A szőlősorok tövében parkolunk le, egy taxis szól a kapuban, hogy odabenn Heimannék szűkében vannak már a helyeknek, noha hivatalosan még van vagy negyedóra nyitásig. De szívesen sétálunk, előttünk Ivánvölgy, mögötte a végtelen rónaság. Nem végtelen persze, de akkor is lenyűgöző minden alkalommal. 

Még pont egy parkoló rögtön van, az az egy, amiben mindig hiszek, de nem bánjuk. Még csak a nálunk is koraibb vendégek, tucatnyian talán, elsősorban a teraszon, a pont jóleső nasütésben fürdőznek. Zoltán sr. két utat kínál, a kinti pulton a Heimann és fiai, benti pulton a régebb óta ismert tételek, no meg néhány új is kóstolható.

Kint kezdünk. Zoltán jr. sillerrel indít és milyen jól teszi. Én ott akár be is fejeztem volna a kóstolót és kényelmes karfás székemben napozva vártam volna a falatkák felbukkanását. De amíg a falatkák másutt kalandoztak, inkább mind az öt borba beledugtam a nyelvem.

A Piros névre hallgató siller (2024-es) hetven százalékban kékfrankos, a maradék kadarka. A kékfrankos egész fürtben lett préselve, majd minimális ülepítés után rozéként, néminemű egész bogyóval és fürttel lett kierjesztve. A sztenderd kadarkával lett házasítva és íme, a pirosbor. Szaftos, gyümölcsös, ivós, könnyed, jó savak, de nem élesek, bogyósok és meggy, meggy, meggy. Nem a klasszikus siller, nekem ez már a könnyed vörös felé hajlik, mindegy is a megszólítása, de kérem. 90 pont.

Volt itt még Bátor névre hallgató 2023-as bikavér light, a második helyre most a 2024-es kadarka futott be nálam, volt még nem piacos kadarka dűlős is ebből az évjáratból, a Porkoláb-völgyből talán és a szépen érett 2021-es Bati-kereszt Kékfrankos.

Öt bor után jutott egy falat hummuszos kosárka, jöhetnek a benti tételek, a nőknek válogatott bókokat szóró, de a férfiakkal csípkelődő hangulatú Zoltán sr. prezentálásában.

A show-t nálam ezen a délutánon a Syrah 2023 vitte el. Osztályidegen, mondaná rá Zoltán sr., amiben talán igaza van, nem bolygója a Heimann-naprendszernek, de ha csak vissza-visszatérő üstökös is, brutális fénnyel halad. A bor behízelgő illattal nyit, fűszeres és csokis gyümölcs. A keleti fűszerek kortyban is ott vannak, olajos textúra, érett bogyósok, szeder, friss füge és icipici agyagos földesség. Lehet, eladtam a lelkem a krémes gyümölcsözönnek, de most nagyon jólesett. 92 pont.

Kóstoltam még a 2023-as Barbarossát, párban a 2021-es Barbárral, azért ott egyből érteni a dupla árat, és értékelni lehet az érlelési potenciált, ilyenkor még hátrébb tolom a pincében a régebbi Heimann-kartonokat, ráérünk bontani. Volt még Agnus 2022 és Franciscus 2019, az utóbbit már kóstoltam korábban, szép nagy bor, de most az Agnus, a merlot kissé kócos, fiatalos, de már most lehengerlő mivoltát mutatta be és ez a korty lecsúszott a végén.

Volt kiállításmegnyitó Valóság és groteszk címmel, ahonnan mi a tapssal egyidőben távoztunk, lévén még egy esti pécsi program várt rám, a sofőrömként is bemutatkozó idősebbik gyermekem pedig itt már türelmetlenkedett, a borok cunamija mögött kissé késett a borok ülepítését szolgáló ételsor, az egyébként nagyon korrekt babsalátánál sétáltunk el.

Viszont a szekszárdi szusi még mindig nagyon remek, két box már várt ránk a Koiban, Pécsett két éhes gyermek tolta be az utolsó szálig, én meg a kosármeccsre is kiértem. Noha a végeredményt tekintve akár borozhattunk volna tovább, de azért egy szurkoló ott van a szezonnyitányon, nem kérdés. A Pirosért meg beugrom egy Bortársaságba, kell nekem itthonra pár palack.