Miközben a téli Pécsi Borozó számára gyűjtöttünk anyagot, remek időpontokban, az októberi szüret idején találkoztunk előbb a borászat szakmai vezetőjével, Kiss Gáborral, majd egy héttel később a tulajdonos Matyi Dezsővel. A helyszín mindkét esetben a Baranya megyei Ócsárd, egy takaros, de pincékkel történő ellátottságában eddig szegény (sőt, borilag egyenesen érdektelen) falu az Ormánság határában. Matyi Dezső elmondása szerint különösebb oka nincs annak, hogy miért éppen ezt a falut választották a leendő birtok helyszínének. A falu nyitott volt a beruházásra, a befektető pedig látott fantáziát a helyben. Olyannyira, hogy nemcsak pincészet, de lovastanya és több más birtokelem is épül ide a jövőben.

Az ócsárdi pincészet minden bizonnyal szebb lesz néhány hónap múlva, de nekünk most ősszel a legizgalmasabb. Néhány méterre egymástól folyik az építkezés egy három emelet mély, óriási, lyukban (szinte folyamatosan ingázik és hordja a földet ki három teherautó), valamint a borkészítés az új, magas színvonalú, penge pincében, ahol az acéltartályok egyforma magasak (ha kellett, hármat hegesztettek össze ezért), a hordóban alakuló borok pedig nyugalomban pihennek egymás mellett. Az épülő pince 6600 négyzetméteres lesz, a gravitációt hasznosítják és ötvözik a legkíméletesebb és legmodernebb technológiával. A technika kimódolt és impozáns, tetszett például, hogy a vörösborszőlők magjai kikerülnek a folyamatból, és külön várják, hogy szőlőmag-olaj lehessen belőlük.

A borászat szakmai vezetője a már említett Kiss Gábor. (A fiatal, ígéretes villányi borászról és pincészetéről a Pécsi Borozó első számában írtunk.) Akkor és azóta is sokszor szerepeltek jól könnyű gyümölcsös vörösborai (és kisebb-nagyobb házasításai) a tesztjeinken. „Ő győzi meg a borvidéken túrázókat arról, hogy itt is lehet lelkesen bort készíteni, kevés pincemunkával, rengeteg zöldmunkával, meghajolva az elemek előtt” – írtuk.

Ma is utalva a hagyományok kérdésére, hiszen amikor a talaj nem volt tönkretéve gyomirtókkal és műtrágyával, a szőlőtermelési technológia, a feldolgozás egységes volt, és lényegében nem létezett borászati beavatkozás a töltögetésen kívül. Amikor Matyi Dezső felkérte a Matias irányítására, óriási felelősség szakadt a nyakába, de ezzel együtt Magyarországon egyedülálló lehetőséget is kapott Kiss Gábor. Elmondásuk szerint megegyeztek abban, hogy csak a legjobban sikerült tételeket teszik a polcokra, a befektetéskor pedig kalkuláltak azzal, hogy ha valamelyik bor Kiss szerint nem sikerül jól, akkor az nem is kerül forgalomba. „Csak annyit kértem Gábortól, hogy büszke lehessek a Matias-borokra” – foglalja össze szűkszavúan a tulajdonosi elvárásokat Matyi Dezső, de ebből értjük azért a többit is.

Aztán persze kitérünk arra is, hogy tulajdonképpen ez az egész borászat a Villányban az Alexandrának könyvet író Havas Henrik félresikerült pincealapításának köszönhető, hiszen az első pár hektár és a villányi pincesoron éppen a teljes átalakítására váró Matias-pince tőle került Matyi Dezső birtokába. Aki, ahogy azt már sokszor elmondta, alul kezdte és mindig felfelé törekszik, ezért lehet a fő tevékenységében, a könyvkiadásban és terjesztésben is országelső. A borbizniszben ennek is köszönhetően elsősorban a minőség a kulcsszó. Minden azért készül, azért épül, hogy a szőlőben megtermelt minőséget a pincészetben megőrizzék, és elsőrangú borokat juttassanak el a könyváruházak mellett országszerte létrejövő Matias vinotékákba és éttermekbe.

Kiemelt cél, hogy Magyarország nagyobb bortermesztő területeinek jellegzetes fajtái kerüljenek egységes, magas standardok szerint elkészítve a vásárlókhoz. Az ország minden táján, saját területen termesztett szőlők jórészt a már említett ócsárdi, vagy (kisebb részük) a tokaji feldolgozóban kötnek ki.

A magyar borpiacon egyedülálló, hogy az egyik (területileg is) legszélesebb választékot kínálják. „Nem hiszek abban, hogy egy borász csak egy bortípusban vagy egy borvidéken tud maradandót alkotni. És azt gondolom, hogy ezt Gáborral be is tudjuk bizonyítani” – válaszol határozottan Matyi Dezső arra a kérdésre, hogy nem sok-e mindez egyetlen főborásszal.

A tulajdonos nem szeretne alkut kötni, ebben a borász is egyetért. „Még a könnyedebb, reduktív borokkal is a prémium kategóriát célozzuk meg. A boraink egyedi íz- és illatvilággal rendelkeznek, ezáltal úgy gondolom, hogy pár éven belül a fogyasztók bekötött szemmel is megismernek majd egy Matias bort” – vélekedik Kiss Gábor.

„Hangsúlyt fektetünk arra is, hogy ápoljuk a magyar borok hírnevét. Egyszerűen nincs szükségünk arra, hogy megkockáztassunk egy botrányt. Tiszta munkát végzünk, és a pincénk nyitott könyv lesz.” – jelentette ki Matyi Dezső.

A választékból szerinte már idén minden fehérbor megvásárolható lesz, és sok remek vörösborral is el lehet kezdeni ismerkedni. Amely ad is módot kísérletezésre, néhány hetes bentlakásos kurzust vizionálunk annak, aki a teljes szortimentet végig kívánja kóstolni. Egy példa: a fehérborok szinte mindegyikéből készül reduktív és hordós érlelésű változat is, nagyon érdekes lesz egy-egy fajta összehasonlító kóstolása. Kérdésünkre, hogy jó ötlet-e ez a fajta stratégia, a tulajdonos lakonikus választ adott: „Majd a fogyasztó eldönti.” Egy alapos, hétórás kóstolás során sikerült (talán) minden egyes tétellel megismerkednünk – mindenki talált több kedvencet is, érdekes módon a pécsi fehérek közül mindenkinek jutott más-más kedvenc, habár Matyi Dezső erőteljesen érvelt saját favoritja, a hordós érlelésű pinot blanc mellett.

Mikor néhány fogódzót kértünk Kiss Gábortól a választékban történő eligazodáshoz, azt hallottuk, a 2009-es általában remek évjárat lesz a fehéreknek, minden boltokba kerülő tétel jó szívvel ajánlható. Aki viszont kéknyelűvel próbálkozik, a borász (őszi) véleménye szerint inkább a reduktív, pinot blanc-ból viszont a barrik változattal kísérletezzen. Szerkesztőségi tippünk a már kapható cirfandli, ami minden borkövető pécsi szívet meg fog dobogtatni. Nem az édes-hömpölygős cirfandli, de nem is tagadja meg a fajtát. Egyedi, friss, gyümölcsös, kissé citrusos, és száraz változat. Ha még szokatlannak is tűnik, ez az irány könnyen elhozhatja a pécsi fehérbor reneszánszát. (Felmerült a kérdés persze, hogy Kiss Gábor saját néven készített, korábban is népszerű villányi vöröseivel mi lesz ezután. „Köszönik jól vannak” – mondta a borász és jelezte, hogy akkor sem járunk rosszul, ha ezek közül kóstolunk péntek este egy-egy új tételt.)

Köztudott, hogy a tulajdonos többek közt az Alexandra bolthálózat alapítója és tulajdonosa is, és ha sikerül az ebben rejlő szinergiákat kihasználni („könyvhöz bort”), az növelheti a minőségi bor arányát az ajándékozási szektorban. Lehet, hogy idén a Ramsay-könyv helyett egy Matias-fehéret szeretnénk karácsonykor.