Maria & Sepp MUSTER

A biodinamikus családi borászatnál (kóstoltuk őket korábban is, akkor nem narancsboraikat) előbb az Erde 2011 került a pohárba. Sauvignon blanc és chardonnay házasítása (ez utóbbiból 20 százalék), agyagpalackban. Ha jól értettem, egy évig volt héjon tartva, amforával, a föld alatt, utána szűrés nélkül palackozva. Föld. Tényleg. Nekem nagyon töményen földíze volt, a fajtajelleg szinte teljesen eltűnt, viszont sajnos nem nagyon helyettesítette más izgalmas. Aztán jött két sauvignon blanc, amelyek a Gräfin névre hallgattak, négyhetes héjon tartással készültek, 2 évet töltenek hordóban. A 2011-es nekem zöldes jegyeket hordozott, kis földet, ásványosságot, szikár volt kortyban, érezhető cserességgel, a 20010-esben több volt a savlendület, talán kevesebb volt a zöld és több a kő, több a simulékonyság, több az íz, a zamat. Hm, valahogy a „hagyományosabb” boraikkal nagyobb sikerük volt nálam.

Christine & Franz STROHMEIER

Egy pezsgővel kezdtünk, elég élesztős, korrekt habzással, de nem tiszta utóízekkel. A biobormanufaktúra Wein der Stille2009 (Sauvignon blanc/Chardonnay/Muskateller) bora egész jó volt, testes, de nem nehézkes, voltak benne savak, még gyümölcsösség is, persze ásványok is. Két és fél év hordóban, előtte 20 napos maceráció. A Sauvignon Sonne egy érdekes műfaj, 2010-es és 2011-es bor van benne, elég egyszerű lecsengésű, meg ez a két évjárat valahogy nem működik együtt elég jól, nekem külön mozogtak benne az ízek, savak.

Alice & Roland TAUSS

Két fajta, négy bor. A sauvignon blanc volt a kezdés, előbb az Urban 2007, aztán az Urban 2006. Tiszta illatok, felfedezhető benne a sauvignon, a mineralitás az illatban, zamatokban a diszkrét tannin megjelenése színesíti. Laza 14-15-ös alkoholokkal bírnak, ez erősíti az édeskesernyés lecsengést. A folytatás piros tramini, a Roter Traminer 2008 is nagyon tisztességes munka, de nekem a 2007 jött be nagyon. Gyönyörűen kidogozott illatok, a fajta szebbik arcát mutatja, cseppet sem kölnis. Nagyon jó, arányos test, szép struktúra, hosszú lecsengés. Bár nem írok róluk túl sokat, de a kedvenceim a sorból.

Elisabeth & Andreas TSCHEPPE

Az első bor az Erdfass 2005. A hordót, amiben a bor volt, novemberben elásták, a föld alatt telelt át és májusban vették ki. Mivel télen a föld alá húzódik az energia, ami így a borba is átkerült. A bor egyébként telt, krémes, érdekes, de a szó szebbik értelmezésében. Ezt két Goldmuskateller követte, a 2011 szép illatokkal jött, de a korty kevésbé volt arányos, míg a 2010-esben volt kraft, sav, erő és lendület, no meg tannin is, ugyanakkor mellette szikáran muskotályos-virágos illatok is.

Brigitte & Ewald WERLITSCH

A Werlitsch 2010-esben én bizony brettet éreztem, ami zavart az illatában nagyon. A 2011-es frissebb vol, lendületesebb, ízében is gazdagabb. Az Amphorenwein 2009 grúz kvevriben érlelt borhoz képest számomra egész tiszta aromatikájú volt, de kevés izgalommal. Kevés. pedig a Werlitsch Ex Vero sorozat borai korábban nagyon bejöttek.

Bár igyekszem értékelni az egyediséget és a környezettudatos gazdálkodással készülő borokat, a tisztátalanságot, netán betegséget meg nem tudom lenyelni. A borok egy része nagyon szép volt, nagyon tudatosan és szép pincemunkával készült, másoknál a természetesség fogalmába minden belefér, ami azonban nem csak rusztikus feelinget visz a borba, hanem bizony oda nem illő illatokat, zamatokat is. A illósság, a brettesség nem kellemes. Nem is jó. Majd kialakul persze, hogy mi fér bele, nekem a Tauss-féle tiszta, de egyedi ízvilág (a magas alkoholok mellett is) volt most a leginkább élvezhető a stájer ötösfogatból.