Három borászat, három különböző sztori, egymástól légvonalban egy alig több, mint 10 km átmérőjű körben.

Ok, az utóbbi információ pici becsapás, merthogy a kör keleti szélén fekvő Salzl birtok Illmitz-ben (Ilmic) található, amely a Fertő-tó keleti partján fekszik, míg a másik kettő a nyugati oldalon.

Kezdjük is itt az élményeket. Stefan Zehetbauer, a Zehetbauer családi pincészet tizedik generációját képviseli. A fiatal borász óriási elhivatottsággal beszél a pincéről, a borokról, a családról, hogy mit, miért tesznek, tettek. Cabernet franc vonalon megkerülhetetlenek, 1987-ben ők voltak az elsők, akik telepítettek Ausztriában ebből a fajtából. Azt mondjuk egész véletlenül, egészen az első termés megjelenéséig úgy tudták, cabernet sauvignont kaptak a pénzükért. A szűztermést kóstolva, a suszter, a felesége és az inas sztorija juthat eszünkbe („így se’ rossz”), sőt, tovább mentek, ez „még jobb is”, és újabb és újabb területeket telepítettek be. Ma 2,5 ha franc-nal rendelkeznek, a kb. 75 hektárnyi (minden évben növekvő méretű) osztrák cabernet franc terület 1/30-a tehát az övék.

Az első idők nehezek voltak, lévén a fajta ismeretlen, besorolása kb. a nem engedélyezett kategória között, így, bár hiába volt kitűnő, a forgalomba hozatal igazi „osztrák csavarral” (ahogy Stefan fogalmaz) történt (látni fogjuk, ez lehetne ízig-vérig magyar csavar is…). A hivatal azt mondta, hogy a területre ráhúzza a kísérleti telep jelzőt, visszamenőleg, így a bort máris forgalomba lehet hozni. Úgy, hogy „Cabernet”… Kétévnyi „Cabernet”-zást követően jött az Unióba lépés, ami megoldotta (felsőbb szabályozásával) a helyzetet, azóta van cabernet franc-juk hivatalosan is.

A cabernet franc sort sikerült is majdnem eddig a történelmi vonalig visszavinni, a 2017-es piacon lévő tétel, és a már csak a pincénél kapható 2015-ös évjárat után egy 2011-es, majd egy nagy ugrással egy 2000-es tételt kóstoltunk. A hatás, mint Villányban, az idősödő franc-ok itt is elképesztően tartják magukat, semmi harmadlagos jegy, az itt lassan megszokott fehér bors (terroir jegy, a cabernet mészkőre és csillámpalára települt talajon terem) mellett a szilva-aszalt szilva, a csoki és a kakaó dominálnak, nagyon szépen, harmonikusan összecsiszolva.

De, ha már a cikk címe az, hogy a cabernet cranc-on túl, akkor nézzük, hogy mi is történt még Zehetbaueréknél. Nos, egy egészen nagyívű, 14-es kóstoló, sok meglepetéssel, összehasonlítással, igazi játékkal.

Burgenland változatosságát előbb az olaszrizlinggel, traminivel, pinot blanc-nal és chardonnay-vel, azaz, egy fehér sorral mutatta be a Schützen am Gebirge-ben (Sérc) székelő borász. Az olaszrizling és a Gewürztraminer az ujjgyakorlatot jelenti a borászatnak, annak viszont tökéletes. A pinot blanc esetében (érdekes, itt pinot blanc és nem Weißburgunder, de csak családi hagyományként) esetében viszont már egy hármas összehasonlítás tanúi lehettünk, hogyan is tud változni ez a bor. Az első kettő tétel DAC Gebietswein, azaz, a borvidéki legalacsonyabb kategória, csakhogy az egyik 2017-es, a másik 2013-as… Egy évet töltöttek el tartályban, finom seprőn (de azt nem keverték), majd palackozás és palackérlelés (szintén egy év) következett a piacra jutásig. A 2013-as néhány palackja még mindig a piacon, és ráadásul ugyanazon az áron, mint a 2017-es…

Szeretik is az éttermek, mert a DAC legalacsonyabb árfekvésű prémium tételét tudják megvásárolni. Nagyon működik ez a fajta itt, és ezt a harmadik tétel is bizonyította, amely ugyan a legfiatalabb volt, éppen piacra került 2018-as, Ried Satz, azaz egy dűlőszelektált tétel. Amely egy másik dűlőszelektált tétellel volt párba állítva, ez a Ried Steinberg Chardonnay volt, 2017-ből. A két különböző dűlő eltérő kőzettani adottságai szépen érezhetők is voltak mindkét bornál, a Ried Satz kagylós mészköves vonulata egy visszafogottabb pinot blanc-t eredményezett a Steinberg palás kőzete viszont markánsan visszaköszönt a chardonnay köves, ásványos, „hangosabb” mivoltában.

Vörösek. Zehetbauerék ezeken a dűlőkön a kékfrankos mellett tették le a voksukat. Ennek még lesz jelentősége. A három bemutatott tétel 2018-ból, 16-ból és 15-ből származik. Az érettség állapotán belül itt is a dűlők közötti „játék”, különbség kiemelése elsődleges cél volt. A fiatal, 2018-as Sonnenberg tétel egy könnyed, jó ivású, gyümölcsös történet, a 2015-ös, Steinberg származó viszont egy sokkal masszívabb, az érettségen túl a terroir által is meghatározott vonulat. A kettő közötti alap DAC tétel meg ennek a borvidéki alapkategóriának köszönhetően az egyszerűbb, de nagyon is élvezhető vonulatot képviselte.

Kóstolási jegyzet

Welschriesling 2019: spontán erjesztés fémtartályban. Finom, közepes aromák és ízek, első helyen a zöldalma, aztán egy pici szokott kesernyés felhang. Jóivású, önállóan és nyáron fröccsbe is.

Gewürztraminer Ried Hölzlstein 2019: aranysárga színű, mélyebb bor, illatban rózsa, ízben ugyanez, majd pici szőlővirág is jelentkezik, a végén pedig pici vaj. Utóbbi érthető, 6-8 hónapig seprőn érlelték, de nem keverték fel. Frissen került piacra. A 13%-os alkohol végig megtartja az ízeket, közepesnél hosszabb érzetet és lecsengést biztosítva.

Pinot Blanc Leithaberg DAC 2017: egy évet töltött fémtartályban, seprőn, de ez sem battonage. Egy év palackérlelés után került piacra. 12,5% alkohol, herbás jegyek, némi kövesség, pici vajasság jellemzi. A Steinberg mellett a Mönchsacker dűlőkből érkezik, ez utóbbi erőteljesen mészkőalapú.

Pinot Blanc Leithaberg DAC 2013: a stílus ugyanaz, mint a 17-es tételnél, csak sokkal érettebb minden. Gyönyörűen megjelenik a pinot blanc mogyorós illat- és ízjegye is. Szenzációs tétel.

Ried Satz Pinot Blanc 2018, együtt kóstolva a Ried Steinberg Chardonnay 2017-tel: a két, egymás alatt fekvő dűlő eltérő kőzetalapját emeli ki a két, visszafogottabb illat- és ízjegyű fajta összehasonlító kóstolása. A Satz kagylós mészkőre épül, a Steinberg palás kőzetével szemben. Ez utóbbi markánsabban is hozza ki az ízjegyeket a chardonnay-ból („hangosabban” szól), amit még a Satz kagylós mészkőjének egyértelmű ásványossága jobban kihangsúlyoz. Amúgy mindkettő nagyon szép tétel, ugyanazzal az iskolával: 1 év érlelés acéltartályban, majd újabb 1 év palackban.

Kékfrankosok

Sonnenberg Blaufränkisch 2018: A Sonnenberg gyűjtőnév, amolyan parcella (Großlage) név, a nem kiemelten dűlőjegyes talajokon termő szőlők összefoglaló neve a borászatnál. Ennek megfelelően itt is egy közepes rubin színű, könnyed, gyümölcsös, jó ivású kékfrankosról beszélhetünk, amely 80-20 arányban volt érlelve acéltályban és használt (nagy) fahordóban.

Leithaberg DAC 2016: korrekt, jól kidolgozott tétel, különösebb erények nélkül. Szép, jó ivású, magasabb minőségű, mint a Sonnenberg.

Ried Steinberg 2015: nagyon szép, egyensúlyos, harmonikus tétel. Egy évig ért új, nagy fahordókban, vajasság, szilva, pici meggy, fehér bors jellemzi. Illat- és ízvilága tökéletes egyensúlyban, mint ahogy az alkohol és a sav is. Elegancia és lédús gyümölcsösség a kortyban, ennek fő forrása a dűlő, ahogy Stefan mondja, „ha nem avatkozol be a pincében, akkor mindig a talaj lesz a döntő”.

Ried Sinner Merlot 2017: a kékfrankosok és a cabernet franc-ok között jött a merlot, ami itt a cabernet franc kistestvérének számít, legalábbis ami az ízvilágot, kidolgozhatóságot jelenti. A Sinner dűlő kevert mészkő és pala kőzetre épül, ez a Schützenben és környékén található dűlők majd mindegyikének az alapja is (csak a Steinberg esetében van a pala határozottan a mészkő felett). Könnyed bor, fajtajelleges, de pl. a kékfrankosok tipikusabbak voltak.

Cabernet franc-ok

Ried Steinberg 2017: éppen piacon lévő, fiatal tétel, még bársonyos tanninokkal, kerekedő hordójegyekkel, gyümölcs túlsúllyal.

Ried Steinberg 2015: ez a tétel a 2017-esnél már sokkal kerekebb, simább, gyönyörű, selymes tanninok, lekerekedett hordójegyek, szilva és némi szeder és ribizli.

Reserve 2011: ez is a Steinberg dűlőből való, az elnevezésbeli különbségeken jól látszik a dűlőnevekkel való operálás kialakulása. Mély rubin szín, illatban gyümölcs elsőbbség, ízben pici szilva, több kakaó és csoki jellemzi. Gyönyörű, harmonikus tétel, amely Stefan szerint most jutott el a csúcsára.

Steinberg 2000: itt dűlőnévvel szerepel, de még a Ried (dűlő) előtag nélkül. De, ami a lényeg, továbbra is ugyanaz a termőhely, ugyanazok a tőkék. Mély rubin színű bor, némi lila reflexszel. Fantasztikus bor. Az életkorának megfelelően lassan nyílik, de szépen, fokozatosan nyílik: a terroir fehér bors érkezik meg, aztán az aszalt szilva, majd krémes vajasság és kakaó. Minden lényeges elem ott van, ahol a 2011-esnél is megvolt, harmadlagos, főttes jegyek nincsenek, csak az aszalt ízeken érződik a kor. Él, a gyümölcs is szépen érződik benne már öt perc szellőztetés után is. A fajta méltó képviselője.

(Szerdán folytatjuk...)