Bor-dalolva szép az élet

Az évfordulóra való tekintettel, különleges programokkal készültek a szervezők, a férfikórusok listáját az észak-oszét Alan Állami Filharmónia, az olasz Albino Bonavita, a svéd Bacchanalian, a lengyel Echo, a magyar Szakály Mátyás Kórus, valamint természetesen a Bartók Béla Férfikar gazdagította. 

Ahogy azt említettük, az első állomás – mint 1993 óta mindig – a villánykövesdi Batthyány pincéjében volt, ahol annak rendje és módja szerint egy közös dallal, az „In Vino Veritas”-szal – a nyelvi különbségek itt sem jelenthettek akadályt – melegítettek be a kórusok még a szabad ég alatt, majd következett a hivatalos megnyitó. Itt dr. Hoppál Péter honatya, a pécsi közgyűlés Oktatási és Kulturális Bizottságának elnöke köszöntötte a számos egybegyűltet és a 25 éves Villányi Borrendet, majd a résztvevő kórusok előbb együtt majd külön-külön is tesztelték a pinceterem akusztikáját.

Mondhatjuk, hogy hátborzongatóan jól sikerült a próba. A nótánkat a 30 éves Zengő együttes húzta el, hiába no, jubileumból sosem elég. Ezután egy közös koccintás után ki-ki a maga útjára eredt, hiszen a kórusok egy-egy villányi pincét elfoglalva gondoskodtak arról, hogy a lassan estébe forduló délutánon ne maradjon bordal nélkül a környéken borra szomjazó ember. Az észak-oszét csapat Polgárék Bortrezorját, az olaszok a Szende Pincét, a svédek a Blum Pincét, a lengyelek a Crocus Gere Borhotelt hangolták fel, míg a magyarok közül a Szakály Mátyás Férfikar Gere Tamás és Zsolt Pincészete felé vette az irányt, a Bartók Béla kórusnak pedig a Bock Pincénél volt jelenése.

Mivel még mi sem tudunk hatfelé szakadni, ezért a Bock Pince mellett döntöttünk, hiszen az este meglepetésvendégét, Miklósa Erika operaénekest is ide várták a szervezők. Némi olaszrizlinges és gyöngyöző rozés előjáték után a Körpincében élvezhettük végig Miklósa Erika és a Bartók férfikar előadását, a családias légkörben beigazolódott a tény, miszerint a helység egyedülálló hangzásvilággal bír. A koncert végén a művésznőt a Villányi Borrend tagjává fogadták, gondoskodva arról, hogy olykor a meglepetésvendéget is meg lehet még lepni valamivel. Kifelé menet egy elegáns Bock Cuvée-t elkortyolva búcsúztunk ettől a helyszíntől; irány a Rendezvénytér!

Ahogy haladunk egyik állomástól a másikig, már érezhető volt, hogy itt az ősz, feljebb húzzuk a zipzárt a kabátunkon, egymáshoz dörzsöljük a tenyerünket, de a metsző hidegben egyszer csak melegség járja át az ember szívét-lelkét: közeledve a Rendezvénytér felé egyre hangosabban lehetett hallani a férfikórusok dallamait. Az hűvös idő ellenére is sokan verődtek össze, a színpadon – akár a kilincset – egymásnak adták át a helyet az időközben újra egyesülő kórusok; valóban nívós vendégeket sikerült meghívni a Bordalfesztiválra idén is.

Szombaton Pécsett folytatódtak a programok a III. Villányi Prémium Bormustrával és az azt követő Gálahangversennyel, míg vasárnap az eső mosta el a Széchenyi téri népünnepélyt. Egyet azonban már az első estén is megtanulhattunk: bor és dal mindig jó párost alkot.