Akik kékfrankost keresnek, délre mennek

A kékfrankos közel áll hozzánk. Az érdeklődés ezt mutatta, a közönség részéről éppúgy, mint a borászok részéről. Eljött a Pezsgőházba Villányból Kvassay Levente, Szekszárdról Béni Gábor (Lajvér Avantgarde) és Fehérváry-Gál László (Tringa Pince) és Balatonföldvárról Podmaniczy Péter is. A borokat vakon kóstoltuk, évjáratot, pincészete, borvidéket is mellőzve.

A jegyzetelés részben elmaradt, elsősorban a beszélgetés fonalát igyekeztem nem elveszíteni, a mellettünk levő asztal néha hangosabbnak tűnt a miénknél, de hát mindig tanulunk valamit. De megpróbálom pár szóban visszaadni, milyennek is tűntek a borok aznap este a Pezsgőházban.

                                                                                                                    ^{Fotók: Wéber Tamás}

Weninger Soproni Kékfrankos 2010

Kicsit erőtlen kezdés. A bor halványan gyümölcsös, erőteljesen savakkal, némi mineralitással és éppen csak érezhető édesfűszerekkel. Valahogy nincs benne teltség, lendület, hossz.

Wegenstein Blaufränkisch Classic 2010 (Ausztria)

Talán az este legnagyobb csalódása. Bár tudtuk, hogy a Billa forgalmazza, de azt is, hogy a pincészet előző évjáratai elég jól szerepeltek a Falstaffban. Hát ez itt nem, fedett illat, vékony test, kevés gyümölcs, éretlen meggy és cseresznye. Ennyi.

Feravino Dika Frankovka 2010 (Horvátország)

Illatában némi animális jelleg, ami részben kiszellőzik. Kortyban teltebb, vastagabb, krémesebb. Jó savak. Édesebb gyümölcsök, hosszabb korty, behízelgőbb karakter, az illat vesz el belőle.

Bott Frigyes Muzslai Kékfrankos 2010 (Szlovákia)

Az egyik legkarakteresebb, legegyénibb bor az estén. Sok tekintetben mintha nem is kékfrankos lenne. Van benne erőteljesen fűszeresség, ásványosság, kevés tannin, korrekt savak, a gyümölcsösség diszkréten a háttérben, olykor pinot noirra emlékeztet. Izgalmas tétel, bár legtöbbünk számára nem ez jelenti a kékfrankost.

Lajvér Szekszárdi Kékfrankos 2011

Az este meglepetésbora. Jó hordóhasználat, jó alapanyag, érett, telt, sok gyümölcs, érett meggy és szilva, pirosgyümölcsös háttérrel. Egész jó savakkal bír, van lendülete, hossza. Egységben volt jó állapotban volt. Nagyjából a legtöbb vendégnél, a borászoknál bizonyosan az este legszebb élményei között.

Podmaniczky Kőröshegyi Kékfrankos 2011

Karakteres, szilvás-cseresznyés kékfrankos, kell egy kis idő a kibontakozásához. Igazán friss fűszerességet kapunk benne, nem túl nagy test, de jó arányok. Kedve kékfrankos volt.

Kvassay Villányi Kékfrankos 2011

Azt írtuk róla az előző kóstolón: illatban lassabban bontakozik ki, de amikor nyílik, tiszta és gyümölcsös. Bogyós gyümölcsök, feketeribizli. Érezhető a hordóhasználat, aminek még kicsit jobban be kell épülnie a borba. Hangsúlyos savak, amit a marcipános-grillázsos korty ellenpontoz, meggy és ringlószilva erősödik fel, keserédes zárás. Ez volt lényegében most is, kedveltük.

Bolyki Ördöngős Egri Kékfrankos 2009

Csalódás. Zárkózott. Zöldes jelleg, kerti zöldségek az illatban, mindehhez tölgytől kapott fűszerek, nem indul be, nem jön lendületbe, inkább a vegetális, erdős, avaros jegyek, mint a friss gyümölcsösség. Kicsit kevésnek bizonyult.

Tringa Borpince Szekszárdi Kékfrankos 2008

Hozta, amit korábbi tapasztalatok alapján vártunk tőle: kissé hűvösebb illatok, mentás, meggyes, fűszeres. Pemetefüves. Férfias. Nem bántjuk meg ezzel, csak más a hangulata. Kortyban egész izgalmas, sokkal fűszeresebb, gyógynövényes, de van benne meggyes-szilvás gyümölcsösség is a lecsengésben. Elég tartalmas bor.

A kékfrankosról már sokszor értekeztünk, kóstoltuk, szeretjük, azt gondoljuk, hogy a magyar kékfrankosnak, azon belül is a szekszárdiaknak (de a többi dél-pannonnak is) kétségtelen helyük van a borvilágban. Április 15-én folytatjuk, akkor rajnai rizlingekkel.