Kérem Várjon!
Cikkek
A pult túloldaláról
Szekszárdi Szüreti Napok 2014
szaboberni
2014 September 29.

Ennyi év után már nehéz újdonságokkal szolgálni a Szekszárdi Szüreti Napokról, pláne úgy ha az ember a pult másik oldalán áll, és kevésbé a fogyasztás, sokkal inkább a kínálás játszik főszerepet. 

Annyi minden esetre elmondható, hogy akik idén is Szekszárdot választották, nem csalódtak. Remek borok, ínycsiklandozó finomságok, igényes kézműves kirakodó vásár és színvonalas műsorok várták a közönséget. Kétség sem fér hozzá, az elmúlt évekhez képest idén volt a legtöbb látogató, több tízezren jöttek ki a fesztiválra. Szerencsére egyre több a visszatérő vendég az ország számos egyéb pontjáról is.

A kísérőprogramok közül idén is kiemelnénk a Bormúzeumban megrendezett címkekiállítást Forrai Ferenc munkáiból, ez a visszatérő elemként megrendezett tárlat minden évben hoz újat, mást, érdekeset. 

A leginkább preferált program ebben az évben is a Szüreti felvonulás volt, valamint a Béla király téren tartott “Szüret Táncos Párjának” választása. Az előző évektől eltérően idén nem a “Szüret Szépét“ választották meg, hanem párosokat. Ráadásul a zsűri döntése alapján nem is egyet, hanem hármat, akik a fesztivál arcai lesznek a következő évben. A már megszokott rendezésben idén is két színpadon folytak a műsorok és koncertek. Itt volt a Neoton Família és Charlie - hogy csak a nagyobb fellépőket említsem -, valamint a Vármegyeházán tartott koncertet a Balkán Fanatik.

Az Ízek utcájában hat helyi étterem kínálta a tájjelegű ételeket és helyi specialitásokat, a Borudvarban pedig 39 borászat rendezkedett be.

És mint arról már tavaly is beszámolhattunk, Szekszárdon egyre inkább divatja van a kulturált borfogyasztásnak. Ma már csak elvétve akadnak olyan magányos harcosok, akik műanyagpohárból szeretnének inni - esetleg a dekorációként kihelyezett gyertyatartóból. A pohárvásárlás nem mindig egyértelmű, de azért lassan-lassan tudatosul a látogatókban a poharas pavilon megléte. Valószínűsítem, ez csupán a más városból újonnan idelátogatóknak okozhatott némi fennakadást.

Pörgött a rozé és pörgött a fehér. Sokkal inkább, mint a vörös. Meglepő még mindig, hiszen csak vörösboros vidék lennénk. Voltak érdekes kérések és kérdések, önjelölt sommelierek, de az esetek nagy részében mégis csak arról van itt szó, hogy ebben a négy napban akarva és akaratlanul jó bort fogyaszthatunk, beszélgethetünk, társasági életet élhetünk, azaz tartalmasan eltölthetünk egy hétvégét.


Fotók: Kovács Viktor