A márciusi borszakkörünk témája a kékfrankos volt. Olyannyira közel áll hozzánk, de úgy tűnik a borászokhoz is ez a fajta, hogy a szokásos nyolc helyett kilenc bort kóstolhattunk, ráadásul négy pincészettől személyesen is eljöttek szakkörözni velünk. Bár sokan próbálkoztak a 2010-es évjárattal, mi nem ezeket találtuk izgalmasnak, 2011 sokkal közelebb állt a mintegy hetvenfős publikum szívéhez, összességében tanulságos boros esténk volt.
Nemrég érkezett hozzánk egy pakk, volt benne néhány vörösbor. A csomagot Horvátországból kaptuk, innen a szomszédból, szlavóniai-baranyai vörösborok voltak benne, épp egy tucat. Nyáron eddig még nem nagyon kívántuk a vöröset, de szerencsére az esték egyre hűvösebbek. Ha így folytatjuk, minden héten írunk róluk, most az első kettőt mutatjuk be: egy kékfrankos és egy syrah, nem sok van belőlük a kontinentális horvát részeken, ezekben viszont nem csalódtunk.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Egy bor: Lansai chardonnay 2021
-
Vitaindító írás a Pécsi Borozó főszerkesztőjétől
-
avagy út az alkoholmentes „bor”-tól a dubaji csokoládéig
-
Egy bor: Vina Laguna malvazija istarska 2023
-
Beszélgetés Barta Károllyal
