A nyitókép Ercsey Dániel fotója

Mátyás az igazságos, tartja a nép a mai napig, holott aligha több ez holmi mesénél, hiszen a történészek szerint Mátyás sok minden volt, erős kezű, jó stratéga, kíméletlen, csak épp igazságos nem, mi több a korban a nép nem különösebben szerette. Jó politikus volt, sokáig uralkodott és elhozta a magyar királyság utolsó aranykorát. Matei Corvin, mondja a román ember, aki Kolozsvárott - na jó, ezt éppen nem mondja a kedves szomszéd, ő azt mondja Cluj-ban - született és a román nyelvű tábla szerint a ház falán minden csatát megnyert életében, csak saját véreit, a románokat nem tudta legyőzni soha. Vajon mit szólna ehhez egy derék szerb hazafi, hiszen mégiscsak Janko Sibinjanin fiáról beszélünk! Arról a Jankóról, akit a magyarok Hunyadi Jánosként, a románok pedig egy vlach nemes fiaként ismernek! A fenti sorok jól mutatják a népeink közötti ellentéteket, eltéréseket, holott azt is megmutathatnák, hogy vannak olyan közös hőseink, akikre együtt is büszkék lehetnénk!

Kövérszőlő ültetvény (fotó: Ercsey Dániel)

No de nagyon elkanyarodtam a bortól, ami a fő téma! Most egy román, úgy értem mindig is román, vagy ha úgy jobban tetszik moldovai borvidékről lesz szó, ami persze nem Moldovában van és sosem volt igazán román, de ennyi ellentmondás már fel sem tűnik egy igazi közép-európai lakosnak…Van ugyanis az egykori Moldvai Fejedelemség ma Romániához tartozó részén, Jászvásártól nem messze egy borvidék, Cotnari, ami bár nem sokat mond napjaink borkedvelőinek (kivéve persze Romániában), ellenben a maga idejében versenyre kelt még Tokajjal is!

Történt ugyanis, hogy a moldvai fejedelem III. (Nagy) István hol a magyarok vagy a lengyelek ellen viselt háborút, hol pedig az előbbiekkel szövetkezve a törökkel harcolt. Egy ilyen alkalommal - a legenda szerint - a magyar királyi udvarban járt követségben. Akkortájt Visegrád volt a központ és Mátyás a király, aki borral kínálta a lakomán a szövetségesét. A bor édes volt és zamatos, annyira ízlett a moldvai fejedelemnek, hogy Mátyástól szőlőtőkéket kért eltelepítésre.

A föld alatti labirintusok rejtik a múzeális készleteket (fotó: Ercsey Dániel)

Azt mesélik akik még tudnak régi történeteket, hogy Mátyás örömmel küldött negyvenezer szőlőtövet Tokajból és vele együtt egy Gutnar nevű szász vincellért, hogy legyen aki segítsen a telepítésben és a borkészítésben. A legenda így magyarázza a borvidék nevét (a német Gutnar nevéből lett Cotnari) valamint a legfontosabb szőlőfajta a Grasa de Cotnari jelenlétét is, ami minden bizonnyal azonos a tokaji kövérszőlővel.

Napjaink szocreál hangulata Cotnariban (fotó: Ercsey Dániel)

Mint minden legendával, ezzel is az az egyetlen probléma, hogy nem igaz. Sajnos Mátyás király idejében a tokaji bor még messze nem a legjobb bora volt Magyarországnak, akkoriban a feljegyzések szerint állt egy márványból készült díszkút Visegrádon a palotában, amelyből állandóan bor folyt. Szerémi bor. Esetleg budai, vagy soproni. A Szerémség, napjaink Fruska Gorája Szerbiában és kisebb részben Horvátországban található, arrafelé viszont még csak nem is hallottak soha a kövérszőlőről. Van azonban egy nem várt kapcsolat a Szerémség és Moldova között, ez pedig nem más mint Tamás és Bálint személye, akik az ún. Huszita Bibliát fordították. A szerémségi származású magyar (vagy talán szász) papok végül Moldovában fejezték be művüket.

Sváb hangulatú udvarház Cotnariban (fotó: Ercsey Dániel)

Vajon velük együtt kerültek az első szász telepesek Cotnariba is? Vajon szőlővesszőket is vittek magukkal? Hiszen akkoriban a furmint (szigeti néven) a Szerémség fontos szőlőfajtája volt! Nem tudhatjuk. Csak azt, hogy a kotnári borok a tokajihoz hasonlatos, igaz annyira nem édes, hosszan érlelhető nedűk, melyek a népnyelv szerint végtelen sokáig őrzik zöldes árnyalatú színüket. A legjobbak közülük a tokaji édes szamorodnikkal is felveszik a versenyt, igaz nem minden évjáratban, ellenben szinte minden évben készítenek arrafelé igen szép félédes és félszáraz borokat, melyek a román nép ízlésének még mindig jobban megfelelnek, mint a száraz borok. Persze én ezúttal dafke szárazat kóstoltam, méghozzá egy kövérszőlőt!

Fotó: Ercsey Dániel

Casa de vinuri Cotnari Grasa de Cotnari 2015

Amíg a 15-ös évjárat száraz borai itthon már éppen fáradni látszanak, ebben a borban nyomát sem érzem ennek. Az illat még mindig friss, citrusos, mandarinnal és ananásszal, enyhe füstös háttérrel. Kóstolva nagy test, szélesen hömpölygő korty, az ízben első blikkre egy izgalmas tűzköves jegy uralkodik, utána átadja a helyét az érett őszibaracknak és a keleti fűszereknek. Hedonista, mégis elegáns. 90/100 pont