Bár egy papírbika még nem ad okot az aggodalomra, de jól érzékelteti a feszültséget, amit egy bikavér párbaj jelent – ez motoszkál a fejemben, amikor belépek a Stefánia palotába.

Mégis, mi is a tét?

Eger vagy Szekszárd? Szekszárd vagy Eger? A válasz nem könnyű – pláne, hogyha bikavérről beszélünk. A kiváló magyar vörös cuvée iránt rajongóknak igazi csemege volt március hatodikán a párbaj – úgy is mondhatnánk, kötelezően ajánlott.

A délelőtti szakmai kóstolót követően, ahol vakteszten választották ki a legjobbnak ítélt tételeket, a délután és az este a nagyközönségé volt. Mindenkinek lehetőséget adva arra, hogy eldöntse a kérdést: vajon melyik borvidék mellett tegye le a voksot? (Annyit azért elárulunk, hogy a szakmai zsűri ítélete vegyes eredményt hozott: Szekszárd és Eger is képviselteti magát a Top5-ben.)

Szépségek és mélységek

Pincészetek és borászok egymás mellett egy hosszú asztalnál. Eger mellett, Szekszárd, aztán megint Eger – nagyobb mellett kisebb, ismert név és kis pincészet követi egymást. Mindenki talál kedvére valót, akármelyik várost is szeretné jobban megismerni.

Az alapvetően könnyű, fiatalabb, izgalmas, fűszeres tételektől egészen az idősebbekig, amelyeknek időt kell hagyni, hogy megmutassák magukat teljes szépségükben – a bikavér sokféle arcát mutatja. Lehetőségeket, amellyel jól élnek a borászok akár Szekszárdon, akár Egerben termelnek és alkotnak.

Szekszárdról a Tüske és a Toronyi Pince tételeit kóstolom, majd a Bodri 2017-es bora következik. Ugyanígy 2017-es a Pálinkás Pince bikavére, ami soron következik, ifjabb Márkvárt Jánosnál pedig össze is hasonlítom a 2016-os és 2017-es tételt is. A fiatalabb is szép és komplex, de az idősebb mélysége és intenzitása nagyon meggyőző.

Az egri borászok természetesen hoztak superior és grand superior tételeket is. A kínálat itt is nagyon változatos, a Tóth Pincészet, Thummerer, Gál Lajos, mint nagyobb pincészetek több tétellel készültek, de még a kisebbek közül is vannak több tétellel bemutatkozók, ilyen például a Besenyei Pincészet, egy 2015-ös és egy 2016-os bikavérrel. De megkóstoltam a Böjt Borászat tételét is, jó ivású, szép egyensúllyal bír a 2016-os évjárat.

A döntően fiatal (2016, 2017) borok mellett izgalmas megkóstolni Dula Bence 2012-es tételét, az Egri Hegybíró Borát. Ez a pincészet nem hisz a fiatal bikavérekben – 1999-es tétele két alkalommal is aranyérmet kapott Franciaországban, tíz év különbséggel (2004, 2014).

Mindig van egy kedvenc. A sok szép bikavér között ilyen nekem most Gál Tibor grand superior tétele, a Síkhegy. Csodálatosan gyümölcsös, komplex, fűszeres és gazdag harmóniájú bor – hosszú lecsengéssel.

Borászok és beszélgetések

A Pálinkás Pince tulajdonosától megtudtam, hogy a szekszárdi borászok vakteszten döntötték el, hogy ki vehet részt ezen a rendezvényen. A vakteszt eredményét mindenki elfogadja – így dőlt el az is többek között, hogy a szekszárdi palackba milyen bor kerülhet.

És hogy a két város hogy viszonyul egymáshoz? Hogy vajon kié az igazi bikavér? A beszélgetésekből kiderült, hogy a hangsúly a folyamatos tanuláson van. Mindkét fél okulhat egymástól – a közös cél ugyanis egy. Nevezetesen az, hogy a magyar bikavér az egész világon kiváló minőséget jelentsen - legyen az szekszárdi vagy egri.

A vérre menő viadal tehát elmaradt - de ezt mindenki elfogadta. A szekszárdi és egri borok párbaja így is minden résztvevőnek izgalmas pillanatokat, kellemes kóstolást és szép estét tartogatott.