Valójában már nem emlékszem a pillanatra. Az első találkozásra. Úgy vagyok vele, hogy átjárja az ereimet, bennem van, noha nem minden nap iszom, de minden találkozás minimum pici ünnep. Jól tudom, nem illik szénsavas, cukrozott üdítőitalokat inni, főleg nem ipari-nagyvállalati cuccokat, de nekem a Cockta már megmarad.

Hogy mi is a Cockta? Aki nyaralt Horvátországban, síelt vagy welnesszezett Szlovéniában, esetleg kávézott Szarajevóban vagy bámulta a Szávát egy belgrádi teraszról, nagy eséllyel már találkozott vele, legalább az itallapon.

Az egykori Jugoszláviában nem volt népszerűbb üdítőital, legalábbid 1953 óta biztosan nem. Akkor dobták a piacra, egészen pontosan március 8-án, a planicai síugró versenyen debütált az akkor még Yugo Cockta, ami csakhamar Cocktaként lett a mi és az Önök fiatalságának kedvenc itala, ahogy az egykori szlogen mondta.

Az ötletadó természetesen a Coca-Cola volt, de Emerik Zelinka vegyészmérnök egy olyan italt alkotott meg, amely sem koffeint, sem ortofoszforsavat nem tartalmazott. Szánsavas ásványvíz, csipkebogyó és tizenegy egyéb növény kivonatából, no és némi karamellből készült el és a többi már hetven éves történelem.

A legnagyobb értékesítési csúcsot 1967-ben érte el, amikor is 75 millió üveget adtak el belőle, de aztán megérkezett 1968 és a jugoszláv piac liberalizálásának eredményeként megjelent az egykori ihletadó Coca-Cola az üzletekben. Rövid időben belül a Cockta forgalma a negyedére csökkent, viszont a piac mégiscsak szocialista módon volt valódi piac, hiszen a későbbi versenykorlátozásoknak köszönhetően a hetvenes évek végére ismét visszanyerte piacvezető szerepét.

A szlovén büszkeség Jugoszlávia szétesése után megroppant, néhány évig úgy tűnt, el is tűnik a süllyesztőben, de aztán előbb a Droga Kolinskának köszönhetően 2000-ben új lendületet kapott, majd 2010-ben a horvát Atlantic csoport vásárolta fel és kapott még nagyobb svungot a fejlődése és visszatérése a jugoszláv utódállapok piacaira. Ma már Magyarországon is kapható, noha inkább különlegességként.

Hogy a csipkebogyó teszi, vagy van valami más is benne, mindenesetre magyarországi ismerőseim, barátaim többsége érthetetlen módon inkább berzenkedik tőle, mint kedvelné. A Cockta az elmúlt években sok új ízt is bevezetett, az egyik legsikerültebb talán a legújabb, a Cockta Blondie, ami nem más, mint egy, a megszokotthoz képrest kesernyésebb narancsos üdítő.

A Cockta-mániámat nagyobbik gyermekem nem örökölte, de a kislányom már Cocktát kér, ha délre utazunk. Bár neki a Kofola-kóla a nagyobb kedvence, ami nálam is ott van a sikerlistán. Igaz, nem annyira régóta, a kétezres évek elején lopta be magát a szívembe, első prágai utazásaim során.

A Kofola csehszlovák sztori, a Cocktától néhány évvel később, 1960-ban dobták először piacra a hasonlóképpen kólahelyettesítőnek szánt italt. A Kofola 14 féle növény és gyümölcslé keveréke, amely édesgyökérrel van fűszerezve és létrehozásának apropója egy olyan kutatás volt, amely a kávépörkölés során keletkezett fölösleges koffein felhasználására irányult.

Itt koffein van, sőt a hagyományos kólákhoz képest sokkal több is van benne (56 százalékkal), viszont harminc százalékkal kevesebb a cukor, nincs benne foszforsav és a gyógynövényes sztori új irányba viszi az ízét. A Kofola különlegessége, hogy régen is, napjainkban is nagyon sok helyen csapolják, sokak szerint úgy az igazi, nekem azért a palackos vagy aludobozos is bejön.

A sokmilliós eladásokat a kilencvenes években itt is visszaesés követte, megjelentek a hamiskofolák, aztán a piac itt is 2000-ben rendeződött. Ekkor a görög emigráns Szamarasz-család által alapított cég lett az egyetlen, amely Kofolát gyárthatott. Innen ismét felfelé vezetett az út, azóta éves szinten 20 millió liter felett van az eladás Szlovákiában, jól megy a cseh piacon is, plusz rengeteg limitált kiadás, gyümölcsös és/vagy fűszeres ízesítés jött ki, de természetesen még mindig az Original a legnépszerűbb.

És a Kofola is kapható idehaza, nemrég a Metróban vettem észre az aludobozost, gyermekem pedig a nagyobb csomagolást is szúrta a polcokon.

Bár a Kofola sem ismerős, vagy kedvelt ízélmény, legalábbis elsőre, de én azért azt javaslom nektek, kóstoljátok meg a Cocktát, ha délre, na meg a Kofolát, ha északra utaztok! Ha azért, mert egzotikum, úgy is jó, ha azért, mert mégiscsak helyi, akkor se rossz döntés, de adjatok nekik egy esélyt!