Negyvenkilenc lapszámmal ezelőtt volt először nagy siker a rajnai rizling borod, ráadásul akkor született a kisfiad. Hová lehet innen továbblépni?

A fiam azóta már egy nagy lakli lett, 12 és fél éves, épp a Balatonon nyaral, én meg Morvaországba megyek tanulmányútra (az interjú július végén készült – a szerk.), ami persze egyben kikapcsolódás is. Tényleg sok minden történt akkoriban egyszerre. Volt egy hektár chardonnay-m, némi zöldveltelini és rajnai rizling, másfél hektár. Most 3,2 hektár van Hosszúhetényben és a pécsi részen, szép lassan megy a birtoképítés. Ez egy lassú folyamat, most főleg arra törekszem, hogy a meglévő fajtákat, tételeket tudjam finomhangolni.

Mi az, ami mostanában foglalkoztat?

Nem látom úgy, hogy most lenne igazán értelme nagyon új dolgokat a piacra dobni. Persze kísérletezem, ha valami ígéretes, ha sikerül egy kiváló édes bor, vagy folyamatosan játszom a pezsgőkészítés gondolatával is. De próbálok arra koncentrálni, hogy a bejáratott és sikeres dolgokat tudjam kifinomultabbá tenni.

Például az idei évjáratból mi lehet az, ami a boltokba, éttermekbe is eljut majd?

Évjárattól függően, 15-20 ezer palack között van jelenleg az éves előállított mennyiség, ez 6-7 féle borból áll össze. A legkisebb tétel 1000, a legnagyobb úgy 3000 darabos, de tavaly például két különböző rozét is csináltam, mert jól meg tudtam mutatni vele két eltérő karaktert. Itt is törekszem arra, hogy megmutassam, néha a kevesebb a több. Ami örök borpiaci probléma, hogy nem akkor kerülnek a borok a piacra, amikor a legjobb formában vannak, hanem amikor „kellenek”. Így előfordul, hogy egy-egy évjárat idő előtt kifogy, akár hónapokra vagy egy fél évre is. Ha egy vendéglőben be van listázva a borom és kérnek még belőle, akkor csak pislogok rájuk, hiszen nem tudok mit tenni, nem vagyok „borgyár”. A meglévő, bejáratott, jól futó márkákat próbálom ezért felfejleszteni.

Mindig kísérletezel egyes fontos fajták különböző tulajdonságú klónjaival, meg számos szinte ismeretlen történelmi szőlőfajta termett nálad az évek során…

Próbálok racionalizálni azért. Sok alkalmi kísérlet eredménye kerül be a Déli Fény nevű fehér házasításba, ami 2017 óta minden évjáratban készül nálam is. Eleinte 700-800 palack készült belőle, ez 1300-1400 palackra nőtt idénre. Viszont a borvidékről már csak 2-3 termelő készíti, pedig hatan kezdtük.

Fontos lehet ez a Pécsi borvidéknek is?

A Déli Fény ötlete azért merült fel, mert jó lenne tudni kötni valamit Pécshez a cirfandlin túl is. Abban a műfajban sokfélék vagyunk: 12 féle cirfandli készül a borvidéken, plusz egy nehéz szőlőfajta is, átlagban egy hajtásra alig jut több mint egy fürt, elég érzékeny, mindig meg tud lepni. Egyébként pedig több mint 30 engedélyezett fajta egy 600 hektáros borvidéken, ezért jó lenne egy ilyen vezérfonal, amivel ki lehet lépni a közönség elé.

Mennyire tudja visszavetni a fejlődést egy huzamosabb járványidőszak?

Nekem sok vendéglátó egységben, étteremben vannak jelen a boraim, ezért ez az időszak érvágás volt a javából. Most kezdtem és kezdünk nagyjából kilábalni a gödörből. Belföldi kereslet (és főleg belföldi turizmus) van, ami kedvező, de ha megint be kell zárni, akkor nem csak a borászok, hanem velük együtt sokan mások is tartósan nehéz helyzetbe kerülnek.

Interjúnk a Pécsi Borozó 2020/2 számában jelent meg, amikor a 2008/1 számban, azaz a legelső lapszámban meginterjúvolt személyeket kérdeztük újra, az ötvenedik szám apropóján.