Szlovén szomszédolásunk folytatásában néhány érdekes turisztikai kisprojektet mutatunk be, de természetesen pincészetek és éttermek nélkül sem bírtuk ki. A szlovén állam a turizmust fontosnak tartja és több szinten támogatja, mi egy Snovalec nevű pályázat győzteseit látogathattuk végig, amelyek között mediterrán fűszerkert éppúgy volt, mint szőlőkertekbe épült apartmanok. Kis projektek, de mind hozzátesznek a turizmus változatosságához. A bor és gasztronómia végig fontos szerepet játszott a programunkban, ám azt előre senki sem közölte, hogy egy szarvasgombás tésztáért biciklire kell ülni és 21 kilométert tekerni a hegyekben. Viszont saját meglepetésemre is élveztem a biciklizést. És utána egy pohár hideg Favorit sört. No meg a szarvasgombás ebédet is, természetesen.
A mediterrán fűszerek kertjében - ami egyébként egy igazi slow food állomás, házi sonkával, sajtokkal a környékbeli termelőktől, házi lekvárokkal, gyönyörű fűszerekkel – Črt Butullal készítettük el friss fűszerekből az ebédünket. Vagyis csak ezt gondoltunk, hogy ez az lesz, mert a rukolás-diós pesztó csak előételnek bizonyult, s ugyanitt remek ebédet költöttünk el, ahol mindegyik fogás a tradicionális isztriai konyhára épült.
Voltunk még egy építkezésen is, ahol befejezés előtt álló helyi szőlőhegyi kisházakat építettek, immáron apartmanoknak, ahol vendégek lakhatnak a szőlőtőkék között. Ugyanitt olívaolajat is kóstoltunk s amellett hogy a gyomor működését helyrerakta, valóban ízletes, ízgazdag, finom volt az olaj.
A Vinakoper egy évi négymillió palackot előállító megaborászat, a legnagyobb ilyen típusú üzem Szlovéniában. Szép látogatóközpont, udvarias vendéglátók, stabil közepes borok, egy-két kiemelkedő tétellel. A friss malvazija vagy a Capris plemenito rdeče házasítás nekem nagyon bejött, de volt más is, a kóstolási jegyzetekben ezekről bővebben is írunk.
És hát a nap lezárásaként voltam Uroš Rojac barátomnál, akiről már volt szó a múlt héten is, egy hihetetlen arc, amúgy ököborász, kiváló, egyedi arculatú és hangulatú borokkal, végigkóstoltuk a pincét, sok hordó, sok palackot. Csevapot ettünk, ő sütötte, hagyma volt hozzá, friss kenyér és kajmak. Alkonyatkor vacsoráztunk, éjfélre értem vissza a szállodába. Közben a pincében kiemelkedő borokat kóstoltunk, fehérben a malvazija-változatokat kedveltem nagyon, míg vörösben a refoškokat, pár merlot-t, cabernet sauvignont, shirazt. Néhány borát a harmadik részben, a jövő héten teszteljük. A szlovén Isztria éjszaka is szép.
Az ötödik napon biciklivel tettem meg 21 kilométert a hegyekben, nulla kondícióval. Korán keltünk, nyolckor már az iskolapadban ültünk, mint a rendes kisdiákok. A World Tourism Organisation (UNWTO) főmédiása jött el, Marcelo Risi a fenntarthatóság, a klímaváltozás és turizmus kapcsolatáról, kommunikálásának nehézségeiről tartott érdekes előadást.
Majd autóbusz és irány Horvátország. Nem Rovinj, nem a tengerpart, inkább Isztria zöld része. Előbb Grožnjanba mentünk, amelyet a hatvanas években mentettek meg az ideköltöző festők, művészek, majd zenészek, akik nemzetközi zeneiskolát is alapítottak. Ma tele van ez a szinte érintetlen középkori kisváros galériákkal, látnivalókkal, kacskaringós kis utcácskákkal, romantikus kávézókkal, teraszokkal.
Innen kerékpárral indultunk tovább. Két éve készült el a Triesztet Poreccsel összekötő egykori (1902-1935 között működő) Parenzana nevű vasútvonal helyén létrehozott bicikliút. Huszonegy kilométer, szerencsére a java hegynek lefelé. A harmada után volt egy hullámvölgy, de aztán egyre jobban belejöttem, meg is kedveltem, az élbolyig „száguldottam” s az osztrák szomszéddal lehajráztuk a szlovéneket, így a monarchia szellemisége győzedelmeskedett az általa épített Parenzana vonalán. Livade faluig bicikliztünk, itt a triatlonunk (busz, bicikli, gyaloglás) gyalogló részére váltottunk és a motovuni erdőbe mentünk szarvasgombát vadászni. Aminek a szezonja szeptemberben kezdődik, szóval kevés sikerrel jártunk.
A busz ennek ellenére felvitt bennünket Motovunba, a kedvenc isztriai városaim egyikébe. Séta, panorámaképek tucatjai, ebéd. Boškarinból, a helyi ökörfajta húsából készült az előétel, szarvasgombás szűzzel folytattuk, könnyű krémdesszerttel zártunk. A Hotel Kaštelban vendégeskedtünk, ami korrekt szobákkal, wellness-részleggel, egész kreatív étteremmel várja a szarvasgomba-rajongókat, egész évben van fekete szarvasgomba, de ősszel érdemes visszatérni, akkor a fehér szarvasgomba is kóstolható lesz.
És alig kétórás csúszással érkeztünk vissza a Life Class Hotels Portorož központjába telepített szállodacsokrában található Hotel Slovenija kellemes hűvösébe. Szerencsére a medencék is későig tartottak nyitva, így volt egy negyedórám a harmincfokosra fűtött tengervizes kültéri és beltéri medencék kipróbálására. Később ennyi sem volt.
Kabaj Amfora 2006
Érett, mély arany szín, ám kisség lekváros illat. Teljesen más világ, mint amihez szoktunk, van benne ugyan gyümölcsösség, de van benne Hubertus-kivonatosság is, nehéz elhelyezni. Tartalmas, de mintha nem teljesen állna össze a kép. 54 € / 82 pont
Kabaj Amfora 2005
Az egy évvel idősebb bor kortyban sokkal fiatalabb, élőbbek a savak, szebb a koncentráció, töményebb az ásványosság, több a harmónia, bár ez sem egy szokványos bor, de élvezhető és értékelhető. 54 € / 87 pont
Kristalvin 1808 Merlot 2007
Nagyon szép, fajtajelleges, nyílt illat. Piros gyümölcsök, kis csokoládé, némi fűszerpaprika, kakaóporos meggybonbon, amit ízben is folytat. Gazdag zamatok, semmi csalódás, kellemes savak, jól tartják, a korty szépen, hosszan ér véget. 10 € / 88 pont
Scurek UP 2005
Merlot és cabernet sauvignon házasítása. Illatában már érezni, hogy volt ez a bor már szebb korban is. Sötét, érett, tanninos. Édes alkoholosság, dohány és fa. Van benne anyag, van teste, tartalma, de már nem szép, már túl a csúcson, nem találtuk jó formában. 42,20 € / 82 pont