Fotó: @Vinart

Reggel indulunk Sue Tolsonnal Budapestről, ő marad egész héten, így van rá esély, hogy a Grand Tasting-ről és az azt követő sajtóutakról is születnek beszámolók, elsősorban a WineSofára, de ha így lesz, akkor ezek valamilyen formában itt is megjelennek majd. A határig az út eseménytelen, csak a határátlépés előtt érzek némi nyugtalanságot a levegőben. Mindketten 3x vagyunk oltva, le van töltve (Sue ki is nyomtatta) az EU-s oltási igazolványunk, előzetesen regisztráltunk a megadott oldalon, hogy mikor lépünk be Horvátországba és hol lesz a szállásunk, szóval a „Nagy Testvér“ elégedett lehet, minden adatunkat önként és dalolva adtuk át neki. Mégis évtizedes reflexek mozdulnak bennem, amikor összeszorul a torkom a határon. Persze teljesen feleslegesen. Lassan dolgoznak, az igaz, de végül szinte csont nélkül átjutunk. Irány Zágráb!

Fotó: Ercsey Dániel

A délutáni kóstoló már elkezdődött, amikor végül elfoglaljuk a szobáinkat, úgyhogy szinte pihenés nélkül esünk be a szálloda különtermébe. Elképesztő tömeg, jó hangulat, a borászok pultjainál gyönyörű hostessek töltögetik a borokat. Amint belépek, meglátom a Vinart alapítóját, vendéglátónkat, Saša Špiranecet, aki minden bizonnyal a legismertebb horvát borszakíró. Ám hozzálépni sincs időm. Jobbról a szlovén Bruno Gaberšek, balról a szerb Igor Luković lépnek hozzám, szinte ki sem tudok bontakozni az ölelésükből. Nem nagyon találkoztunk tavaly nyár óta…

Fotó: Ercsey Dániel

Ami pedig a borokat illeti, jórészt Caroline Gilby MW mellett verekedtem végig magam a tumultuson, ami nem azt jelenti, hogy lestünk volna egymás jegyzeteiből, de izgalmas volt látni, hogy miben nem értettünk egyet és miben igen, amikor néhány bor után megbeszéltük a tapasztalatainkat.

Fotó: @Vinart

Lássuk hát, mit ajánlok egy zágrábi egyéjszakás kaland után az olvasók figyelmébe:

Elsőként a Krauthaker - Enjingi kettős ragadta meg a fantáziámat, ami nem is csoda. Mindketten legendák, mindketten Kutjevóból, mindketten az olaszrizling apostolai, amit most is bebizonyítottak. A Krauthaker Mitrovac 2011 filigrán szerkezetű, rendkívül elegáns, virágporos illattal (92 pont), az Enjngi 2004-es barrique graševinája pedig elegánsan érett, fáradságnak nyoma sincs rajta, mondhatni a csúcson van (93 pont)!

Fotók: Ercsey Dániel

Másféle rizlingekre áttérve a Šember Qvevri 2011 jól hozza a rajnais jegyeket, némi petrolosságot és vibráló savakat (90 pont), míg a vörösboros részleg első meglepetését a Medea Punta Greca 2013 szolgáltatja elegáns savszerkezetével és még mindig friss, gyümölcsös ízével (91 pont).

Fotók: Ercsey Dániel

Régi ismerősként mosolyog rám a Benvenuti testvérek címkéje is, a Benvenuti Teran 2012 kirobbanó formában van, gyógynövényes, görögszénás, selymes tanninokkal (93 pont), míg a Coronica Gran Teran 2011 szaftos fekete bogyós gyümölcsökkel és vibrálóan feszes szerkezetével hódít (94 pont).

Fotók: Ercsey Dániel

A legendás Dingač-ok többsége csalódás, kivételt egyedül a Madirazza Dingač Riserva 2011 képez, ami a húzós tanninok és tölgyízű borok tengerében üdítőleg hat, édeskés gyümölcsössége hosszan megmarad a szájban (92 pont).

Fotó: Ercsey Dániel

Végül az édes borok kapcsán fontos megemlíteni egyrészt egy legendás prošeket, ami Dalmácia tradicionális édes bora, viszont a Karaman Malvasija Dubrovačka Prošek 2007 mintha szakítana a rossz beidegződésekkel és megújítaná a hagyományokat, a borban nyoma sincs a főtt jegyeknek vagy a magasabb alkoholnak, mély és sűrű szövetű, az ízében a grillázs keveredik a keleti fűszerekkel (92 pont). Végezetül a Bodren Triptih 2009 egy tökéletes jégbor benyomását kelti, tiszta és feszes, mézzel, barackkal és citrusokkal (94 pont).

Fotók: Ercsey Dániel