A közel nyolc órás kóstolgatás alatt nem készültek jegyzetek, de felkiáltójelekkel azért jeleztem magamnak az igazán emlékezetes tételeket. Szerencsére akadt belőlük bőven, közel hatvan olaszrizling megkóstolása után sem éreztem unalmasnak a szortimentet, inkább azon sajnálkoztam, hogy mennyi minden érdekeset hagytam ki megint. Majd jövőre. Jöjjenek az emlékek, távirati stílusban.

Az alap, belépőszintű olaszok közül leginkább a soproni WineLife, a paloznaki Homola Pincészet és a köveskáli Pálffy Pince hagytak igazán mély nyomot. Ezek számomra tökéletesen mutatják be, hogy milyennek kell(ene) lennie a mindennapokra hangolt rizlingeknek: csavarzárral, sallangmentesen, bárhol, bármikor.

Abc sorrendben haladva az este legemlékezetesebb tételei között az első név Bakó Ambrus, mindhárom rizlingje kivételes volt, egyedi, komoly karakterrel bíró borok ezek, az este egyik legnagyobb élménye a 2013 A Rózától.

Bott Frigyes minden tétele élményszámba ment, elképesztő vibrálás, tisztaság, élő és finomra hangolt borok, abszolút kedvenc a Granum, még akkor is, ha csak részben tartalmaz olaszrizlinget.

Talán az egyik legnagyobb hatású kóstoló volt Dénes Tibor négy évjáratát (2011, 2008, 2007, 2006) egymás mellett kóstolni, nekem most a 2007-es tetszett a legjobban, gyönyörű példái ezek az olaszrizling érlelhetőségének.

Talán a legvaskosabb és legszigorúbb karakterű olaszokat hozta Gál Lajos Egerből, tartalmas beszélgetés, nagyon tartalmas borok mellett. A kóstolt tételek abszolút harmóniában a borász személyiségével: szikárság, őszinteség, tradíció. Nagyon komoly olaszok, figyelemre méltó termőhelyekről (Szólát, Kántor tag).

Karner Gábor olasza volt talán a legkoncentráltabb, már-már dzsúszos vastagságú, harapható, nagy, egészen bölcsnek hat, mindig élmény kóstolni, ízig-vérig Karner bor, 2011 és a madarak által brutálisan megtépázott (mindösszesen 130 liternyi nedűt sikerült megmenteni) 2012-es évjárat közös gyermeke.

Érdekes élmény volt akáchordóban érlelt olaszrizlinget kóstolni a Kolonics Pincészetnél. Nagyon profi szemlélettel építkezik a Skizo Borház, boraikat mindig élmény kóstolni, precízek, feszesek és szépen mutatják be a termőhelyet. Külön öröm volt, hogy a csobánci és badacsonyi szelekciók mellett megmutatták a pince első olaszrizlingjét is még 2008-ból (vagy 2007-ből?).

Egyik nagy kedvencem volt a pattogós, egészen rajnaisra hangolt olaszok közül a Skrabski Pince két tétele. Mindenképpen az első háromba kívánkozik a köveskáli Trombitás Borház három tételes minisora, az egész kóstoló egyik legnagyszerűbb bora volt a 2013-as olasz, nem szégyellem bevallani, hogy többször is vissza-visszatértem poharazgatni belőle, de izgalmas volt látni, hogy hova fejlődik a lesajnált 2010-es évjárat, most nagyon szép arcát mutatta.

Természetesen bőven akadt még pozitív élmény, de talán ezek voltak a legmaradandóbbak, legalábbis ezek égtek be legerősebben az agytekervényeimbe. 2013 egyértelműen nagy éve volt az olaszrizlingnek, szinte kivétel nélkül gyönyörű tételeket kóstoltam ebből az évből. A rendezvény grandiózus, de nagyszerűen szervezett és igazán kivételes mustrája ennek a gyönyörű fajtának, én személy szerint abban azért bízom, hogy idővel sikerül az eseményt igazán nemzetközivé tenni, hiszen szomszédaink közül szinte mindenki egész komolyan foglalkozik a fajtával. 

Fotók: Graselly Balázs