A szabadság bora jelzőt előttem már többen ellőtték, gondoljanak csak Alkonyi László mára legendássá vált könyvére, vagy Kézdy Dániel akciójára a kadarkával. Így tehát nem ebből az irányból közelítettem meg a kérdést, inkább végignéztem az 1848-49-es magyar szabadságharc főbb eseményeit, hátha találok benne olyat, ami valahogyan kapcsolódik egy borvidékhez.

1. Nem kellett sokáig keresgélnem, hála a Lics pincészetnek, akik egyrészt Pákozdon székelnek, van is egy igen jól sikerült Tamás-Válogatás nevű vörösboruk 2013-ból, ami szépen szerepelt a borversenyeken, ráadásul Újpestiként én a piacon is minden nap találkozom a boraikkal, hiszen egyedüli termelőként ők vannak jelen mifelénk. Ami pedig a pákozdi csatát illeti, amiről a magyar kisdiákok a „fut Jellasics, a gyáva“ szlogent jegyzik meg leginkább, 1848. szeptember 29-én zajlott, mint a szabadságharc első ütközete. Győztes csata, bár nem tartozik a legjelentősebbek közé, viszont az emlékét ápolja a pákozdi Katonai Emlékpark és az autópálya mellett felállított és a világ legrondább alkotása címért is versenyben lévő bádogszobor, a Miskahuszár.

2. Már a téli hadjárat részeként találkozott legközelebb a magyar haderő Jelačić horvát bánnal, ezúttal azonban nem volt okunk az örömre. 1848. december 30-án Mór határában a Perczel Mór vezérőrnagy által vezetett magyar sereg súlyos vereséget szenvedett a császáriaktól. Ez volt később a közvetlen oka Buda feladásának és annak, hogy a kormány Debrecenbe költözött. Ha rám hallgatnak, a móri csata emlékére valami könnyed, gondűző gyöngyözőbort bontanak, mondjuk Csetvei Krisztitől a PN rosé 2020-at, mert bár elveszítettük a csatát, a szabadságharc mégsem bukott el, a remény tovább élt.

3. Kevesebb mint egy hónap telt el és megkezdődött a szabadságharc legviccesebb ütközete, már ha lehet vicces egyáltalán egy csata, ahol emberek halnak meg. 1849. január 22-én a Franz von Schlik vezette császári csapatok déli tizenkét órakor, a tájra jellemző nagy ködben támadták meg a Tarcalra visszahúzódó magyar honvédeket és lengyel segédcsapatokat. A csata a Mézesmály dűlőben bontakozott ki és a visszaemlékezések szerint a Terézia kápolna környékéig húzódott. Karsa Ferenc szavait idézve „akárki pofon vághatott volna, s azt a tenyeret, amelyik a pofont adta, meg se láttad volna…“. A vakkóstolás a császári sereg visszavonulásával végződött, Mádra kvártélyozták be magukat, hogy másnap aztán újra megütközzenek a honvédekkel, de már Bodrogkeresztúr és Bodrogkisfalud határában. Ha pedig tokaji borral koccintanánk a szabadságharc emlékére, mi más is lehetne méltóbb, mint Lenkey János honvédtábornok leszármazottjának, Lenkey Gézának egy bora, mondjuk egy 2008-as szamorodni a Betsek és a Korposd dűlőkből! (Azért itt van „B“ és „C“ tervem is! Az előbbi legyen mondjuk egy Mézes-mály Villő furmint 2018-ból és Balassa Pisti pincéjéből, a második pedig, Tarcal előtt tisztelegve egy száraz Tarcal bor 2019-ből Majoros Laci pincéjéből.)

4. Komárom kapcsán több csata is felmerült, a többség minden bizonnyal a várvédőkre asszociál és Klapka Györgyre, hiszen őt máig ismert dalok őrizték meg az emlékezetben. Én viszont az ún. második komáromi csatát választottam, ami 1849. július 2-án zajlott a Dunától délre, a mai Neszmélyi borvidék területén, érintve Mocsa, Szőny, Ács és Csém településeket is. A Haynau által indított ostromot ugyan visszaverték Görgei seregei, de maga Görgei Artúr is megsebesült. Azt kevesen tudják, hogy Csémtől délre, egy Kocs nevű község már nem csak az innen származó könnyű utazószekérről (lsd. még kocsi) nevezetes, de a Currus pincészetről és Maller Zsoltról, akiknek a Hetedhét nevű bora hét magyar szőlőfajta nászából született 2018-ban.

5. Végezetül itt van a szomorú vég és a világosi fegyverletétel, ami felett lehet ugyan bánkódni, de egyrészt miután az oroszok beléptek a játszmába, már semmi esély nem maradt, másfelől Görgei ezrek, ha nem tízezrek életét mentette meg, amikor a Bohus-kastély teraszán fogadva az orosz tiszteket úgy döntött, hogy másnap, vagyis 1849. augusztus 13-án megadja magát. Mi mással is emlékezhetnénk erre, mint Balla Géza 2018-as Kolna kadarkájával? Hiszen Világos maga is része a Ménesi borvidéknek, ahol a legenda szerint kadarkából készítették a tokajival vetekedő vörös aszúborokat egykor!

Ha pedig a kóstolónk végére értünk, próbáljunk visszaemlékezni, még ha oly távoli is, hogy tudunk-e olyan ősünkről, aki maga is részt vett az 1848-49-es szabadságharcban és emeljük rá is a poharunkat. Én magam jó példával járok elöl, emelem hát poharam a mindössze 17 esztendős Hirschfeld Sándorra Kolozsvárról, aki a szépapám öccseként az iskolából megszökve állt be honvédnek és halt hősi halált Bem József vezetésével 1849. február 9-én a piski csatában. Áldott legyen az emléke!