Hajós-Baja közel van és mégsincs. Alig másfél órás kényelmes autózásnyira, de tudásunkban sokkal távolabb. A hajósi pincefalu, persze, az megvan, de az is lassan olyan, mint Pécs, hogy minden magyar járt már ott, valamikor, egykor, elég rég. Annyi a különbség, hogy a hajósi pincefaluban jó bort is ritka volt találni. Közben meg múltak az évek és lassan kezd beindulni valami, aminek a motorja éppen Koch Csaba.

Nem véletlenül érdemelte ki az Év Pincészete címet az idén, hiszen amit Borotán létrehozott, igazán látványos és talán magával húzza a most induló, kibontakozó, váltani kívánó pincészeteket is. Ahogy egykoron Frittmann János sikere lendített egy nagyon a Kunság boréletén, kisebb léptékben talán, de itt is sikerülhet.

Kezdtünk egy klasszikussal, ha hívhatjuk így, KOCH Hajós-Bajai Cserszegi Fűszeres 2013, könnyed, épp annyira illatos, virágos, hogy nem megy át parfümbe, de intenzív, jó savakkal, nem túl hosszú, de elég is így. Igazi aperitivbor, ismerkedünk egymással, a témával, a bor alájátszik, kedvesen, lazán, nem beszélünk róla sokat, aztán a végén valahogy mégis emlékszünk rá.

Hajós-Baja sokban elüt a Duna Borrégió többi részétől. Például talajában, hiszen lepelhomokkal fedett agyagtalajon, de helyenként lösztalajon, a Tolnai dombság Dunán átnyúló tábláin vagy vastag bácskai termőföldben termesztenek szőlőt, ami a homokinál tartalmasabb borokat ad. Nem kicsi bortermő táj ez, alig kisebb Villánynál vagy Szekszárdnál, ehhez képest alig tudunk egy-két nevet felsorolni innen.

Nem ismertük korábbról a CSANÁDI Hajós-Bajai Sauvignon Blanc 2013 termelőit sem, pedig 210 hektáros birtokkal rendelkeznek Hajós és Császártöltés között. Eddig nem is sok bort palackoztak, de most beindultak és a kóstolt tétel mellett chardonnay, Irsai Olivér és rozé is várja a borbarátokat. A bor összességében kellőképpen könnyed volt, de mégsem az újvilági zöldes stílre hajazott, annál gyümölcsösebb, tartalmasabb volt, ezek után érdekelne valóban a többi is.

Ahogy a SZEMEREY Hajós-Bajai Chardonnay 2013 is erre ösztökél, egy igazán almás, kedves, jól iható, jó csúszóssággal összehozott bor ez, kis tételről van szó, talán ezer palack alatti is, ha jól emlékszem az elhangzottakra. A pincészet császártöltési, róluk nem sok mindent találtam, facebook oldaluk is csak pár hete aktív. Már amennyire.

Az újoncok bemutatását Koch-borsor követte, legelőször a KOCH Hajós-Bajai Chardonnay késői szüret 2009, egy brutál tömény, masszív, intenzív és hosszú bor, amit azért érdemes szálazgatni, levegőztetni, hidegen kezdeni a kóstolást és hagyni, mikor éri el az optimum kóstolási hőfokot. Tartalmas bor, érdekes koncepció, szinte száraz szamorodni jegyeket mutat, mondja egyik kóstoló kolléga a közelben.

És akkor egy rövid curriculum vitae: Koch Csaba 1969-ben született, Császártöltésen nőtt fel. Őse, tíz generációval korábban, 1748-ban Császártöltés egyik alapítója volt, kereskedéssel és szőlő-, bortermeléssel foglalkozott. Első szőlőültetvényét, ami pontosan 0,2 hektárt tett ki, 1991-ben, még egyetemistaként kapta nagyapjától. Felsőfokú tanulmányait a szegedi József Attila Tudományegyetemen biológus hallgatóként kezdte, majd agrármérnöki diplomát szerzett, később szőlész-borász szakmérnökként diplomázott Kecskeméten. A kezdeti néhány szőlősorhoz minden évben további területeket vásárol és mára 110 hektár nagyságú szőlőbirtok és a hozzá tartozó pincészete van a hajós-bajai borvidéken, Borotán. És van még vagy 10 hektár a Villányi borvidéken is, ahonnét VinArt brand alatt jelennek meg a borok.

Hajósi hegyközségi elnök, a Hajós-Bajai Borvidék elnöke, elnökségi tagja a Hegyközségek Országos Tanácsának, tagja a Magyar Bor Akadémiának, igencsak aktív a boréletben. De a szőlőtermesztési innovációban is, még a jelentős részben csak műkedvelő hallgatóság figyelmét is felkeltette, az előadás után még hosszú ideig magyarázta, rajzolgatta az általa kifejlesztett szőlőtermesztési módszert, amivel sokkal több napenergia felszívódása valósulhat meg.

Közben pedig érkezett a KOCH Hajós-Bajai Cabernet Sauvignon Rozé 2013 is, a rozé az egyik ütőkártyája a borotai borásznak. Kóstolóinkon rendre az egyik legjobb évről-évre, készít is többfélés, hajósit is, villányit is. Ritkán van kedvem ellenére, most sem volt az, pedig ez már az utolsó palackok közül lehet, hamarosan jön ki a következő évjárat.

És volt bizony két vörös is a sorban, nekem bevallom ezek tetszettek ugyan, de mondjuk a Koch-féle kadarkában sokkal inkább érzem a hajósi terroirt és lehetőséget, mind a bordói fajtákban. A KOCH Hajós-Bajai Cabernet Franc 2011 fiatal, gyümölcsös, kicsit zöldes jegyekkel, fűszerpaprikával illatában, meggyes-szedres zamatokkal a kortyban. A KOCH Hajós-Bajai Cabernet Sauvignon barrique 2011 tartalmasabb, a hordófűszeresség és a gyümölcsösség korrekt egyensúlyát mutatja. Egyik sem volt nehézkes, ami azért erény a cabernet-világban.

A közel kétórás programot SÜMEGI Hajós-Bajai Ambrózia jégbor 2006-al zártuk, ez jött be nekem legkevésbé, az édes borok kedvelői biztos élvezték, nekem nem volt annyira egyben most, fáradt is volt, cukorhangsúlyos, édesnehéz.

Összességében azonban szerintem mindenki többet kapott, mint várt, egy Villányfüggő volt egyetemi kollégám így fogalmazott: "hovatovább még tetszettek is ezek a borok". Ahogy ismerem, ez nála már egész jó érdemjegy. Jó így kitekinteni néha, hogy a közeli borvidékek még közelebb kerüljenek.