Februárban immár 11. alkalommal rendezték meg a Borjour Magnumot. A rendezvénynek szokás szerint a Millenáris adott otthont, biztosítva a kellően tág teret. Ez utóbbira nagy szükség is volt, hiszen rekordmennyiségű, 220-nál is több borászat és pinceképviselet vonult fel, hogy bemutassa a nagyközönségnek legnépszerűbb termékeit, újdonságait vagy épp a legféltettebb kincseit. Ennek köszönhetően érdemes volt célirányos nyomozati tervvel érkezni, különben könnyen leragadhattunk egy-egy standnál a sztorikat és beszélgetéseket hallgatva – ami persze egyáltalán nem baj, ha nem bánjuk, hogy sok kedvenchez vagy épp felfedezésre váró ismeretlenhez nem jutunk el a nap végéig.

A két nagy épületet – ráadásul az egyikben két szintet – is elfoglaló eseményen a habzó-pezsgő italoknál kezdtük a körbeszimatolást. Megkóstoltuk a Freixenet teljes választékát a látványos palackba töltött proseccóktól a jellegzetes fekete cavákon át az évjáratos különlegességekig. Ekkor dördült el az első lövés – illetve csak egy dugó pukkant a villányi Wassmann Pince pultjánál. Gyorsan ott is kóstoltunk egy natúr pezsgőt, de a szomszédból előkerült egy pét-nat hárslevelű is. Egyik ámulatból a másikba estünk, de nem hagytuk magunkat eltéríteni fő célunktól: megpróbáltuk feltárni a Borjour Magnum népszerűségének titkát.

A csendes fehérekre rátérve sikerült jó néhány olyan tételre lelni, melyeken nagyítóval sem lehetett hibát találni. A badacsonyi kéknyelűtől az etyek-budai zeniten át a tokaji furmintokig számos figyelemre méltó bor került a poharunkba, de olyan különlegességek is felbukkantak, mint a narancsbor vagy a cirfandli. Ha csak egyetlen borvidéket kellene kiemelni, amely ezen a téren a legkellemesebb meglepetést okozta, akkor mindenképpen a Mátrát említeném.

Ahogy telt az idő, a gyanú mindinkább a rozékra és a vörös borokra terelődött, ezért ilyen irányban folytattuk a vizsgálódást. Több borvidékről kóstoltunk szép, friss ’19-es rozékat, sok esetben köszönt vissza kellemes, szamócás illat és íz a kortyokból, legyen szó Villányról vagy a Balaton valamelyik partjáról. Ezek a borok mind jól fognak jönni a hevítő nyári estéken, jól behűtve, esetleg szódával.

A vörösöket illetően idén a cabernet franc kapott kiemelt szerepet a rendezvényen. Mesterkurzust tartottak a fajtáról, külön standot is szenteltek ennek a bornak, illetve a vendégek a belépéskor kapott programfüzetben foglaltakat követve egy játékban is részt vehettek. Apropó, játék: Kézdy Daninál villám-vakkóstoláson vehettünk részt, szokás szerint kis pincészetek ritka tételeit felvonultatva. És ez a nap persze nem csupán a cabernet franc-ról szólt a vörös borok kedvelői számára. A szemfüles vendégek olyan kuriózumokkal is találkozhattak, mint a turán, a prémium zweigelt vagy a malbec.

A késő délutánba hajló kóstolgatás – akarom mondani, alapos detektívmunka – révén talán sikerült választ találni arra, mi áll a Borjour Magnumok töretlen sikere mögött. Komoly háttérmunka, sokszínűség és kellemes hangulat: ennyi kell ahhoz, hogy egy fővárosi boros rendezvény évről évre megtöltse a Millenárist.

Az alapos és mélyreható nyomozás végén elégedetten hagytuk el a tetthelyet, és az elfogyasztott alkoholmennyiség következtében piros 308 GTS helyett sárga 4-6-ossal távoztunk. De az új évadban – akarom mondani, jövőre – mindenképpen visszatérünk.