Hogy a szirupokkal, gyümölcsökkel vagy fagylalttal kevert borlimonádék mennyiben különböznek a tinédzserkorunkat idéző (de nemrégiben trendi new york-i borbárok borlapján is fellelt) boroskólától, azt bizony nem tudom megmondani.

A limonádé most elfogadottabbnak tűnik, amúgy is limonádék korát éljük. Legyen az a televízióban vagy a parlamentben, mintha egyre inkább a limonádé árasztana el mindent, egy kedves kolléga azt mondta erre, az embereknek nagyobb bizalma van a középszerben, mint a kiemelkedően jóban – mert komfortosabban érzik magukat benne.

Amíg középszer és nem középszar, addig van fény az alagút végén, kommentálja másikuk, én meg csak figyelek.

Alapvetően figyelni és hallgatni jobban szeretek mint beszélni. Az újságírás azon részét is nagyon kedvelem, hogy rengeteg embert van lehetőségem meghallgatni. Bár sokan félreértik ezt a hallgatást, mást magyaráznak bele. Én meg nem magyarázkodom már.

Alapvetően sincs kedvem magyarázkodni. A Pécsi Borozót sem szeretném, aki figyelmesen elolvassa, érti.

No de a tavasz a borversenyek szezonja, néhány hónapja minden hétre jut belőlük, szorgalmasan veszek részt szinte mindegyiken, amelyre hívnak. Rengeteget lehet tanulni a hobbiborászok versenyén csakúgy, mint egy borvidéki szintű, vagy egy nemzetközi megmérettetésen.

Ahogy megy az idő, azt veszem észre, egyre türelmesebb vagyok a borral. Több időt szánok, szánnék rá, a bor történetét is ki kell csalogatni, érdemes azt is meghallgatni. A versenyek többségét alig pár perc jut egy-egy borra, nemrég egy olyan versenyen jártam, ahol majd’ egy egész nap alatt összesen negyven bor került a poharunkba, volt idő elmélyedni, egy kicsit közelebb jutottam ahhoz, milyen is egy ideális borverseny.

Persze, az idő mindig a kulcs, mindenki rohan, mindenkinek ezer dolga van, az általános hozzáállás a legtöbb bort a legrövidebb idő alatt. Nem jön ki ugyanaz a végeredmény.

Persze nem lehet napokon át vizslatni a borokat, az is túlzás volna, de foglalkoztat, mi is lehet a jó rendszer. Nem véletlenül ragaszkodunk mi a délelőtti kóstolóhoz, hiszen az ember érzékszervezi a délelőtti órákban a legfogékonyabbak. És bizony elég fáradékonyak, nem nagyon bírják a hosszas megterhelést.

Régebben a barátaimmal, kollégákkal esténként tucatnyi tételt is bontottunk, hogy belekóstoljunk, átbeszéljük, ma jobban szeretek csak párat, fél tucatot legfeljebb, maradjon meg jobban az emlék, a valódi emlék.

Vannak friss emlékeink a neszmélyi borvidékről, időből itt sem volt sok, de két nap alatt maradandó élményeket szereztünk. Borokban, emberekben. A régiót, a Dél-Balatontól Hajósig rendszeresen járjuk, elég sok borászatot mutattunk be az elmúlt pár évben, most úgy döntöttünk, elindulunk országot járni és a következő négy évben az összes többi magyar borvidéket is feltérképezzük.

Minden számunkban pillanatfelvételt adunk egy magyar borvidékről, pont négy évre van munícónk, aztán vagy újrajárjuk őket, vagy csavarunk a koncepción, négy év amúgy is elég hosszú idő.

Nehéz négy évre előre tervezni, néha az év végét sem látjuk, de annyi biztos, hogy az erőteljes regionális kötődés mellett szeretnénk nyitni. Voltak erre már lépéseink, aki figyelmesen olvas, észre is vehette, a mostani Mustránkba már tíz borvidékről érkeztek be borok, rendszeresen foglalkozunk a kelet-közép-európai borvidékekkel, voltunk Tokajban, most Neszmélyben, de gasztro vonalon is vannak a régión túlmutató terveink.

Egy nem változik, továbbra is pécsiként létezünk, a világképünk középpontjába ez a város á és innen indítjuk köreinket, a régiónk az első számú fókusz, de nem szeretnénk beszorulni, hiszen a regionális értéket akkor tudjuk igazán a helyén és értékén megbecsülni, ha van tágabb kitekintésünk, rálátásunk.

Innen Pécsről látjuk a világot, de ott szeretnénk lenni mindenütt. Jelent ez bővülést munkatársakban, tartalomban, terjedelemben is remélhetőleg, ötletekből nincs hiány, most már csak a szponzorokat kell megtalálnunk hozzá, akik elhiszik, hogy ez a furcsa, vidéki kiadású, de mégis országos magazin valós értékteremtésben érdekelt és érdemes mellé állni, belekerülni.

Olvassanak hát bennünket, ajánljanak bennünket, mert minden vásárló, minden előfizető egyre nagyobb teret és szabadságot ad az értékteremtésnek.

Szeretnénk közelebb kerülni az olvasóinkhoz, hiszen szerencsére az ország minden táján vannak, nem csak Pécsett szervezünk ezentúl kóstolókat, találkozókat, de Budapesten minden bizonnyal már a közeljövőben és több vidéki városban is szervezés alatt vannak pécsiborozós programok. A részletekről a weboldalunkon és a facebook-oldalunkon lehet értesülni, ahol szintén sűrűbb frissülés és gyakoribb tartalom várható.

Hiszünk a nyomtatott magazinban, de az online jelenlétet sem szabad hanyagolnunk. Az a fránya idő, mindig ide térünk vissza. De kell időt adnunk magunknak is, most ezt teszem én is, rászánom az időt. Akár a borra.

Azt persze ne feledjük sosem: borozni mindig csak mértékkel, a bort élvezzük, ne az alkoholt!

Kép forrása: www.dellago.at