Cuvée ismét visszaköszönt, hiszen a kacsa ebben a borban lett pácolva. A duó “comb-tagja” konfitálva, míg a mell szuvidálva csücsült a kukorica különféle változatain, amik a pattogatott kukoricán és parmezános polentán át a savanyú bébikukoricáig többféle variációban vették körbe az ételt. Az utóbbi időben Európában is hódító útjára indult pak choi-al pedig némi visszautalás kaptunk az előételnél már felemlegetett Távol-Keletre. A kacsához kínált 2017-es kadarka méltó párja volt az ételnek. Igazán elegáns tétel, melyben a fűszerek és piros bogyós gyümölcsök tökéletes összhangban voltak egymással, egy jó ivású, könnyed és szerethető fajtabort kaptunk a poharunkba.

Végül elérkeztünk a desszerthez, mely február lévén mi más is lehetett volna, mint fánk. Télbúcsúztatásunkat tripláztunk, ha úgy vesszük nemzetközi szinten is. Így kapott helyet egy tányéron a csörögefánk, az olasz zeppole és a spanyol churros. A fánktriót a 2006-os János Áldás névre keresztelt likőrbor kísérte, mely madeira-eljárással készült. Tömény csokoládé és aszalványos jegyek ölelték körbe a kortyot, melybe az igen magas, 17%-os alkohol szépen belesimult. Noha a János-áldás a hagyomány szerint az utolsó pohár bor elfogyasztását hivatott képviselni távozás előtt, mi mégsem búcsúztunk, hiszen az est tematikájához szervesen illeszkedő Swing Ladies koncert következett, a három hölgy pedig egy óra erejéig visszarepített bennünket a ’20-as évek Amerikájába.

Ami a jövőt illeti, március 15-től minden hétvégén nyitva áll a Hetényi Pincészet terasza, emellett meghívott borászvendégekkel és séfekkel közös borvacsorákkal, valamint workshopokkal készülnek, mely a minőségi gasztronómia világába kalauzolja el az érdeklődőket. Szeretnék, ha minél több ember felfedezné a Mecsek e rejtőzködő gyöngyszemét, mely tökéletes úticél lehet akár kirándulásról, akár terepfutásról vagy csak egy szép nap eltöltéséről legyen szó.