A kétheti rendszerességet nem könnyen tudjuk abszolválni, most éppen egy hetet hagytunk a regenerálódásra. Nem feltétlen a bor maga, mintsem a társaság okozta hatások kiheverésére pont elég ennyi idő. Meg össze is jött pár bor, ideje volt megbontani őket. Tegnap este kóstoltunk, jegyzeteltünk a pécsi Kalamárisban, ma reggel frissibben megosztjuk a tapasztalatokat.

Vannak helyek, ahol elsőre otthon érezzük magunkat. Ilyen Németh János iván-völgyi pincéje, ahol minden alkalommal érezzük, hogy változik, épül-szépül, de mindenkor nyugalmat áraszt, van a helynek s van a házigazdáknak is varázsa. Ahogy Kiss Gábor is egy olyan borász, akit nem lehet nem kedvelni. Néha kicsit esetlennek tűnik, aki azonban villányi pincéjében is remek vörösborokat készít, sőt a Matias Pincészetben azt is megmutatta, a fehérborok világa sem idegen tőle. Egy augusztusi délutánon Villány Szekszárdra látogatott.

Közel két hónapja történt, egy hűvös novemberi estén. A Corso Hotel Pécs előtt egyetemi professzorok gyülekeztek, a világ minden részéről idesereglett tudósok, hogy Villányba menjenek bort kóstolni. De mi tudtuk, hogy nekünk egy bejárattal arrébb az igazi helyünk. Mi a Bistro 48 önműködő ajtaján léptünk be, s már a felterített asztalok látványa jobb kedvre derített. Felderítésünk célja egy titkos társaság összejövetele volt, borklubnak álcázva fogásokat halmoznak fogásra, borokat borra, s közben bizonyosan titkos terveket szövögetnek. Megbízónk állta a cechhet, befizettünk az összejövetelre mi is. Figyelem, a folytatásban étvágyunkra és gyomorsavaink beindulására halmozottan veszélyes szövegek és képek következnek!