Az Aldi meghívóján az állt, hogy a borokhoz Győrffy Árpád, a Four Seasons Kollázs éttermének séfje fog főzni. Első körös borsznob felhördülés: ötszáz forintos borokhoz nem lehet csúcsgasztronómiát párosítani?!

Nem is az volt a cél, viszont egy rendkívül kellemes hangulatú estét töltöttünk el a Txoko 20-ban, jó társaságban és remek ételekkel, amelyek megidézték ugyan a csúcsgasztronómiát, de azért legalábbis részben reprodukálhatóak otthoni körülmények között is.

A mozzarella+dinnye párosítás például már az elején bejött, sok minden nem kell hozzá, akár egy diszkontban is beszerezhetőek ma ezek az alapanyagok és még csak egy vagyonba se kerül. Viszont finom, rozéval főleg. De szinte minden esetben remekül működő bor-étel párosításokat kaptunk. Amikért persze Szik Mátyás, háromszoros magyar bajnok sommelier volt a felelős. Második körös borsznob felhördülés: na persze, majd az ötszáz forintos bort is már sommelier kell, hogy kitöltse?!

Nem, természetesen nem. De sosem árt, ha kapunk segítséget ahhoz, hogy mire költsük el a pénzünket. Itt természetesen nem csúcsborokról beszélünk, hanem a mindennapok borairól. (Csak zárójelben, bárcsak ezek és hasonlók lennének a magyar mindennapok legkapósabb borai.) De a borkultúra ott kezdődik, ahol még nem fér bele bor a 100 legjobb közé (szintén zárójel, idén két százas  lista is kijött, kijön, az elsőbe a bekerülés 2000 forintos ár felett volt lehetséges). Mert ha az otthon asztalra tett bor jó, akkor tudja értékelni a fogyasztó a kiválót is. Addig csak valóban párezer méznyaló borsznobber belső diskurzusa a bor tematika.

Szóval van bor kettőezer alatt is. Még ezer alatt is. Mondjuk egy Danubiana Merlot Rozéba (499 Ft) nehezen lehet belekötni, hozza a mai magyar rozé sztenderd formáját, ráadásul bármilyen vakteszten bátran indítanám. Nem véletlen lett többször Pannon Borrégió Top25 is. Utólag persze volt itt-ott  "szakmai" hümmögés, de a fogyasztót ez kevésbé érdekli, jó bort szeretne és örül, ha ezt jó áron kapja. Ugye a magyar átlagember állítólag 800-900 forintot ad egy palack jó borért. Elgondolkodtató.

Aki járja a világot, tudja, melyik árkategóriában megy a legnagyobb verseny, a legtöbb fogyasztóért. Valahol itt, 3-5 euró között (néhol alatt...).

Volt aztán még két fehér, egy Laposa Prizma Olaszrizling 2017 (999 Ft) és egy Kristinus Cuvée 2017 (1199 Ft), étel előtt, alatt jól működtek, az olaszrizling kicsit egyszerűbben, de fajtajellegesen, a házasítás összetettebb, illatosabb, hosszabb volt. Nekem, persze. A kacsához vöröset, Villányból, a Vylyantól. Syrah és cabernet franc házasítása, 2016-os bor, klasszikus villányi, hozza a szedres, erdei gyümölcsös vonalat, visszafogott a hordó, kis bőrösség felbukkan benne, összességében valamivel 1500 forint alatt egy korrekt minőség. És passzolt a kacsához, céklához teljesen. Kicsit a desszertnél bicsaklott meg a harmónia, az epres túrógombóc aromatikéban passzolt, de édesérzetben nagyon lenyomta a bort, egy több maradékcukorral rendelkező rozé itt jobban megállta volna a helyét. Önmagában viszont mindkettő jó volt, sőt, a túrógombóc remek.

Régi mániám, hogy a magyar borok termékpiramisában az alsó szegmens megerősítése a cél, hogy eltűnjön a műanyag, a pet, a botrányos minőség, viszont egy kicsivel többért kerüljenek a helyükre tisztességes borok. Induljunk el úgy, hogy valahol 400-500 forint legyen az alsó határ és innen induljunk felfelé. Viszont ami ide kerül, technológiailag az is legyen hibátlan. Nem ez mutatja meg a bor misztikumát, ha valaki épp arra vágyna, de jólesik majd minden pohár egy vacsora mellé, vagy fűnyíráshoz, fröccsben.

A diszkontborok nem ciki borok, volt már diszkont, amelyik előbb beindult borfronton, vásároltunk ott is jó áron jó borokat. Néha meg kevésbé jókat is, de így jobban belefér. Nem baj, ha mások, más stratégiával, de tesznek a jó magyar borok polcra kerüléséért. És bizony az is látszik, hogy az ételek és borok nem csúcs, nem pénz, nem sznob történetek. Minden jó, karakterrel rendelkező borhoz lehet ételt adni. És minden ételhez bort, amivel több lesz az élmény. Ha szeretnénk, persze, hogy több legyen. Hiszek benne, hogy a bor nem csupán alkohol, de élmény is. És bizony még kettőezer alatt is vannak élmények.

A borokról bővebben itt, az ételek receptjei meg letölthetőek, ha valaki már éhes lenne a fotók láttán.