Nyitókép: Kilátás a Dereszla-dombról (fotó: Ercsey Dániel)

Bodrogkeresztúr a csodák mezővárosa, napjainkban inkább falva, ahol minden sarkon olyan dolgokba botlik az ember, hogy kedve támad azonnal odaköltözni. Már a település fekvése is elragadó, az alsó és a felső utcával, ami a Bodrog egykori folyását követve alakulhatott ki még a gátak megépítése előtt, a Dereszla domb oldalában, arra mintegy rácsavarodva a kilencven fokos Bodrog-kanyarulatban, ahol a folyó mélysége tán a tíz métert is eléri és ahol ma már a Dereszla Bisztró kikötővel is várja a nyaralóhajókat. Lépten-nyomon egykori nemesi kúriák és gazdag borkereskedők házai bukkannak fel, néha még romosan, máskor felújítva, közöttük fehérre meszelt falú parasztházak, virággal az ablakokban.

Ebéd az újonnan nyitott Dereszla Bisztróban (fotó: Ercsey Dániel)

Az ember csak kapkodja a fejét, ha belebotlik a néha az utcán is a Talmudban elmélyülő, cobolyprémből készült strájmelt a fejükön hordó haszid zsidókba, akik mintha egy Chaim Potok regényből, vagy a Hegedűs a háztetőnből léptek volna elő, netán egy Chagall festményről, már csak kék szamarak és a szélben esernyővel közlekedő rabbik hiányoznak ahhoz, hogy teljes legyen a látomás. A boltok között szerényen megbújó lekvár- és szörpmanufaktúra, a sajtbolt és kávézó, a borecet üzem, a Kincsestár mind-mind komoly vonzerőt kölcsönöznek a településnek, melyet méltóságteljesen őriznek Isten égre mutató ujjai, a domboldalból a falu fölé magasodó templomok tornyai. Római katolikus, református, görög katolikus, evangélikus és zsidó lakosai is voltak/vannak Keresztúrnak, ami sajátos pezsgést kölcsönöz ennek a toleráns kis közösségnek, melynek mozgatórugói az idők szavát leghamarabb megértő és a nemzetközi kereskedelem lüktetésén edződött borászok, Hegyalja zászlóvivői.

Az egykori ortodox zsinagóga ma turisztikai központ, a haszid zsinagógát lebontották (fotó: Ercsey Dániel)

Persze ahogy az életben minden, a közösség is fejlődik, akárcsak a borászok gondolatai a tájról amiben élnek, a szőlőről, a borok stílusáról, a tennivalókról. “Régen azt gondoltuk, hogy egy borászatnak önállóan is meg kell állnia a helyét, sőt, csak úgy van igazán létjogosultsága. Ma már látom a közösségi feldolgozókban lévő potenciált, az ebben rejlő gazdasági lehetőséget.” - mondja Bene Zsuzsa, miközben nekilátunk a porta bejárásának. A hatalmas ház a Felső utcán áll, a Máriássy kúria közvetlen szomszédságában, a föld alatt a pincéjük összeér. Ennek az az oka, hogy a szomszédos ház birtokosai eredetileg Zsuzsáék mai birtoka felé terjeszkedtek a múltban, amikor itt még nem állt ház. Később aztán a telek és az alatta lévő pinceág az erdészeté lett, akik felépítették rá a ma is ott álló házat 1952-ben. Facsemetéket tároltak itt, mielőtt a Béke Szakszövetkezet borászati üzemmé nem alakította az épületet. Végül a Hungarovintől került a Bene családhoz 1998-ban a telek a rajta álló házakkal és a pincével, ami egyszerűen csak le lett falazva, de tulajdonképpen ma is összeér a szomszéd Máriássy pincével. Fölöttük már csak a szőlők vigyázzák Zsuzsáékat, hacsak a Dereszla-domb tetején örök álmát alvó egykori csodarabbit, Reb Sájelét nem számítjuk.

A zsidó temető sírkövei a Dereszla-dombon arccal a hírneves dűlők felé néznek. A háttérben a Lapis, a Várhegy és a Barakonyi. (fotó: Ercsey Dániel)

Ha nincs az a szomorú 2000-es évjárat, talán ma Zsuzsanna nem borászatot vezet és szőlőművesekkel bíbelődik, hanem valami egészen mást csinál a világ másik felén. Ekkor halt meg tragikus hirtelenséggel Bene Miklós, Zsuzsa édesapja, másnap pedig a lánya felvételizett a doktori iskolába. Innentől vezeti ő a vállalkozást, az első szüretet még úgy csinálta végig, hogy amikor a szőlők beérkeztek az udvarra, a prés még nem állt a helyén. “Igazi próbatétel volt, de megfeleltem rajta!” - meséli büszkén. A 10 hektáros birtok nagyobb részéről eladják a szőlőt, bort csak annyit készítenek, amennyire előzetesen igény mutatkozik. A marketinggel is hadilábon állnak, egyszerűen nincsen rá idő a kutatói munka és a másik főállás, a keresztúri borászat működtetése mellett. Komoly problémát jelent számukra az olcsó, gyakran ötszáz forint alatt kapható, palackozott tokaji borok jelenléte a piacon, ahogy mondják, az ő birtokméretükkel nem tudnak beszállni egy ilyen típusú árversenybe.

Keresztúr jó hely, amit ez a videó is bizonyít

Ami a borok stílusát illeti, egyrészt már korán megfogalmazták, nyilvánosan is, hogy mely iskolát követik. Eszerint az aszúszemeket kizárólag évjáratfazonos újborban áztatják ki, de az érlelést tekintve a gyümölcsösebb, frissebb vonalat preferálják. Száraz és édes alapboraik szintén ezt hivatottak erősíteni, de emellett Zsuzsannának van két saját ötlete is, a Hegyalján egyedinek ható Herbaborok, ahol a saját boraikba szárított gyógynövényeket áztatva alkotnak meg valóban gyógyhatású, boralapú készítményeket, valamint a kaukázusi alapokon nyugvó, egyre divatosabb narancsborok. Ez utóbbi kategória nem a gyümölcsöt jelöli, ugyanúgy szőlőből készül mint a többi bor, hanem a technológiát, amikor a fehérbor héjon erjesztéssel és áztatással készül, vagyis tulajdonképpen úgy, mintha vörösbort készítenénk. A különlegességek mellett persze ott pihennek a pincében a kizárólag a legjobb évjáratokban elkészült aszúborok, köztük az az 1993-as 6 puttonyos mellyel amerikában nyertek ezüstérmet, vagy az 1989-es, amit a Máltai Szeretetszolgálat vásárol, szinte minden évben. Ha egy településen ilyen a „második vonal“, vagyis a rivaldafényből visszahúzódó borászok sora, akkor ott valamit nagyon eltaláltak!

Fotó: Ercsey Dániel

Tokajbor Bene 5p Aszú 2009

Közepes arany szín a pohárban. Az illat is mondhatni visszafogott, narancshéjas, fügelekváros, egy pici gyógyszerességgel a háttérben, ami akár évjárati sajátosság is lehet, néhány nappal ezelőtt a Dereszla 2009-es aszúiban is felfedezni véltem illatban ezt a jelenséget. Kóstolva közepesnél nagyobb test, hömpölygő szerkezet, élénk de lekerekedett savak, az egész kortynak van valami megmagyarázhatatlanul selymes érzete. Az ízképben az érett citrusok mellett az őszibarack és a kajszi dominál, de a füge itt is felbukkan, akárcsak az enyhe gyógyszeresség a lecsengésben.  88/100 pont