Somlót szeretjük. Nem csak azért, mert szimpatikus, kicsi, magányos vulkánka a Nyugat felé, ami valami rejtélyes belső mágnessel vonzza a borkedvelőket (is). A borok karakterét is kedveljük, mert szerencsére itt (is) van karakterük, mint néhány más kedvencünk esetében. A karakter kétségkívül megosztó, hiszen a szikárabb struktúra, az ásványosság, az érezhetőbb savak például sok fogyasztót akár el is riaszthatnak. De Somló éppen a méretei miatt is alkalmas arra, hogy rétegborok szülessenek itt. Gyors helyzetjelentés, a mi szubjektív toplistánk.

^{Forrás: www.somloiborvidek.hu}

6. Tornai Pincészet

Kis betekintést kaptunk a várható top borokba, a 2011-esek ott lesznek az utóbbi években megszokott és már el is várt szinten. Kis kócosság, de már előrevetíthetően is jó arányosság. A kóstoló egészre jellemző volt, hogy a 2011-ből származó legtöbb somlói bor még pihen, még az összeállás, kiteljesedés fázisánál tart. Ezt a többieknél is megpróbáltuk figyelembe venni.

5. Fekete Béla

Nekem eddig valahogy hullámzó volt a Fekete Béla borélményem, most várakozásokon felüli tiszta ízek, fajtaspecifikus gyümölcsösség és karakán ásványosság volt tapasztalható. Mind a négy kóstolt tétel belefért a személyes kedvencek közé.

4. Takács Lajos

Itt sajnos előjött, ami a többieket sem kímélte. A kóstoló szervezői mintha megfeledkeztek volna róla, hogy Somló alapvetően fehérboros vidék, a fehérborokat alapvetően hűteni kell és pár óra alatt a zsúfolt termekben a lehűtött borokat is felmelegíti. Jég nem volt, az éppen bontott hárslevelű volt az egyetlen hűvös bor, a többiből a meleg kihozta az alkoholt (de ez másoknál is előfordult). Keményvágású, zömök szerkezetű borok, Somló gyakoribb bennük, mint a fajta.

3. Laposa

Könnyedebb, üdébb variánsok, enyhébb ásványosság, inkább fűszerként jelenik meg, több bennük a gyümölcsösség, több a pillanat élvezete. Juhfark, rizling vagy hárs, mindegyik meg tudja mutatni magát, de összeköti őket mégis egy felismerhető arculat. A tartalom lazítása.

2. Kreinbacher Birtok

Széles spektrum, fajták, dűlők. Megelőlegezi, amit vártunk, amihez szoktunk. A borokban a hegy mellett van kedvesség is. A dűlőszelektált hárslevelű az egyik legizgalmasabb bor volt. És a végén a syrah, az egyetlen kóstolt vörösbor (talán kettő másik volt még), izgalmas karakterű, légies, fűszeres, ásványos vörösként.

1. Csetvei Pince

A nap meglepetése. Itt kezdtünk, ismeretlen volt a név (Csetvei Krisztina, megjegyeztük) számunkra, de nem véletlen, ezek az első boraik Somlóról. Alapvetően Móron van a pince, ott a központ, de van kis területük, egy fél hektár Somlón is. Olaszrizling és juhfark. A rizling reduktív, tiszta illatokkal (erre kifejezetten érzékeny tudok lenni, a tisztaság nélküli borok nálam sajnos átkerülnek a lúzer kategóriába…), üde gyümölcsösséggel és pont annyi ásvánnyal, ami a kortyba gondolatot visz. A juhfark már hordós, játékos fűszerezettséget kapott, érettség van benne, jó savak és pont az a testesség, amit szeretünk. Ide jöttünk vissza, zárásként, egy pohárral, köpőcsésze nélkül. Mindkét bor az élen végzett, kíváncsian várjuk a megjelenésüket.

Összegzés? Szimpatikus kezdeményezés, bár az időpont nem a legkedvezőbb a pillanatfelvételre, sok bor még igencsak kócosnak bizonyult. A jég hiánya kifejezetten zavaró volt, megsínylették a borok rendesen. A háttér egyébként működött, szeretem a pohárkölcsönzést, van otthon már harminc logózott, egyedi pohár, porosodnak szegények. Kölcsönözhettünk köpőcsészét, ami a teljes sor végigkóstolása kapcsán nélkülözhetetlen volt, a zenekarnak különben alkalmi szólistái lettek volna. A zene egyébként számomra nem volt szerves elem, de ez már biztos ízlés dolga. Van már némi rálátásunk, milyen is volt 2011 a Somló-hegyen, voltak felfedezéseink, wow-élmény is talán, volt persze hümmögés is, a kép vegyes, de a sor fele bármikor kedves vendég lehet poharainkban.