Sok kő, kevés fa és még kevesebb árnyék, igaz, a végén nem is volt rá szükség, egy kandalló jobban jött volna, mert megtréfált a márciusi nap és konkrétan fáztam Dubrovnik utcáin. Igaz, legalább végre eljutottam a városba!
Elslisszanunk Klissza mellett, alszunk a buszon, felébredünk a Neretva deltatorkolatában, hunyorgunk a frissen jött napsütésben, megtapasztaljuk, hogy milyen az, ha a plavac maliban selymes a tannin és átsuhanunk az új hídon a Peljesac-félszigetre, azon belül is címszavakban a Dingac, Grgic, Milos, Mali Ston és a helyi osztriga és tonhal voltak a főszereplők. Tartsatok velünk!
Hvar minden mennyiségben, kompon és komp nélkül, völgyben és alagútban, hegyek között és a tenger partján, épületben és szabad ég alatt, éhesen és jóllakottan.