Povardarie Negotino Graševina 2011 (Macedónia, Tikveš borvidék)

A macedón egy literes, koronazáras csoda egészen lehengerlő illattal nyit, kicsit megijedek, hogy mi lesz ebből,  ha ízben is ezt hozza, akkor azonnal be kell rendelni belőle egy vagonnal, merthogy olcsó, nagyon. Színtiszta olaszrizling az illat, sok-sok virággal és egy csipetnyi wax-szal. A korty azért visszaránt a földre, eléggé üres és vékony, a vége meg savanyába hajlik. Szódával meglökve sokat idomul, egészen szép frissítő ital lesz belőle. Korrekt, egyszerű ital, fröccsözésre szánva eleve, nagyjából négyszáz forintért (Szerbiában vásárolva). Ha ez lenne az alsó polc átlaga, nem kellene panaszkodnunk.

Belje Graševina 2011 (Horvátország, Baranya borvidék - kvalitetna 1.0)

Szintén egy literes versenyző, megint nagyon behízelgő illatokkal. Egészen buja, mintha olaszrizling krémet szagolnánk (bárcsak létezne ilyen), telt és tele van az általában rezedaként aposztrofált jeggyel, meg nagyon érett szőlővel. Itt azonban ízben sem lépünk visszafelé, ugyanaz a bujaság, telt-kerekded gyümölcsös érzés jön, mint az illatban. Gömbölyű a korty, a sav viszonylag lágy, az alkohol hangyányit magas, de nagyon okosan van adagolva a szénsav, szép lendületet ad a szerkezetnek. Ezer magyar forint környékén mozog az ára, nem hiszem, hogy ebben a kategóriában sok versenytársa akadna, nagyon komoly best buy.

Wegenstein Welschriesling 2011 (Ausztria, Niederösterreich)

Kiváló marketing a címkén, letisztult, minimalista design, csavarzár, vérbeli osztrák bor a megjelenést illetően. Az orrban erőteljes citrusok, almával kísérve, egyenes tisztára csiszolt illat. A szájban nagyon erőteljes szén-dioxid, kicsit túl sok is, mögötte meg picit lomha az íz, ezt is citrusok vezetik, a tisztaság itt is hibátlan, savak és a korty végi kesernye is a helyükön. Jól iható anyag, különösebb izgalmak nélkül, steril olasz, olcsón (4,49 euró az osztrák Billában).

Belje Graševina 2011 (Horvátország, Baranya borvidék - kvalitetna 0.75)

Divatos és nagyon profi csavarzár, ez az olasz a pince alaptétele a 0,75-ös kategóriában. Pár perc levegő kell neki bontás után, elsőre fülledt, de teljesen kitisztul. Sok csonthéjas és citromos limonádé jön az illatban, egészen komoly rétegei vannak, tetszetős. Kóstolva moderált alkohol, ehhez éppen passzoló savak, telt és széles ízek jellemzik, lecsengése lédús gyümölcsöket hoz. Ízig-vérig olaszrizling, a literes tételnél már egy fokkal cizelláltabb kiadásban, de még mindig elsősorban ivásra hangolva. Fröccsként sem igazán kell szégyenkeznie, ára ezerkétszáz forint körül mozog.

Belje Graševina 2011 (Horvátország, Baranya borvidék - vrhunska 0.75)

Az olaszrizling paletta középső lépcsőfoka, árban már kicsit veretesebb (kb. 2200 Ft), de ennek megfelelően komolyabb értékeket is hordoz. Az illat egészen mély, már itt egyértelmű, hogy más dimenzióba léptünk. Kréta és szaftos gyümölcsök, csonthéjasok diszkréten a háttérben, hosszan szálazható, és folyamatosan nyílik a levegőn. A korty krémes-édes, egészen glicerines, de egy pillanatig sem hat lomhának vagy túlzónak. Az ízét vezető gyümölcsök közül az alma a legmeghatározóbb, még a lecsengés előtt mineralitás is jön, az elköszönés kesernyéje pedig igazán tanítani való. Egészen komoly, nagy formátumú olaszrizling.

Belje Goldberg Graševina 2008 (Horvátország, Baranya borvidék - vrhunska 0.75)

A piramis csúcsa, természetesen árban is (majd' 6000 Ft). Félszáraz tétel, aranyba hajló színnel és jó nagy adag töppedt illattal. Kandírozott és aszalt gyümölcsök ugranak be egyszerre, tobzódik az illat, erőteljes, már-már likőrös néha. A kortyot az aszalványokra emlékeztető jegyek vezetik, nem széles, de nagyon magas a szerkezet, a magas alkohol ellenére nem érzik kevésnek a sav, a korty végi kesernye itt viszont kissé már kissé kellemetlenbe csap át. Levegőn rengeteget alakul, változik, nehezen megfogható stílus, talán a többszöri szüret teszi, a sok íz, aroma, keveredése - különleges, az biztos. 

A Vina Belje komolyabb struktúrájú tételei kétségtelenül izgalmasak, ugyanakkor a literes kiszerelésük ár/érték arányban verhetetlen, a tengerparti grillezésekhez ezért a pénzért nem érdemes itthonról bort vinni, vagy vakon választani a polcról. A macedón annyi pénzért pont annyi élvezetet ad, az osztrák kicsit csalódás volt, ezenhárom körüli pénzért legalább egy kis izgalmat elvárnánk, technológiailag persze bele se tudunk nagyon kötni, de nem venném le még egyszer a polcról. A borokat kaptuk is, vettük is, nem is érdekes talán, csak amit a palackban találtunk.