Halászfaluból borgasztronómiai központ

Izola egykoron kis halászfalu volt, majd városka, de még mindig a tengerből élt. A szocializmusban az egyik legnagyobb halfeldolgozó épült az óváros mellé, ma ennek csak egy töredéke működik, a szlovén állam és egyúttal a hozzá tartozó tenger függetlenné válásával elveszítették a korábban szabadon használt adriai vizek javát.

Ma a szlovén tengerparton Piran és Portoroz a sztár, előbbi valóban csodálatos óvárosával, hangulatos főterével, remek panorámájával vonzza a látogatókat, míg Portoroz a csillogás, ötcsillagos hotelek és kaszinók városa. Izola ma kicsit az árnyékukban található, de éppen ezért még nem kell minden sarkon turistába botlani. Mondjuk a főszezonban nehéz ezt kiküszöbölni a 6 kilométeres szlovén Adrián, de ki akar épp akkor utazni, amikor a tenger még szeptemberben is kellemes.

A városka központjában találjuk meg a Hotel Marinát, amelynek éttermét egy horvát, zagorjei származású séf vezeti már közel egy évtizede. Ivica Ivek Evacic a helyi termékekre helyezte át a hangsúlyt, a hotelt üzemeltető cég saját, 1300 példányos olajfaültetvényéről szerzi be a konyhára valót, helyi halászoktól vásárolják a halakat, a közeli dombokon terem a zöldségek többsége. A hotelkonyha egyhangú kiszámíthatósága itt megbukik, Ivek sokkal kreatívabban keveri az ízeket. De a vendégek épp ezért jönnek. Kóstoltunk tavasz škampi-spárga krémlevest, de spárgával és rákokkal töltött raviolit is, a friss halakból oradela és gavun került a tányérra, a desszert spárga tiramisu és rafaello tésztában. Minden ételhez tudtak helyi bort ajánlani.

De borban a legautentikusabb a közeli Manzioli vinotéka és borbár, ahol Bruno Zaro, az 1348 óta itt tevékenykedő izolai borász dinasztia tagja viszi immár nyolc éve a boltot. A saját borok mellett a tengerparti szlovén borvidékek széles kínálatát megtaláljuk, helyben kóstolásra vagy elvitelre. Ha azonban a Zaro-borok melett döntünk, akkor sem hibázunk, hiszen a malvazija igazi friss, nyári bor, a refošk meg gyümölcsös, könnyed vörös. Viszont a cabernet sauvignon a szerző igazi kedvence, igazi nagy bor, súlyos kortyokkal, de jó arányokkal, még nyárestén is, egy pohárral jól tud esni. A Zaro-birtok 22 hektáron termel szőlőt, de van két hektáron saját olívaültetvényük is, az olajat is megkóstolhatjuk, de a borbárban kávézni sem rossz, kiváló olaszos espresso, sőt ristretto mellett belelapozni a reggeli lapokba a gyönyörű Manzioli téren.

Malvazija Baráti Kör

Porec igazi turistaközpont, a világörökség része, ide minden Isztriába érkező turista elzarándokol legalább egy rövid vizitre. Mi a mozaikok helyett (na jó mellett) borozást ajánlunk: mégpedig az Agrolaguna pincészetet. Amely egykoron a legnagyobb kombinátok egyike volt, ma magántulajdonosok fejlesztik, nem csak a borászatot, de az olívaolaj és sajt üzletágakat is. 1300 hektáron gazdálkodnak, 500 hektárnál is több szőlővel van beültetve, de 220 hektáron olajfák is zöldellnek.

A Vina Laguna névvel ellátott borok az alapszéria tagjai, a malvazija például az egyik legjobb alapbor volt, a Vinistra fesztivál bejárása után is maradtunk ennél a véleménynél. A Festigia sorozat a válogatások sorát rejti, itt a vörösborok is izgalmasak tudnak lenni, elsősorban a cabernet sauvignon a ő fajtájuk. No meg a helyi teran. Az Agrolaguna szép kóstolóteremmel és vinotékával rendelkezik, ide betévedhetünk előzetes bejelentkezés nélkül is. Kóstoljunk malvazijákat, van vagy négyféle akácvirágos, barackos, üde illatú bor, ha vörösre vágyunk, a Festigia Castello vagy Cabernet Sauvignon jó választás lehet. Ha pedig a borkóstoló levezetéseképpen sétálnánk egyet a városban és némi harapnivaló után néznénk, ajánlani tudjuk mindenkinek a Cakula konobát a belvárosban, hangulatos, modern, jó ételekkel, korrekt árakon. És a kiszolgálás is nagyon olyan volt, amilyennek szeretjük.

Marco Polo nyomában

Korculán minden második éttermet, kocsmát, boltot vagy hotelt Marco Polónak hívnak. A helyiek szerint ugyanis itt született a neves utazó, amikor épp a velenceiek uralták a szigetet. Hogy ez így volt-e, kevés a bizonyíték, de az biztos, hogy egy itt lezajlott tengeri csata során esett fogságba, ami után lediktálta emlékeit.

Mi azonban két olyan helyet ajánlunk, ahol kevesebb az álhistorikus romantika, inkább a helyi értékekre figyelnek. Az első helyet éppen külföldi befektetők hozták létre, két belvárosi palota egybenyitásával, közte egy kis utcácskával a főtér felé. Nem is hivalkodó, kívülről egy minimalista tábla jelzi csupán, ez itt a Lešic Dimitri Palace. A belső azért mást mutat, öt exkluzív apartman kapott itt helyett, privát spa részleggel és egy gourmet étteremmel. Ez utóbbi nyitott a külső vendégek felé is, érdemes erre járva ide foglalni asztalt. A konyha kreatív, de dalmát tradíciókra épül. A borokat a sommelier válogatta össze, elsősorban a szigetről, no meg a szomszédos Pelješac-félszigetről. Néhány tétel van csak máshonnan, amivel kiegészítik a valóban jól kialakított borlapot. És nem is túl vészes árakon kínálják, viszont engedhetünk a szakértő házigazdáknak, a sommelier és a pincérek is jó tudják a dolgukat, a fiatal, ám rangos nemzetközi konyhákat megjárt szakácsok úgy szintén. Gasztroélmény Korcula óvárosában, miközben lábainknál a tenger hullámzik.

Ha még fér belénk, ne hagyjuk ki Smiljana Matijaca kis édességboltját, a Cukarint, ahol igazi cukarin, klašun, amareta, harubica és az elmaradhatatlan Marco Polo bomba a régi idők ízeit idézik fel. A sütemények egyediek, ízesek, gazdagok és kihagyhatatlanok. Van szárazabb, van krémesebb, de mind finom, egy jókora dobozzal kellett elfogyasztani e tapasztalat megéréséhez.