A cikkben szereplő összes fotót a szerző készítette

Rögtön az elején tisztázzunk is néhány kérdést. Miért nem hivatalos, avagy van más borverseny is, ami a fajtával foglalkozik? Bizony van! Az Aranytőke Borszemle amit Egerszóláton szerveznek, már több mint egy évtizede az olaszrizlingről szól, de sajnos a nagyon kedves és szakmailag megkérdőjelezhetetlen borász-szervezők ellenére (sokáig Gál Lajos volt a főszervező, nem tudom, most hogy áll a helyzet) is csak úgy nemzetközi, ahogy a legtöbb magyarországi borverseny, vagyis ha meg tudnak győzni két-három külföldi, gyakran egyébként magyar származású borászt, hogy küldjön mintát, akkor máris el lehet mondani, hogy bizony van „szlovák“, „szerb“ és „horvát“ bor is nevezve, ergo a borverseny nemzetközi. Ha pedig elfogadja a felkérést egy-két határon túli magyar termelő, akkor máris a zsűri is az, hiszen ki lehet tenni a román és a szlovák zászlót az asztalra.

Nincs ezzel semmi baj, de a GROW du Monde (mozaikszó, a grasevina-grasac, olaszrizling, welschriesling szavak kezdőbetűiből) szakított ezzel a hagyománnyal. Egyrészt a fajta szempontjából legfontosabb nemzetek képviselői ott vannak a szervezők között (Igor Lukovic - Szerbia, Sasa Spiranec - Horvátország, Győrffy Zoltán - Magyarország), másfelől a verseny is utazó borverseny lesz. Tavaly (a nulladik, mondhatni próbaverseny után, ami 2021-ben Magyarországon volt és a Pécsi Borozó szervezte) Újvidéken (Novi Sad, Szerbia) volt, idén ha minden igaz Horvátországban lesz, jövőre pedig a reményeink szerint a Balaton északi partján, Csopak közelében.

A tavalyi első GROW eredményeiről már beszámoltunk, de azért nem árt az ismétlés, itt lehet lapozgatni a katalógust és persze minden termelőt arra bíztatok, hogy nevezze be a borát az idei versenyre!

Viszont a reklámon túl már a Szerémségről akarok beszélni! Írtunk már róla többször a Pécsi Borozóban, de tavaly a GROW zsűrijét olyan szuper helyekre vitték a szervezők a három nap alatt, hogy kár lenne magamban eltemetni az emléket!

Először is Újvidéken ott van a Duna, ami a közép-európai szegény ember tengerpartja, én legalábbis éppen annyira szeretem, mint az Adriát. A városi strandon már június közepén is lehet fürödni, homokos és lassan mélyül, a víz 22-24 fokos, a sör be van hűtve, mindezt egy nagyváros közepén, jól megközelíthető helyen. Nem is csoda, hogy Szabó Zoli erdélyi top sommelier barátommal csobbantunk is egyet a hűsítő habokban!

Újvidékről könnyen és gyorsan elérhető a Duna mentén fekvő Karlóca (Sremski Karlovci), ami leginkább a keresztény-török békekötésről nevezetes, olyannyira, hogy a legendás helyszínen később fel is épített a hálás utókor egy barokk körtemplomot.

A templomtól csupán két perc sétára fekszik a Vinum borászat, ahol zamatos olaszrizlingeket (grasac beli) és pompás kékfrankosokat (frankovka) lehet kóstolni!

Szintén csupán pár perc séta Karlóca másik ismert borászata, a Vinarija Kis. A családi borászatban büszkén számon tartják a Habsburg időkben Csehországból ide költözött ősüket, ami pedig a jelent illeti, talán ők voltak az elsők, akik grasac-nak hívták a címkén is az olaszrizlinget, de például néhány évvel ezelőtt a Portugieser du Monde-on is az övék lett a legjobb portugieser!

Ha már Karlócán vagyunk, érdemes felkeresni a Krusedol szerb ortodox kolostort, a templomát borító gyönyörű freskók miatt!

Ha innen dél felé megyünk tovább, szigorúan a Duna mellett, akkor feltétlenül álljunk meg Szurok (Surduk) településen. A falu a folyóhoz leereszkedő löszmélyútról kapta a nevét, de híres azért lett, mert a szurdok alsó kijáratánál, a Dunánál forgatta Emir Kusturica a Macskajaj című legendás filmjének legfontosabb jeleneteit!

Ha viszont fent maradunk a löszfal tetején, egyből a Milanovic borászat szőlőibe botlunk. Sila és probus a legfontosabb fajták, de ígéretes édes borokat is kóstolhatunk náluk.

Visszafelé haladva a Fruska Gora, vagyis a Tarcal-hegység felé, a következő település a Tisza torkolatával szemben Zalánkemén (Stari Slankamen). A túlsó parton a Tisza és a Duna által közrefogva emelkedik ki a Titeli-hegy löszplatója, érdemes meglátogatni a titeli temetőt is, magyar feliratú sírköveiért, melyek alatt egykori hajóskapitányok nyugszanak. Innen toborozta Hunyadi János a sajkásait, akik áttörték az oszmán gyűrűt a Dunán Nándorfehérvárnál, hogy a védők ki tudjanak tartani.

Zalánkemén mellett, szintén a löszdomb tetején, tökéletes dunai kilátással büszkélkedhet a Sapat borászat. Éttermük is van, az egyelőre sokkal jobb mint a boraik, de 2022-ben az ország egyik legjobb borászát igazolták le, így nyugodt szívvel ajánlom a friss tételeiket!

Ha a Fruska Gora déli részén csatangolunk, ne felejtsünk el betérni a Kovacevic pincészethez, a Deuric borászathoz, hívjuk fel Sagmeister Ernőt akinek szintén arrafelé vannak a szőlői, látogassuk meg Ürög (Irig) mellett a Novo Hopovo kolostort és üljünk be Szávaszentdemeteren egy dél-afrikai bisztróba (nem vicc).

Ha tovább robogunk Horvátország felé, közvetlenül a határ előtt találjuk Sid (Sid) községet és a Vincic borászatot, ahol túlzás nélkül életem legjobb érlelt olaszrizlingjét kóstoltam, 2012-es és tavaly nyáron még mindig nem volt a csúcsán!

Innen csak egy ugrás visszafelé Erdővég (Erdevik), közben szlovák falvakon hajtunk keresztül. A helyi borászat, illetve a csapat boutique projektje a ChiChateau is csúcsborokban utazik, ráadásul a birtok étterme is a legjobbak között van Szerbiában, szóval mindenképpen érdemes több időt szánni a vizitre! Ráadásul innen már csak egy ugrás képzeletben (és a valóságban is, nézzék csak meg a térképet) a horvátországi Újlak (Ilok) és a híres városi borászat, az Ilocki Podrumi.

Innen forduljunk északnak, vágjunk keresztül a Fruska Gora erdőségein, hogy visszajutva a Duna partjára már a Quet borászat olaszrizlingjeit kóstolhassuk, méghozzá a legszebb panoráma mellett, a Dunára néző szőlőültetvények kellős közepén!

A túlparton, szemmel már nem látható távolságban állnak Bács (Bac) várának a romjai.

Ha visszaindulunk Újvidék felé, Bánmonostoron (Banostor) feltétlenül álljunk meg Ivana Sijacki borászatában. Az egykori dunai malom épületéből létrehozott birtokon friss vörösborok (sedusa) és csilingelő savú fehérek (neoplanta) készülnek, az egészet pedig beragyogja Ivana, a borász hölgy mindig mosolygós karaktere.

A Szerémség ma már bőven több, mint egykori emléke a királyi boroknak, és bár még mindig csak keresi az identitását, ebben a keresésben is fenséges, néhol pedig csodálatos borokat lehet már kóstolni! Ha szeretjük az erdei sétákat és a jelzett ösvényeket, a középkori kolostorokat és a Habsburg múlt emlékeit, a jó borokat és ételeket akkor Újvidék és a Tarcal-hegység akár egy hétre is alternatívát jelenthet a borturistáknak.

Vacsora újvidéken, 2022. nyarán. Szerbiában szerencsére még mindig divat, hogy élő zene van a vacsora alatt és hála Istennek nem DJ és diszkó, hanem hol jazz, hol pedig helyi zenészek, ahogy most is. Imádtam!