Nem gyakran kóstolok francia borokat, inkább csak tanulási céllal egy-egy tematikus kóstolóra megyek el, vagy úgy válogatok, hogy gyakorlatban is alátámasszam, amikről egyébként olvasgatok. A világ annyira sokszínű, hogy dönteni kell és én inkább ismeretlenebb régiókat választottam magamnak, de a nagy borvidékek persze érdekelnek és valamilyen szinten ismerni kell őket.

Nagyon drága borokat csak ritkán bontok, a magyar vidéken az újságíró manapság ugyanott tart, mint száz éve, de egy-egy Cru Bourgeois néha becsúszik. A Chateau Potensac a Leoville Las Case-ről is híres Delon-család birtokában levő top Cru Bourgeois pincészet. Összesen 84 hektáron gazdálkodnak. A pincészet első számú bora 42% merlot, 37% cabernet sauvignon, 21% cabernet franc, 5% petit verdot agyagos, kavicsos talajról. Ordonnac falu határában vannak az ültetvények, az egyetlen Cru Bourgeois Exceptionnel erről a területről.

Amikor egy bordói sorra rendeltem borokat, ebből egyet magamnak is kértem. Ki tudja, mikor és meddig, miért és hogyan, majd kibontjuk egyszer. Szintúgy ritkán bontok egyedül borokat, de most megtettem. A hétvége miatt, a hangulat miatt, valahogy azt éreztem, most kell kihúznom a dugót ebből a 2010-es bordóiból. Ami egyébként ott egy jó évjárat volt, tegyük hozzá.

Az első pohár, az első beleszippantás még visszafogott bort mutatott, hagytam neki kis időt, és meghálálta, másodszorra már az érett szeder jön nagyon. Érett gyümölcsök, paprika, avar, csoki, gyömbér, szilva. Gazdag és mégsem túlzó. Az illat szépen nyílik. Crème de cassis. Menta. Némi földesség. Grafit. Izgalmas.

Kortyban elegáns és hosszú, összhangban az illatokkal, kiváló hordóhasználat, jó, cseppet sem karcos savak, ásványosság és édeskesernyés zárás. Határozott tannin, de nem érdes, nem bántó, ahogy a tizennégyes alkohol sem lóg ki ebből a struktúrából. Mély zamatok vannak benne, elegancia, hosszúság, erő.

Közben nem tudok nem arra gondolni, hogy ezentúl hol érzem majd magam biztonságban? Arra is, hogy pár nap múlva érkeznek, érkeznének francia barátaink Villányba, vajon el tud-e jönni mindenki? És én nem manifesztálok, nem hőbörgök, lázongok, csak egy palack kiemelkedő francia borral emlékezem meg azokról, akiknek m is élniük kéne, mert ők nem ezt érdemelték. Sokan nem ezt érdemlik, ezt is tudjuk, de ők közelebb voltak, földrajzilag, kulturálisan, emberileg, a világ túloldalára mindig érzéketlenebbek vagyunk, mint a szomszédságra.

Túl közelről éltem meg ilyesmit húsz éve és nem is akarok arra emlékezni, de ilyenkor visszatérnek az emlékek, kitörölhetetlenek. A halottak és az élők emléke is, civilek és katonák, egyikük sem érdemelte, ami történt. Hogy visszafordítható vagy már késő? Kevésbé tudom, mint hogy a bor, amit kóstolok, még évekig maradhatott volna bontatlan és még mindig szép lett volna. Volna. A lehetőségek igazándiból sosem térnek vissza.

Egy éve 93/100 pont (9900 Ft, Bortársaság) járt neki, a legalább 90+ kategóriát most is megadom, valóban nagy bor.