A cikkben szereplő összes fotót a szerző készítette

Szkopje, az egykori görög, bolgár, szerb majd török város, Jugoszlávia nagyvárosa, Macedónia majd Észak-Macedónia fővárosa 1963-ban egy földrengésben majdnem teljesen rombadőlt. 120.000 ember vált hajléktalanná, az újjáépítés (melynek az utolsó üteme 2014-ben zárult le) eléggé felemásra sikeredett. Hol túlságosan szocreál, hol giccses műmárvánnyal teli, de semmiképpen sem esztétikus. Ennek ellenére, vagy ezzel együtt, a félmilliós városnak sajátosan pezsgő hangulata van, az éttermekben csevapot árulnak (a csúcs az 1913-ban alapított Destan), a folyóparton és a régi török bazárban zaccos kávéval, török teával, baklavával és vízipipával kínálnak, a tereken lépten-nyomon kígyóbűvölők és utcazenészek, miközben életemben nem vettem ilyen olcsón töltőt az iPhone-hoz mint itt. Az utcán macedón (olyan mint a bolgár), török, albán és szerb nyelvet hallani a legtöbbet, a város tele van kaszinókkal, a Vardar-folyó pedig ugyanúgy folyik évszázadok óta, és mossa a középkori kőhíd pilléreit.

A határ átlépésekor 48C fokot mutatott a hőmérő, ez estére Szkopjéban 39C fokra csökkent. Ez már elég ahhoz, hogy gyors sétát tegyünk a carsijában, a földrengés után is megmaradt török bazárban, ami kategóriájában az egyik legnagyobb a Balkánon. A rengeteg sült hús mellett feltűnő, hogy aranyból és ékszerekből még több van, mintha a Balkán összes aranyát ide mosta volna össze a Vardar-folyó. A zegzugos utcákat időnként egy volt karavánszeráj, török fürdő vagy dzsámi épülete töri meg, utóbbiak közül a legszebb talán a negyed szélén található Isa Bey mecset.

Szkopje amúgy érdekes egyveleg, ott billeg valahol Európa és a mesés Kelet határán, mintha egy Germanus könyvből tűnt volna elő. Az utcán tetőtől-talpig fekete burkába öltözött asszonyok jönnek szembe, csak a szemük villog, miközben a sarki boltban a legújabb bikini kollekciókat árulják. Kérdésemre Ivana Simjanovska, korunk legismertebb macedón borszakírója nem csupán éttermeket, de borbárokat is a figyelmembe ajánlott, köztük is szerintem a legjobbat, ami a folyó túlpartján, a modern városközpontban található. Itt, a Wine Berry-ben szereztem be végül a macedón palackot, ami a 2023-as erdélyi BIWC versenyen 95 pontot kapott!

Popovi Wine Cellar Dark Horse Vranec Barrique 2021 (15%, Tikves wine region)

Feketébe hajló mélylila vagy bíbor szín, komoly templomablakkal a pohár falán. Illatában szantálfa, curry, fahéj és fekete bors, szederrel és faeperrel. Kóstolva nagy test, sűrű szövet, kerek savak, az ízképben még erőteljesen érződik a nyers tölgy, a vanília, a faforgács. Ennek ellenére a mögöttes koncentráltság, a szép erdei gyümölcsök és a savak miatt azt gondolom, hogy ennek a bornak szép és hosszú élete lesz, de vétek lenne kibontani a következő 3-4 évben. Inkább fektessük el jobb időkre. Most 89/100 pont, de benne van a potenciál hogy akár 90-91 pont is legyen.

Szkopjétól csak fél óra autóval Tetovo városa. A tetovói festett mecset nem csak azért híres, mert az iszlám kultúrtörténetben szokatlan módon az 1400-as években két hölgy alapította, de azért is, mert kívül-belül túlburjánzó a díszítése, nincs kupolája és az egyik belső festmény Mekkát ábrázolja!

Ha Észak-Macedóniáról esik szó, megkerülhetetlen Ohrid, ami ugyan 3 órás autóútra van a fővárostól, az Albán határ mentén, mégis megéri a kitérőt. Ebben nagy szerepet játszanak a strandok, a kristálytiszta víz, a szuper ételek, és Szent Szófia katedrális (Hagia Sophia, ismerős valahonnan?) XI. századi freskói is.

A városka tele van az első bolgár birodalom alatt épült templomokkal, melyeket a korszaknak megfelelően bizánci stílusú freskókkal díszítettek. Elképesztő belegondolni, hogy ezeknek a képeknek egy része még a nagy egyházszakadás (szkizma, 1054) előtt készült! Nem véletlen az sem, hogy a középkorban a szláv Jeruzsálemként emlegették Ohridot. Napjainkban a tó és környéke (2019 óta az albán part is) az UNESCO Világörökség része. (Az albán oldal látnivalóiról majd egy másik cikkben ejtek szót.)

Macedónia amilyen kicsi, olyan gazdag látnivalókban, égbe törő hegycsúcsokban és kristálytiszta tavakban, dzsámikban és ókeresztény emlékekben, római mozaikokban és csodás borokban, úgyhogy nagyon várom, hogy a mostani két napos villámlátogatás után újra eljuthassak ide, több időre is!