Pécsi Borozó

Cikkek

Kékfrankosban fürödve

Érdekességek, részeredmények a kékfrankos tesztről

Jakab Tamás

2021 April 12.

Alapborok és reserve tételek, belépő szint és dűlőszelekció, természetes édes bor és sok egyéb érdekesség, mindez kizárólag kékfrankosból. Dacosan és DAC nélkül, itthon és a szomszédban, Burgenlandon innen és túl.

Az előzmény: március 25-én letölthető pdf formájában közreadtuk eddigi legnagyobb kékfrankos tesztünk összegzését, 86 ponttól felfelé az értékelésekkel együtt.

Mivel az osztrák elnevezések nem feltétlenül ismertek itthon, valamint a hazai elnevezések sem egységesek, az ajánlások és helyi szabályozások mentén elég tágan mozognak, így nem biztos, hogy mindenki le tudott vonni ebből további következtetéseket, és az árak sem adnak mindig iránymutatást.

A versengésben voltak ugyanis olyan, kvázi „alapborok”, amelyek a pincészetek belépő kínálatának a részét alkotják, és voltak olyanok is, amelyeket a pincészetek valamilyen külső szabályozás és/vagy saját borkészítési szemlélet alapján magasabb „polcra helyeztek“.

Sokan talán nem is tudják, hogy volt a tételek között olyan bor is, amely természetes édes kékfrankos! De erről majd később.

Az osztrák szabályozás elég egyértelmű, a kékfrankos burgenlandi hazájában minden egyes borvidék a nemzeti DAC besorolási rendszer része. A Ruster Ausbruch DAC, azaz kb. a Ruszti Aszú nyilván nem a kékfrankosra koncentrál, de a másik öt DAC-ban a kékfrankos az egyik legfontosabb szőlőfajta, még ha van is olyan borvidék, ahol éppen ebből nem lehet a besorolásba illő bort készíteni.

Fotó: Ildi Jakab Photography

A területek a következők: a Leithaberg DAC, amely terület nagyjából a Fertő-tó nyugati partján helyezkedik el, a központja természetesen Ruszt. Nagyon jelentősek még a közvetlen Ruszt környéki falvak, Oggau, Mörbisch, Schützen am Gebirge, Donnerskirchen. Kicsit távolabb a tótól jelentős település még Großhöflein. A Fertő keleti oldala a Neusiedlersee DAC, amely Neusiedl központtal az egész Neusiedler-i járást (politikai körzetet) átfogja, és ez azért is érdekes, mert ez az egység 1920 előtt is a komplett Nezsideri járás volt! A járásközpont mellett Gols, Ilmitz, Andau, Mönchhof, Podersdorf a kiemelhető települések.

Leithaberg-től délre található a Rosalia DAC, a legkisebb területű DAC, Mattersburg (Nagymarton) és környéke, a magyarul is Rozália-hegység lankáin, többnyire Zweigelttel, de jelentős kékfrankos telepítésekkel is.

Leithabergtől délre található a Mittelburgenland DAC is, csak éppen beékelődik a közvetlen kapcsolatba Sopron és környéke. Ez az egyik terület, ahol kizárólag a kékfrankosból lehet DAC kategóriájú bort készíteni (a másik Eisenberg lesz, a „kapufa” éppen Leithaberg, ahol a vörös színt szintén egyedül a kékfrankos képviseli, de ott több fehér fajta is a DAC listán van). Ez a terület az egykori Sopron vármegye közvetlen Soproni borvidékhez tartozó településeit foglalja magába, Deutschkreutz, Neckenmarkt, Horitschon a központi települések.

Fotó: Ildi Jakab Photography

Még délebbre található az Eisenberg DAC, a Vashegy, amelynek kisebbik része Szombathelytől nyugatra ma is Magyarország része, és szintén borvidéki terület, a jelentősebb része viszont itt, ebben a DAC-ban található meg, Eisenberg an der Pinka, Burg és a többiek.

A DAC szabályozás három szintet ismer, a területi (borvidéki) besorolást (Gebietswein), ez lényegében az alapkategória. Szűkebb már (minőségi paramétereket tekintve is) a középső kategória, a települési boroké (Ortswein); ekkor a bor alapanyaga már csak egy adott településről származhat, így magát a települést is fel lehet tüntetni a címkén. A legszűkebb kategória a dűlőszelektált boroké (Riedenwein).

A hazai szabályozás nem ennyire részletes, az európai borrendelet és a magyar bortörvény különösen a települési és a dűlős borok között nem húz meg éles különbséget. Hogy egy másik fajta példájával éljünk, ahol megjelenik egy hármas kategorizálás, de ezt a rendszert mégsem lehet ráhúzni, az a Villányi Franc-é, ahol van Classicus, Prémium és Szuper Prémium kategória is, de a dűlőnevet már a Prémium kategóriára is fel lehet írni (kétségtelen szűkítés, hogy csak azokat a dűlőkét, amelyeket a szabályozás megenged).

Fotó: Ildi Jakab Photography

A hazai címkézésből így általában kimarad a települési besorolás, egy prémium tételnél a címkén általában mindjárt szerepel, hogy melyik dűlőből való – e tekintetben a szekszárdiak látványosan felépítettek jónéhány dűlőt.

Hogy mégis valami kiválasztódás és kategorizálás megtörténjen, ezért egy kvázi horizontális és egy vertikális listát készítettünk.

Kiemeltük a legjobb tíz burgenlandi és a legjobb tíz magyar vörösbort, függetlenül a kategóriájától, valamint külön kiemeltük a legjobb tíz-tíz „alap” (azaz, Burgenlandban Gebietswein, Magyarországon meg általában Klasszik, Classicus stb. besorolású) tételt, és a legjobb dűlőszelektált tételeket (Riedenwein illetve Prémium, Reserve, Grand Reserve stb. besorolású tételek, ahol vagy a címke vagy a bor leírás adja, hogy valóban egy dűlőből származik az alapanyag).

Végezetül, mivel a nevezett 112 tételből 110 száraz volt, de kettő viszont édes, ezért az édes kategória két tételét külön is feltüntetjük.

Íme a kategóriák eredményei!