Fotók: Pintér Árpád (@pixeltaster)

Amióta a WHO kijelentette, hogy a mindennemű alkoholfogyasztás káros, különösen a borászok körében eluralkodott a pánik – elsősorban a borfogyasztás csökkenésének egyik okaként fogalmazzák meg ezt a kijelentést, és az abból adódó (majd) minden problémájukat. Mindjárt feltehető a kérdés, hogy a WHO sarkos állásfoglalása miért nem érinti, vagy miért érinti jóval kevésbé pl. a sör- vagy a viszkigyártókat? Hát, jórészt azért nem, mert ők sosem állították azt, hogy amit gyártanak, annak a fogyasztása mérsékelten egészséges lenne.

Nem úgy a borászat. A borászat is érzi éppen ezért a leginkább övön aluli ütésnek az egész sztorit.

A kérdés tudományos vetületével nem érdemes itt és most túl sokat foglalkozni, lévén sem nem tudományos, sem nem azon belül egészségtudományi, sem a cikk, sem a lap. Annyi azért mindenképp ide kívánkozik, hogy két kanadai tudományos kutató (manapság immár tudományos megmondóember) áll a WHO által elfogadott kijelentés mögött. Mr. Stockwell és Mr. Naimi jól ismerik egymást, ugyanazon kanadai kutatóintézetet vezetik és vezették – és ez nem foglalkozik kifejezetten a mérsékletes alkoholfogyasztással, hanem a drogok (így az alkohol) fogyasztásának egészségügyi kihatásaival. A tudományos ellenpont így éppen ezért az, hogy a kérdéskör csak egy aspektusával foglalkoztak/foglalkoznak, a kérdéskör teljes rálátására tudományos kompetenciájuk sincs. Ahogy az egyik ellenlábas tudományos megállapítás fogalmaz, 107, ide vonatkozó tanulmányból hatot kiválasztottak, amely az álláspontjukat alátámasztja.

Miért fontos ez? Mert az adatok azt mutatják, hogy ők állnak a Movendi nevű globális antialkoholista NGO tudományos kijelentései mögött. A Movendi pedig mind a WHO, mind az amerikai, de az ausztrál hatóságok legfőbb döntéshozóinak legjelentősebb, legbefolyásosabb tanácsadó szervezete. 

A cél pedig, ahogy fogalmaznak, nem más voltaképpen, mint az alkoholfogyasztás okozta károk kutatására fordított pénzek növelése: ezeket a kutatásokat kizárólag az egyes államok finanszírozzák, így, amennyiben elhitetik a döntéshozókkal, hogy minden nemű és mennyiségű alkoholfogyasztás káros, akkor a károk kutatása, illetve a károk „felszámolására” tett kiadások növelhetők. Így anyagi jólétük is…

(https://magazin.wein.plus/wie-eine-abstinenz-bewegung-die-alkoholpolitik-der-who-praegt-movendi-und-die-null-promille-empfehlung)

Az ezzel szembeni legjelentősebb ellentmondás pedig éppen szintén pénzügyi. A borfogyasztás csökkenése ugyanis nem egyszerűen egy ágazat termelési problémája, hanem egy sajátos (európai) kulturális örökség összeomlását, ezzel pedig európai kultúrtájak romba dőlését is magával hozza. Nem egyszerűen tehát egy tudományos vitáról van szó, amiben, úgy tűnik, több tudományos érv szól a mérsékelt (bor)fogyasztás mellett, mintsem ellene, hanem a termelés szűkülésével az európai táj berendezkedésének a döntő változásáról is. Borászok és munkatársaik, parasztok és termelők ezreinek a tönkremenetele európai tájak tíz- és százezer hektárjait is tönkre teszi, rövid- és középtávon mindenképp. Nem véletlen, hogy német borász-szövetségek egyenesen felszólítják a német táplálkozás-tudományi társaságot (DGE), hogy a WHO-val megegyező javaslatait a null alkohol fogyasztásról egyenesen vonja vissza.

Szintén nem véletlen, hogy európai borászati vállalatok egy szövetsége (CEEV, Comité Européen des Entreprises Vins) éppen októbertől nagy kampányba is kezd a zéró tolerancia ellen, különbséget téve a kulturált fogyasztás és a helytelen túlfogyasztás között. Hol máshol, mint az Európai Parlamentnél.

(https://magazin.wein.plus/news/weinbranche-startet-kampagne-fuer-moderaten-weingenuss-vitaevino-deklaration-zur-unterstuetzung-der-weinkultur?utm_campaign=Newsletter&utm_source=Newsletter_2024_37&utm_medium=DE)

Természetesen egy ilyen kommunikáció nem nélkülözhet tudományos alapokat. Ezt pedig ezúttal egy brit statisztikus, dr. Spiegelhalter, a Cambridge Egyetem vezető statisztika professzora szállítja. Analízise szerint a mérsékletes (=napi egy pohár) bor elfogyasztásának semmivel sincs nagyobb kockázata élethossz kérdésében, mint az autóvezetésnek, vagy önmagában a mérsékelt szalonnafogyasztásnak. (Magyarán, ezen tevékenységek ugyanolyan és ugyanolyan csekély rizikót jelentenek az élettartam rövidülésére). A teljes tiltás, illetve a teljes lemondásra törekvés így nem más, mint probléma gyártása ott, ahol korábban nem volt probléma. Tudomásul kell venni, hogy az alkoholfogyasztás egyszerűen élvezet, és, amennyiben ez mérsékletes, akkor semmilyen negatív kihatása a későbbi életminőségre nincs. 

Ez a múltbeli számokból (halálozás okai, az átlagéletkor, a születéskor várható életkor stb.) következő statisztikai állítás, amivel nehezen tud kezdeni bármit is egy másik tudomány bármely kísérlete… Nevéhez méltóan, tényleg egy (nem is kicsi) tükröt tart ezzel szemben főként a döntéshozók elé a tudós…

(https://magazin.wein.plus/news/risiken-durch-moderaten-alkoholkonsum-voellig-uebertrieben-statistik-experte-prof-david-spiegelhalter-kritisiert-who)

Az ír kormány – úgy tűnik – a hülyeségben nem pártolja semelyik szervezetet sem: az EU ajánlásaival szöges ellentétben kifejezetten megtiltotta, hogy a náluk forgalomba hozott boros és sörös üvegeken bármilyen utalás is legyen azok fogyasztásának a káros voltára.

Kommunikációs szempontból azonban az „alkohol öl” WHO által kitűzött, pánikkeltő kommunikációs stratégia célba érni látszik. Az ilyen egyszerű, az életre, annak hosszára utaló kijelentések különösen a Z generáció körben komoly táptalajra találnak. Statisztikák szerint ezeknek a fiataloknak a fele már egyáltalán nem fogyaszt semmilyen alkoholt. Félnek, mint az ördögtől. Pedig nincs mitől: 1980-ban minden második francia ivott legalább napi két pohár bort, és az akkori franciák egészségszínvonala mégis meghaladta a ma az USA-ban élők egészségügyi színvonalát. Ennek ellenére ma már csak minden kilencedik (!) francia fogyaszt napi két pohár bort…

E mögött a statisztika mögött az az egyre inkább tudományosan is kutatott jelenség húzódik meg, amely szerint a mérsékletes borfogyasztóknak jobb az agyi teljesítményük a teljesen absztinensekkel összehasonlítva, stabilabbak a döntéseikben, több örömöt lelnek az életben – egyszóval boldogabbak, mint a borról (és minden más alkoholról) teljes mértékben lemondó társaik. 

Uraim, kedves borászok, az Oxford University mondja ezt, lehet alkalmazni a kommunikációban. 

(https://magazin.wein.plus/weingenuss-nuechtern-betrachtet-anti-alkohol-politik-der-who)