Könnyű nekünk, borszakíróknak, gondolhatná az olvasó és bizonyos szempontból igaza is van. Évente legalább négyszer-ötször megfordulok Tokaj-Hegyalján, 2013-ban egyszer hat hétig jártam a vidéket, de idén nyáron is volt már egy két hetes periódus, amit ott töltöttem. Mondjuk ami másnak szórakozás, az nekem munka, de hát soha rosszabb munkát, nem igaz? Mindenesetre a kihallgatott beszélgetés elgondolkoztatott. Hol tart most Tokaj borturisztikai szempontból? Mit tud ajánlani a vendégeknek?

A LaBor Tokajban. Néha egy-egy ilyen hely is meg tudja változtatni egy borvidéki település arculatát! (Fotó: Ercsey Dániel)

Ne beszéljünk arról, hogy mi volt a múltban, hiszen az először idetévedő turistát sem érdekli, ha tegnap zárt be az utolsó lángosos, ahogy az sem, ha a múlt héten még nem volt autópálya, most pedig már van. Itt nem számít a nyolcszáz éves történelem, igények vannak és azokat vagy kiszolgálják, vagy nem. A jó ötletek és a megfelelő kommunikáció viszont nagyon sokat dobhat a gazdaságilag talán kevésbé fejlett borvidékek imázsán is!

A Rákóczi Pince és a felette működő borbár a Hétszőlő tulajdona. Jó borokban nem lesz hiány! (Fotó: Ercsey Dániel)

Kezdjük Tokaj városával, a turisták jelentős hányada ma is ide érkezik, itt várja a csodát, amiért Tokaj a világ leghíresebb borvidéke és bora. A túlzott elvárások sajnos gyorsan lelombozhatják a népet, de örvendetes, hogy az óvárosban az eddig is állandóan nyitva tartó Paulay Borház mellett már az Angyal Pincészet is nyitott egy borbárt Prés néven (még ha ottjártamkor kenyér szűkében voltak is, így a bor mellé semmiféle harapnivalót nem tudtak felszolgálni), kis sétával pedig az országrész legjobb kávéját kortyolhatjuk a Tokaji Kávépörkölő Manufaktúrában.

A régebben többször lesajnált Rákóczi pincében a Hétszőlő borai mellett tökéletes angolsággal tartott nekem vezetést egy bostoni hölgy, míg a már emlegetett LaBorban olyan izgalmas volt a borlap, hogy másnap taxival tértem vissza, hogy az újabb vacsorámhoz bort is kortyolhassak. A szintén a belvárosban található Világörökségi Bormúzeum és a Tokaji Múzeum mellett talán kevesebben ismerik a Tisza túloldalán, a vasúti híd alatt található, homokos strandot (Tutajos Beach), de a rekkenő hőségben ez legalább olyan fontos turisztikai megálló, mint maguk a pincészetek! Ha ott is helyi borból szűrik a fröccsöt, az többet dobhat Tokaj nyári megítélésén, mint bármilyen Michelin csillagos étterem!

A Tutajos Beach Tokajban. Homokos part, büfék, szálláslehetőség, kenu és kajakbérlés. (Fotó: Ercsey Dániel)

Már az eddigiekből is kitűnhet, hogy bizony a borturista is ember, aki előszeretettel eszik finomakat, alszik olyan szobában, ahol van működő légkondi és szúnyogháló, sétál nagyokat, szeretne fürdeni ha meleg van és múzeumba menni ha esik az eső, lehet, hogy gyereke van, akit nem érdekel a bor, ezért olyan programokra is vágyik mint egy evezés a Bodrogon, biciklizés árnyas fák alatt (nem, nem a főúton Tarcal felé, ahol csak a pálinkafőzdéig van kész a bicikliút, utána pedig jöhet a nemzetközi kamionforgalom), emellett pedig nyilván örömmel kortyolna el némi bort, de lehetőleg sétatávolságban, hiszen a zéró tolerancia nem segíti az éttermi borfogyasztást.

Az év talán legjobb salátája és egy pohár bor Bott Juciéktól, mindez a LaBorban. (Fotó: Ercsey Dániel)

Tokaj tehát jól áll ha egy hétvégéről beszélünk, de mi a helyzet a borvidékkel? Mád már évtizedek óta felívelőben van, étteremmel (Gusteau), borbárral (Első Mádi Borház) ahol ebédmenü is van, interaktív múzeumszerűségekkel, zsinagógával és jesivával, no meg a vidék legjobb kocsmájával (a legendás Gerendás). Persze még itt is nehézséget okoz néha, ha a szállás mellé reggelit is kérnénk, de bízunk benne, hogy ez is megoldódik hamarosan.

Ha kenyér nem is volt, egy pohár Demeter Zoli féle Szerelmi kárpótolt a Présben. (Fotó: Ercsey Dániel)

Turisztikai szemmel nézve azonban az igazi lehetőségek Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon és Szerencsen vannak, vagy legalábbis ott kellene, hogy legyenek! Hegyalja nyugati kapujában, Szerencsen a többség csak átrobog, pedig a Rákóczi vár és a fürdő (ami egyelőre inkább csak egy uszoda) többre predesztinálják a települést, főleg ha a Cukormúzeum és a helyi pincészetek is össze tudják kapcsolni a szolgáltatásaikat! Legyesbénye, Bekecs, Monok, Szerencs, Ond és Rátka tulajdonképpen egyazon mikrorégióhoz tartoznak, így a legyesbényei Montium pincészet, a monoki Kossuth-ház és a kastélyok (több is van!), a bekecsi TerraceON vendégház, a  szerencsi Árpád-hegy pince, a Chateau Cloche és Szabó Gyula pincéje, valamint a rátkai Angyal borászat és persze Árvayék borászata csak együtt tudnák megmutatni az erejüket. Ehelyett egyelőre még magukra maradva szomorkodnak afelett, hogy a nép mádi és tokaji borokat keres, lehetőleg Mádon és Tokajban!

Hányan mennek be Bekecs templomába? Pedig megéri! (Fotó: Ercsey Dániel)

Sátoraljaújhelyen sem sokkal rózsásabb a helyzet. A Bodnár és a Szilágyi pincészetek legalább megtalálhatóak az interneten, de vajon mire van szüksége egy turistának? A kalandpark mondjuk jó ötlet, akárcsak a Kazinczy Ferenc Múzeum, ahol egészen zseniális tárlatok vannak évről-évre. De vajon eljut-e ez az érdeklődőkhöz? Felkeresi-e bárki az egykori csodarabbi, Teitelbaum Mózes sírját? Bekopogtat-e bárki a levéltárba, ahol  azok között az eredeti bútorok között téblábolhatunk, ahol anno Kazinczy is?

Hiszen én magam is alig találtam meg a levéltárat, ahol a még nálam is meglepettebb levéltáros azt javasolta, hogy jöjjek vissza fél óra múlva (nyitvatartási időben voltam ott), akkor bemehetek! Ez persze nem az ő hibája, ha a héten én voltam az egyetlen érdeklődő, akkor miért lennének felkészülve erre? Ha viszont én voltam az egyetlen, akkor nem biztos, hogy tökéletes a kommunikáció…

Nem a csodarabbi sírja, de attól csak pár lépésre van a régi 'újheli' zsidó temetőben. (Fotó: Ercsey Dániel)

Aki a környéken aludni szeretne, annak nem sok ötlettel szolgálhatok, minőségi szállás kevés van, de talán az állami pénzen felújításra kerülő Rákóczi-kastélyban (Borsiban, a határ túloldalán) tényleg kialakításra kerül egy szálloda-szárny, ami sokat dobna Hegyalja északi részének a  szállás kapacitásán (akárcsak a déli részen, ha megépül a tervezett wellness szálloda Tokajban). Sátoraljaújhely legjobb étterme vagy Báriban (szintén Szlovákia) van az újonan átadott Chateau Grand Bari borászat teraszán (fájdalom, de ez van) ahonnan csodás a kilátás a városra, vagy Sárospatakon, az A Boros borbárban.

Ezzel át is léphetünk Patakra, ahol a másik Rákóczi vár a legnagyobb durranás (sajnos igazi “darálós” idegenvezetéssel), no meg a Református Kollégium könyvtára, ahol szintén olyan mennyiségben “tolonganak” a turisták, hogy ottjártamkor külön körbevezettek, mondván a nagy melegben mindenki inkább a végardói fürdő felé veszi az irányt, meg kell becsülni a szent őrültet, aki a könyvekre kíváncsi. Tudják, ez az a hely, amit egy nemzetközi szavazáson a világ tíz legszebb könyvtára közé választottak!

A világ egyik legszebb könyvtára Sárospatakon van. Ez nem is kérdés! (Fotó: Ercsey Dániel)

Mire is akarok kilyukadni? A helyzet fele annyira sem rossz, legalábbis borturisztikailag, mint gondolnánk! A Zempléni Fesztivál programjai, a várak (Füzér, Boldogkő, Regéc) a környéken, a túraútvonalak a Zemplénben, a folyók (Hernád, Bodrog, Tisza) amin evezni lehet, a további kultúrtörténeti érdekességek a környéken, a szabolcsi földvár, Vizsoly és a biblia, Gönc múzeuma és építészete, a tiszadobi Andrássy kastély, Pácin reneszánsz kastélya és Karcsa temploma mind megérnek egy fél napos kitérőt, tovább bővítve a térség amúgysem szűkös kínálatát.

Az igazi problémát a szálláshelyek felszereltésége, kínálata okozza, esetleg a méretük, a túl kevés szoba. Való igaz, hogy éttermekben sincsen túlkínálat, de éppen a cikk felütésében említett LaBorban szégyelltem el magam, amikor egy szlovák barátomnak (aki nem mellesleg a szlovákiai Tokaj&Co pincészet menedzsere) panaszkodtam a helyzetről. Péntek dél volt, megittuk a kávénkat a szomszédos kávéházban, amikor egy harminc fős csoport bukkant fel, ellepve a teraszokat, kávézva és ebédre készülvén. “Milyen szerencsések vagytok”- mondta a cimborám, aki látva az értetlenkedő arcomat, hozzátette: “Nálunk, Kistoronyán ilyenkor nincsen senki, de ha lenne sem tudnám sem ebéddel, sem kávéval kínálni az utcán.”

Sárospatak több napra elegendő látnivalóval bír. (Fotó: Ercsey Dániel)

Itt az ideje, hogy a borvidék észrevegye, a lehetőségeit már nem a borban kell megtalálnia. Ott már megtalálta! A borturistáknak szálláshelyekre, szendvicsekre, szúnyoghálóra, légkondira, bicikliútra, strandra, nyitott múzeumokra, házi sajtra és lekvárra, szörpre és süteményekre, főzőtanfolyamra és színházi előadásokra, jó tájékoztatásra, koncertekre, meleg vacsorára, taxira és a taxis telefonszámára van szükségük!

Egy pohár jó bor már csak hab a tortán (bár a régi évjáratos aszúk kóstolásának a lehetőségét fájóan hiányolom a borvidékről), vagy ha úgy tetszik, hát kötelező. Szerencsére ez utóbbit kell a legkevésbé megmagyarázni!