Pécsi Borozó

Cikkek

Csörnyeföldi Krónikák I.

Látogatóban Bussay doktornál

kenszei

2011 December 06.

A köd és a nyálkás út eredményeként Pécs-Szigetvár majd egy óra volt autóval, három helyszíneléssel tarkítva. Ez akár rossz ómen is lehetett volna, de valahogy nem érdekelt, nem bosszantott, mert tudtam, hogy nem sokkal ebéd előtt be fogunk gördülni Tormaföldére. S legyen bármekkora köd, akkor is szépen magunkba töltjük a berkenye pálinkát, a tárkonyos ragulevest, aztán a szarvas pörköltet is a házi dödöllével együtt. Ahogy ez így szépen sorban meg is történt, már tudtam, hogy sínen vagyunk, csak be kell ülnünk a mikrobuszba (persze szigorúan a kávé után), kibírni még negyed órát Csörnyeföldéig, aztán szépen elhelyezkedni a kóstolóhelyiségben. És várni a csodát. Az meg jött is rendületlenül. Három részben. Vigyázat! Kattintás után 18 karikás tartalom! (Az első meztelen nős kép a Pécsi Borozón.)

Bussay Lászlóhoz voltunk hivatalosak kóstolóra, vertikális jellegűre, nem tudtuk előre a sort, első körben annyi derült ki, hogy tizennyolc palack vár ránk a föld felszíne felett, aztán alatta még ki tudja mennyi, esett már úgy, hogy meg sem álltunk huszonnyolcig. Elöljáróban csak annyit, hogy a sor a vártnál is hosszabbra nyúlt, ezért a szép kis trilógia, zenével lehet rákészülni.

A sort három Esküvével kezdtük, a bort talán senkinek sem kell bemutatni, ott van szinte az összes nagyobb áruházban évről-évre, igencsak kedvező áron. A 2010-es nemrég került piacra, olaszrizling, rajnai rizling és egy csipetnyi sárga muskotály alkotja ebben az évjáratban. Szépen csillog, lendületesen mozog a pohárban, illata elsőre kissé neutrális, inkább az ásványos vonal dominál. Levegőn csatlakozik némi gyümölcs is, tán az olaszrizling uralkodik leginkább, harmadnapra meg szót kér a sárga muskotály is, egészen intenzív virágok, muskotályos gyümölcsök jönnek. Ízben szinte ugyanezt az utat járja be, nagyon élő, friss savakkal, barátságos alkohollal (12%), egyszerre tartalmas, mégis könnyed dinamikával, a korty vége egészen lágyan, de nagyon hosszan köszön el.

A 2006-os (olaszrizling-rajnai rizling) testvére már színében komolyságot sugall, sötétebb árnyalat, aranyba hajló felvillanásokkal. Nagyon erőteljes illattal nyit, dől belőle a rajnai, jön a petrol, a vax nagy dózisokban. A szájban folyamatosan vibrál, hömpölygő savak után kis glicerin-édesség, aztán édes-kesernyés lecsengés, nagyon hosszan. Nagyon szépen jelenik meg a hordós érlelés, az ásványok a korty közepén köszönnek be. Széles, gazdag bor, vastag, de mégsem lomha. Összességében biztosan rajnainak nézném vakon, nem is akármilyennek.

A 2005-ös (olaszrizling-rajnai rizling) alanyunk volt a legzárkózottabb, olyannyira, hogy a kóstoló végére sem nyílt meg igazán. Egészen fiatalos szín, zöldes reflexekkel, sejteti az olaszt. Illata is inkább abba az irányba mutat, mélyről jön, és az első két tétel után egészen visszafogott, ugyanakkor elegáns is. Valahol egészen hátul akad egy kis rajnais petrol is. Kóstolva ennek van a legnagyobb teste, viszont ebben találom a legkevesebb izgalmat is. Marcona és zárkózott, nagyon szép savakkal, de sok idő kell neki a kiteljesedéshez. Levegőn vajas jelleget kap az illat, ízében meg éledeznek a gyümölcsök. Az otthonról kapott hírek szerint a hatodik napon szépen körbeverte a mezőny nagy részét. Sajnos nem voltam ott.

Két olaszrizling következett, az első 2009-ből. Komoly anyag, ezt már a megjelenés és az illatok is egyértelművé teszik. Intenzív az illat, és bővelkedik gyümölcsökben, jön egres és alma is, nagyon érett, édes formában. Idővel egészen mézes-mazsolás lesz, nagyon gazdag, kissé hedonista. Szájban ugyanezek az édes gyümölcsök jellemzik, van melléjük sav bőven, hogy ne legyen unalmas vagy gejl a korty. Vastag, széles szerkezetű, kandalló mellett ülős bor, ennek ellenére nehezemre esik abbahagyni, főleg a zamatos gyümölcsök miatt. Szerethető nagy bor, mézes-gyümölcsös rizling.

A 2008-as rátesz erre még egy lapáttal, ebben teljesen a töppedt jegyek uralkodnak. Aranyló színek után illatában elsőre tetszetős hűvösség jön, aztán csak ez után, szép lassan bontakoznak ki a kései jegyek. Egyszerre van meg benne egyfajta friss gyümölcsösség és mazsolás jegy is. Egészen sűrű, már-már krémes a korty, savai még éppen lépést tudnak tartani a beltartalommal. A vége teljesen szétterül a szájban, vastag, édes gyümölcsökkel köszön el. Inni már kicsit sok, hömpölyög a pohárban, így kevesebb izgalom is jut a kortyba. Nincs mese, ilyennek született, ilyen is lett.

Jött két nagy rajnai rizling iskola, pontosan ellenkező erényekkel. A 2010-es a friss palackozás kiszellőző kénje után hengerel illatban lédús, húsos barackkal. Hihetetlenül intenzív és gazdag ez a barackos illat, mögötte fűszeres-borsos jegyek tűnnek fel, és ez a levegőn felerősödve nagyon dögös aromában egyesül. Belekortyolva ugyanez a húsos barack köszön vissza, szinte bele is harapunk. Már most nagyon arányos, savai kitűnőek, pontosan a helyükön. Telt, de nagyon ivós, nagyon virgonc, igazi öröm-rajnai. Már most nagy élmény, de nagyon érdekel, hogy a palackéréssel merre fog fejlődni.

Indulhat például arra, ahol most a 2008-as jár, első benyomásként csak annyit jegyeztem fel róla, hogy zseniális. Kicsit bővebben egyszerre aranyló és zöldes árnyalatú színekkel köszönt a pohárból. Beleszagolva egyszerre jön a petrol meg a vax, meglepően friss gyümölcsök és nagy adag ásványosság, az eddigi legnagyobb adag. Ez így együtt tényleg tanítanivaló, szinte hibátlan. Szájba véve olajos ásványok elsőre, sósság, dús extrakt, vibráló sav és a végén csipetnyi gyümölcs, hogy teljesen kerek legyen a történet. Széles és feszes a struktúra, elégedetten csettint a nyelv, én meg kötekedhetnék, de nem nagyon tudok. Inkább csöndben belefeledkezem a borba, mint ahogy körülöttem szinte mindenki.

A szürkebarátokon volt a sor, négyen álltak csatasorba. Elsőnek a 2009-es érkezett, és feledtetett el mindent, amit a koncentráltságról, sűrűségről eddig lejegyeztem. Picit pirkadt, rezes-narancsos színvilágú bor, erőteljesen (gumi)cukros illatokkal és egészen kései, túl-túlérett gyümölcsökkel. Szájban már tényleg krémszerű, vaskos glicerinnel és az illatban megismert szaftos gyümölcsökkel. Az alkohol (is) édesíti a korty végét, de a tizenöt és fél térfogatszázalékhoz képest egyáltalán nem éget. A bor lenyelése után szépen be is áll a jóllakottság érzése, szétterül az egész testben. Ünnepnapokra, kizárólag jó nagy társasággal. A következő tétel hosszú percekre elcsendesített mindenkit a teremben, ez pedig az álmoskönyvek szerint nagyon komoly bort sejtet.

A 2003-as szürkebarát gyönyörűen korosodik, egyfajta aranykort idéz meg az emberben, elgondolkodtat, szórakoztat és bizony jól is esik, nagyon egyensúlyos. Van ebben is anyag bőven, de nem nehezedik el egy percre sem, néha játékos, néha egészen megkomolyodik. A legfinomabb tiramisu-emlék jut az ember eszébe, gyönyörű kávés illat, aztán jön a gesztenye is, ez kóstolva is erőteljesen jelentkezik. Öröm boncolgatni, percről-percre fedi fel az új rétegeket. A nagy test mellé bőven akad sav is, ezért a lendület sem hiányzik belőle szerencsére. Van itt is alkoholédesség, de nagyon jól áll a korty végének. Újra és újra bele akar kortyolni az ember, folyamatosan meglep, nyílik, szélesedik. Nem hiszem, hogy ittam valaha szebb szürkebarátot. A harmadik szürkénk a 2002-es lett volna, de a TCA másként gondolta, dugós volt sajnos.