A szekszárdi pincészeteknél a fajta különösen fontos szerepet tölt be, így a beérkezett fajtaborokat két részletben mutatjuk be.  Az elkészült kékfrankosokból kerül még a bikavérbe és a Szekszárd Grand boroknak is minimum 25% kékfrankost kell tartalmazniuk. A fajtaborokat illetően különösen érdekes egymás után kóstolni több termőhelyről származó kékfrankost. Ez egyértelműen megmutatja, hogy a különböző talajon termett szőlőkből mennyire különböző stílusú borok készülnek.

Takler Gurovicai Kékfrankos 2017

A majdnem 80 hektáros Takler birtok egyik büszkesége a déli fekvésű, szinte teljesen zárt, vörösagyagos talajú Gurovica-dűlő. Adottságai kitűnő lehetőséget biztosítanak nagy formátumú, hosszú ideig eltartható, dűlőszelektált vörösborok elkészítésére.

Közepesen intenzív, 4 éves kora ellenére még mindig fiatalos „kinézet”. Tipikusan a fajtára jellemző meggyes, fahéjasan fűszeres illat. Szépen integrálódott, közepes mennyiségű tanninok, a közepesnél hosszabb utóíz, melyben az érett – már-már túlérett – aprószemű cigánymeggy és a cseresznyelekvár íze a domináns. Alig több mint 2700 palack készült, csak a borászat éttermében kóstolható. Alkohol 13,5%. Ezen a kóstoláson most 89/100 pont.

Eszterbauer Frankos 2017

Mély tónusú a kékfrankostól kissé sötétebb, inkább nagy vörösboros szín, hiszen a poháron is alig lehet átlátni. Tipikus kékfrankos illatjegyek, melyek mélyek, teltek, orrot teljesen kitöltik, magukban hordozzák egy komoly nagytestű vörösbor ígéretét. Ízében a meggy mellett az édesgyökér, fűszerként pedig az ánizs viszik a prímet. Sok, ám ki nem lógó, integrált tannin, pont annyira húz, amennyi még nem bántó. Hosszú utóíz. Készült 1100 palack. Alkohol 13,5%. Nekem egy fokkal most ez a stílus jött be jobban, 90/100 pont.

Ami a pontokon túl van

A Takler pince kékfrankosa tipikusan kékfrankos és tipikusan szekszárdi. Igazi mestermű, melyet viszont bármikor szívesen inna az ember, napszaktól, pillanatnyi hangulattól függetlenül. Elegáns, komoly, nehezen feledhető. Szép példája, hogy egy déli, zárt területen, egységes talajösszetétel mellett hogyan lehet olyan művet alkotni, mely az első korty után mesél a fajtáról, területről, borászról.

Az Eszterbauer pince bora nem tipikusan szekszárdi, leginkább egy testes, osztrák stílusú kékfrankos jut az eszembe róla. Szépsége a gondosan megkomponált egységben rejlik, mely illatban, ízben elkápráztatja a fogyasztót. Nem a szimpla keddekre való, a szép alkalmak méltó kísérője.

A két kékfrankoshoz kissé csípős chilis báránymáj készült sült krumplival, amihez az Eszterbauer Frankos illett jobban. A Takler pince tételéhez leginkább sajtokat, elsősorban a kissé érettebb fajtákat tudom elképzelni.

Címlapfotó: Gurovica (forrás: takler.com)