Mindenki, aki borral foglalkozik, tudja, hogy egy csúcsborászatba nagyon nehéz eljutni. A szerencsésebbek kereskedők segítsével kaphatnak meghívót, a kevésbé szerencséseknek marad az időpont-kérés, és a hosszú hónapokig tartó várakozás. Nekem sikerült több mint egy hetes egyeztetés után egy három órás látogatást megbeszélni, ami csodaszámba megy, mivel jelenleg is eléggé koráltozott a vendégfogadás pandémia alatt. A felújított fogadóépületben Turid Alcaras, a két borászat PR menedzsere fogadott, hogy körbe vigyen a két birtokon.

A Château Haut-Brion elsőosztályú történelmi (Premier Grand Cru Classé) birtok, az egyetlen Médoc-on kivüli bal-parti château, ami ilyan magas kitüntetésben részesült, nem véletlenül:  az 1533 óta létező pincészetet (bár a területen már jóval korábban is folyt szőlőtermesztés) mindig is a kiemelkedő borokból ismerték. Első tulajdonosai, a de Pontac família tagjai létrehozták az úgy nevezett „Új francia claret” borstílust, ami azóta dominánssá vált az egész borrégióban. A XVII. század második felében felépítették a világ első luxus bormárkáját, ami az angol királyi udvar kedvence lett. A XVIII. század végén Thomas Jefferson az elsőosztályú birtokok közé sorolta, majd az 1855-ös klasszifikáció idején Premier Grand Cru Classé lett.

1935 óta a Dillon család tulajdonában van, akik rengeteg befektetést, felújítást vittek véghez. Mostában a család negyedik generációja (Luxemburgi Róbert herceg személyében) vezeti a borászatot, és igyekszik megmenteni a jövő nemzedékeknek ezt a hosszú hagyományt és minőséget, amely mindig is jellemezte a Château Haut-Brion-t. Ebben nagy segítség Jean-Philippe Delmas, aki a borkészítésért felel, követve híres nagyapja és édesapja útját (akik szintén ügyvezető igazgatói funkciót poziciót töltöttek be).

Bár a Château Haut-Brion borai a világ legjobb és legdrágább borai közé tartoznak, a birtokon családi, meghitt hangulat kísér végig. A látogatás alatt betekintettünk a csúcstechnológiával felszerelt feldolgozóba. A szüretet mindig parcellánként végzik, a gyümölcsöt szortírozzák, és lézerrel is ellenőrzik a bogyók éppségét. Az alkoholos és malolaktikus erjesztés kontrollált körülmények között zajlik, és utána még tankokban házasítjak a bort. A házásítás után 18 hónapra hordókba kerül. A grand vin, azaz a borászat csúcsterméke jellemzően 70-80%-ban új francia barrique hordóban érlelődik, míg a második bor esetében az arány inkább 20-30%.

A pincéből kilépve átsétáltunk a kádárműhelybe, ahol akkor is éppen folyt a munka. Château Haut-Brion azon kevés bordói borászatok egyike, amely saját kádárt alkalmaz és vele készítteti a birtokon használt hordókat. A tölgyfát több helyről szerzik be, és csak a legjobb minőségűt alkalmazzák hordókészítéskor. Napi szinten általában öt új barrique hordó készül.

Innen a Château La Mission Haut-Brion-ba, a testvérbirtokra indultunk, ami szintén a Domaine Clarence Dillon-nak a része (ez az a családi holding, amelyhez a pincészetek tartoznak). Biztosan tudjuk, hogy itt legalább 1540 óta folyik bortemelés. Később a terület a lazaristákhoz került, akik építettek itt egy monostort (innen ered a neve is). A birtok a francia forradalom után többször váltott tulajdonost, mielőtt 1985-ben a Dillon családhoz került.

Itt egészen más a hangulat, sokkal jobban érezhető a spiritualitás, az építészeti örökség is arra utal, hogy egykor vallási funkciókat töltött be a komplexum. Magát a pincét a bor templomának is lehetne nevezni. A fából készült díszletek, keresztek és a hangulatos világítás olyan hatást kelt, mintha egy valóságos középkori templomban sétálnánk. Innen egy kis kápolnába kerülünk, ahol a falon meg vannak festve a legjobb évjáratok, és az utóbbi jó éveknek köszönhetően már elfogyott a hely. Végül a díszteremben várt ránk a kóstoló.

A poharakba két bor került, mindegyik a pincészetekmásodik bora. A La Chapelle de La Mission Haut-Brion 2017 merlot, a cabernet sauvignon és a cabernet franc házasítása, amely 1,5 évig érlelődött a hordókban, ennek köszönhetően mély rubintos színe van, az illatában fekete gyümölcsök kavalkádja (szeder, feketeribizli, cigánymeggy) érezhető, finom hordós fűszeresség és némi avarosság. Ízében lédús, szép, kerek tanninokkal, jó savszerkezettel, fekete és piros gyümölcsökkel, vaníliával és dohánnyal. Még nagyon fiatal, de igen szép bor.

A Le Clarence de Haut-Brion 2017 merlot, cabernet sauvignon, cabernet franc és petit verdot elegyéből készült cuvée, mely a birtok fiatalabb ültetvényeiről származik. Szintén 1,5 évet tölött hordóban, azonban némileg koncentráltabb és kifinomultabb. Sötét rubint színe van, az illatában találunk vaníliát, édes fűszereket, feketeribizlit, fekete meggyet, szilvát, cédrusfát és némi füstösséget. Az ízben testes, jó savszerkezettel, feszes tanninokkal, sok fekete- és piros bogyós gyümölccsel: szederrel, áfonyával, meggyel, vörösáfonyával, de ezen kívül megjelenik a dohány, a vanília és a szerecsendió is. Hosszú, elegáns, komoly bor, méltó a pincészet hírnevéhez.

A kóstolással lezártult a látogatás hivatalos része, de mielőtt elhagytam a helyszínt meglátogattam az újonnan megnyílt vinotékát. Az exkluzív boltban a Domaine Clarence Dillonhoz tartozó birtokok tételei kaphatóak, ami némi újítás, mivel eddig a pincészetek nem foglalkoztak az értékesítéssel (ráhagyva ezt a feladatot kereskedőkre). Ez is az új idők szele – a nagy birtokok keresik a közvetlenebb kapcsolatot a vevőkkel.

Számomra ez a látogatás bizonyította, hogy az álmok tényleg valóra válnak. Egy évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy valaha eljutok Bordeauxba, és meglátogatom a világ egyik leghíresebb pincészetét. Bár az első borukat, a Grand Vin-t nem volt lehetőségem megkóstolni, így is nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy három órát tölthettem ezen a különleges helyszínen, nem mindennapi körülmények között. És még nem ez volt az utolsó meglepetésem ezen a kiránduláson, de a továbbiakról a következő részben olvashattok...

Első rész: Bordeaux a pandémia után