A Pécsről induló buszon mintegy negyven borkedvelő vágott neki az eszéki boros kirándulásnak, de ott találkoztunk a pécsi borvidék csapatával is, szőlészek és borászok mintegy tizenöten érkeztek ismerkedni déli szomszédaink kínálatával. 

Hogy miről is szólt a WineOS? A mintegy 2800 négyzetméteres Gazdasági Központban 106 kiállítói stand és egy színpad kapott helyet, ahol Horvátországból, Szlovéniából, Magyarországról, Szerbiából, Észak-Macedóniából, Bosznia-Hercegovinából, Ausztriából és Spanyolországból több mint 130 kiállító és márka mutatkozott be.

Két nap alatt több mint 3400 vendég fordult meg a WineOS programjain, ami a szervezőkkel és kiállítókkal együtt csaknem 4000 embert jelentett.

A látogatók több mint 3500 pohárból közel 600 különféle bort és egyéb szeszes italt kóstoltak meg.

Körülbelül 3000 liter víz és egy tonna jég fogyott el, a mesterkurzusok résztvevői pedig mintegy hetven különböző bort kóstoltak meg, francia sajtok és olívaolajok mellett.

Ez lenne a borfesztivál számokban és akkor jöjjön néhány személyes élmény is.

Magyarországot egyetlen stand képviselte, a hosszúhetényi Maeijer&Leemans pincészet a natúr vonalat és a saját készítésű amforáit is népszerűsítette, egyébként elég nagy sikerük volt. A mesterkurzusok közül elsőként a Villányi Franc előadás telt be, amelyet a Pécsi Borozó főszerkesztője, Győrffy Zoltán tartott, hat bor, két classicus, két premium és két super premium példáján mutatta be a Villányi borvidéket és annak zászlós borát, a cabernet franc-t. Villány népszerű desztináció horvát szomszédainknál, a borok kifejezetten nagy sikert arattak, minden kategóriában.

Természetesen kóstoltunk is, elég sok graševina (olaszrizling) került poharainkba, a Krauthaker, Perak, Galić, Sontacchi, Buhač, Antunović, Belje, Josić pincészeteknél elég szépeket kóstoltunk. De kitekintettünk Bosznia-Hercegovinába (Nuic, Jungic), Szerbiába (Zvonko Bogdan, Erdevik, Trivanovic) és Észak-Macedóniába (Tikves) is. Hogy a legjobb bor mi volt, amit kóstoltam? Nem könnyű erre a válasz és talán meglepő, de a 2022-es Sontacchi Superslav égy új dimenziót nyitott meg.

A pezsgők kapcsán most nem volt annyira nagy élményünk, viszont nagyon sok gin és pálinka (rakija) és likőr került látóterünkbe, ginben a Bijeli Gusak, likőrben és rakijában a White Grus (meggy és birs) lett nálunk a nyerő.

Ami kifogásolható, a hat óra gyorsan elröppent, de éhesen távoztunk, ugyanis az nagyon hiányzott, a helyszín elég távol van a vérostól és arra már nem volt időnk, hogy betaxizzunk, együnk és visszataxizzunk. Jó lett volna egy-két food-truck a parkolóban, talán jövőre lesz és akkor már közel a tökéletes az élmény.

Visszafelé majdnem pár potyautast is összeszedtünk, akiknek nem tűnt fel, hogy mi nem a menetrendszerinti járat vagyunk, de végül annyian jöttünk, mint mentünk, csak a hangulat volt a buszon vidámabb és hangosabb, mert hát az éjjel soha nem érhet véget...

Fotók: Damir Varmuža Piksel photography