Pécsi Borozó

Cikkek

A Borászok - új, aktualizált és vészesen sürgető - 12 pontja

Szabó Zoltán

2026 April 27.

Nyilván senki számára nem mondok újat azzal, hogy a borágazat globális szinten komoly problémákkal küzd, idehaza pedig egyenesen katasztrofális állapotban van.

Nem szeretném idekeverni a politikát, a termelők világnézete nyilván eltérő, újabb árkok, frontok nyitására végképp semmi szükség, ellenben a hivatásunk, az egzisztenciánk akarva-akaratlanul ezer szállal kötődik ahhoz. Ezen függelmi viszonyból adódóan pedig egyszerűen nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a 2010-ben fogant Borászok 12 pontja ( https://www.boraszok12pontja.hu/ ) - ami egyfajta közös elkeseredés és segélykiáltás megnyilvánulásaként jött létre - elviekben élvezte a leköszönő miniszterelnök támogatását, annak teljesítését több ízben is megígérte, mégse valósult meg a pontok legtöbbje, hovatovább, az ágazat azóta sokkal mélyebb gödörbe került.

A következő vezetéssel már nem lehetünk hasonlóan elnézők egy képviseleti demokráciában! Amennyiben képesek vagyunk közös célokban megállapodni, egyetértési minimumokig eljutni, azok mikéntjét kidolgozni, szándékainkat a szaktárcához, illetékes hivatalhoz eljuttatni és elfogadtatni, annak számonkérhetősége és számonkérése a mi túlélésünk és biztonságunk záloga is egyben. Nálunk márpedig senki nem tudhatja jobban, mire van szükségünk.

Bátorkodtam hát előállni egy újragombolt és aktualizált 12 ponttal. Az alant közölt pontokat kéretik csupán kiindulási alapnak tekinteni, előzze meg párbeszéd, konstruktív vita a végleges formátumot. Ehhez kérem a tisztelt szőlész- és borásztársadalom, továbbá az ágazathoz kapcsolódó piaci szereplők szíves közreműködését, helyettünk ugyanis senki nem fogja megcsinálni. Íme:

1. Az adminisztrációs terhek drasztikus csökkentése

A legégetőbb pont. Állandóan citáljuk, megpiszkáljuk, megpiszkálják, majd az előzőnél is egy rosszabb konstrukcióban találjuk magunkat. Parasztemberek vagyunk, nem könyvelők vagy hivatalnokok, bort készítünk, nem atomerőművet. A felesleges időt és pénzt, amit a bürokrácia oltárán elégetünk, azzal tovább gyengítjük amúgy is gyatra versenyképességünket.

Teljesen nonszensz, hogy a mindent egyedül megoldó kistermelő felé többségében azonos elvárásokat támasztanak a hivatalok, mint a milliós palackszámmal dolgozó borgyárral szemben.

Származási igazolások, pincekönyv, forgalomba hozatali és egyéb engedélyek, értékesítési módozatok mindegyikét újra kell tárgyalni! A hivatalok se bújjanak a vonatkozó törvények, az uniós jogharmonizáció szükségessége mögé, ha más uniós országok képesek voltak kijárni a maguk számára szükséges mentességet, akkor talán mi is képesek lehetünk rá.

2. Kisgazdaság-pártiság

Rendkívül kényes és konfrontatív téma, de nem lehet 36 év agyonhallgatás után elmenni mellette. Magyarország szőlészetét-borászatát a történelmünk során - kivéve a kényszerű kollektivizálás időszakát, de azt remélhetőleg senki nem sírja vissza - túlnyomó többségében mindig is kisbirtokok jellemezték, ők a valós többség. Társadalmi és földrajzi adottságaink miatt alakult így. A rendszerváltás óta hallgatjuk a mantrát, hogy a versenyképesség és a hatékonyság érdekében koncentrálni kell a földtulajdonokat, nagybirtokokra van szükség, de miért is?

A kisgazdaság sokkal több emberi munkaerőt alkalmaz, ami a vidéken élőknek segít munkához jutni, helyben maradni, jelenlétével erősíteni a vidéket. A több munkaerő több adót termel az államnak területarányosan. A kisgazda nem zsigereli ki, nem pusztítja olyan mértékben a földet, környezetet, helyben élve ez elemi érdeke. A helyi értékesítés is kisebb környezetterheléssel bír. Arról nem is beszélve, hogy az összterületünk szűkös volta miatt a nagybirtokok eleve esélytelenül indulnak az uniós piac óriásaival szemben, továbbá a több, kis birtok nehezebben korrumpálható, mint a nagy.

Szükség van természetesen a jól és önerőből működő nagybirtokokra, de a kialakult aránytalan helyzetelőnyt a továbbiakban nem adhatjuk ajándékba nekik, ez az ország, a többség érdeke.

3. Párbeszéd szorgalmazása a zéró toleranciáról

Nagyon kényes téma, vélhetően a társadalom többsége határozottan ellenzi, ellenben a párbeszédet már gyökerében elfojtani antidemokratikus attitűd. Mint mindenben, ebben is a többség hozza meg a végső döntést, de a lehetőséghez ragaszkodjunk, hogy elmondhassuk a saját álláspontunkat, érvelhessünk mellette, számokat, adatokat vethessünk össze. Ahol zéró tolerancia van, ott az egész ország gasztronómiája hatalmas hátránnyal indul, számunkra, illetve a vendéglátás számára pedig hatalmas gazdasági kiesést okoz. A zéró tolerancia kizárólag a volt KGST-blokk sajátja Európában, az atyáskodó állam manifesztációja, ezért is érvelünk egy autonómabb, nyugatosabb modell mellett.

4. A hegyközségek átalakítása érdekvédelmi és közvetítői szervezetté

A hegyközségek történelmi funkciója mára teljes mértékben módosult, kifordult önmagából. A mindenféle jelentési kötelezettségek és szankcionálási jogkörük okán a szőlész-borásztársadalom azóta nem partnerként, érdekvédelmi testületként tekint a szervezetre, hanem egy újabb hivatalt lát benne, ami tovább nehezíti az amúgy is súlyos adminisztrációs terheit. Nincs szükségünk még egy NAV-ra, egy felesleges vízfejre, vissza kell adni az intézménynek az eredeti funkcióját.

5. A teljes forgalomba hozatali procedúra felülvizsgálata

A forgalomba hozatali engedélyeztetés hosszadalmas, jónéhány elemében felesleges és megalázó procedúrája mögött egyetlen szándék van: a borhamisítás megakadályozása. A szándék helyes, a kivitelezés korántsem. A szüretelt szőlőmennyiségek a hegyközségek többségében ellenőrzés nélkül, bemondásra kerülnek bevezetésre, ahogyan az engedélyeztetésre küldött minták eredete is bizonyítatlan, majd végül azok piacról történő beszerzésből származó utólagos visszaellenőrzései rendre elmaradnak. Ebben a formájában tehát ez a gyakorlat teljes mértékben használhatatlan és felesleges eredeti céljára nézvést, azonnali újragondolására van szükség.

6. Új, használható termékleírások, hosszú távú jövőkép, stratégia

Harminchat elvesztegetett év van mögöttünk, miután nem sikerült arcot, identitást adni a magyar bornak, többnyire még borvidéki szinteken se. A termékleírások csupán az intézményesült káoszt öltöztették új köntösbe, elodázva a lehetőséget, hogy valamilyen közös irányt, arculatot szabjunk egyes régióinknak. Minden termelő egyedül, különutasként küszködik a saját vízióival és a piaci kihívásokkal. Ahelyett, hogy elkezdenénk etéren is megállapodni valamiben, aminek van létjogosultsága, kiállta és kiállja az idők próbáját. Értelemszerűen a regionális és hagyományos, történelmi szőlőfajták, borstílusokat kell helyzetbe hozni, előtérbe tolni, nyugati fajták és borstílusok másolása provincializmus, kishitűség, mindig alulmaradunk az őshazával vagy éppen az újvilággal szemben. Továbbá a pillanatnyi trendek állandó meglovagolásával, a gyors haszonszerzés bűvöletében elsikkad a jövő, valós identitás nélkül maradunk.

7. Valós részvétel a döntéshozásban, érdekvédelemben, szakszervezetiség újraszervezése, nyilvános fórum biztosítása

Ahogyan ezeket a pontokat itt és bármilyen más felületen is bárki vélelmezheti, hozzátehet, ugyanúgy meg kell találni egy mindenki számára elérhető és használható felületet, ahol meg tudjuk tárgyalni ügyes-bajos dolgainkat, el kell tudjuk dönteni, mi a többségi akarat. Vegyük kezünkbe a sorsunkat, ne döntsenek többe helyettünk, felettünk. Legyen mindennek nyoma, számonkérhetősége és következménye. Ennek lehetne a helyszíne az immáron új funkcióval ellátott hegyközség, hegyközségek.

8. Vadgazdálkodás újragondolása, az állam "gondatlan gazda"

Némileg túlmutat a saját hatáskörünkön a téma, de nem mehetünk el szó nélkül mellette. A vadkár az elmúlt években aggasztó méreteket öltött, jogos elvárás, hogy az átgondolatlan és hibásan kivitelezett vadgazdálkodás árát ne mi fizessük meg. Szinte nincs már hatékony megelőző intézkedés, amit szintén mi fizetünk, hogy aztán csendben, eszköztelenül asszisztálhassunk a kifosztásunkhoz. Amennyiben az én jószágom okoz valamiben kárt, felelős vagyok érte. Az állam mint tulajdonos ellenben nem, vagy alig. A magántulajdon szent, az USA némelyik államában még az embereknek sincs annyi joga, mint nálunk az erdők-mezők vadjainak, pontosabban azok gondatlan gazdáinak.

9. Pályázati pénzek elosztásának felülbírálata, a látványberuházások, a kapcsolati protekció felszámolása

Ismételten egy megosztó téma, de a cél ez esetben is a meglévő, nem igazságos gyakorlat felszámolását sürgeti. Az ugyanis nem járja, hogy súlyában többnyire olyan beruházásokat támogat az állam, amik egymagukban képesek lettek volna komplett kisebb borvidékeket feltőkésíteni. Súlyosan összekeveredtek a műfajok: a wellness, a luxusszállodák, az újkori kúria- vagy kastélyépületek nem kapcsolódnak szorosan a szőlőhöz, borhoz, ez általánosságban a turizmus hatásköre. Továbbá a gigaprojektek mindig inkább magukban rejtik a korrupció lehetőségét, a pályázati összegek túlárazását, nem célirányos hasznosulását, így ez is többségi és állami akarat kell, hogy legyen.

10. Közös nemzeti bormarketing, szigorúan közösségi alapon, a politika távoltartása az ágazattól

Minden egyes alkalommal, amikor a mi pénzünkből vagy állami forrásból egy állami hivatalhoz bekötött szervezet rendelkezett az elköltés célja, formája és kivitelezése felett, megtapasztalhattuk, hogy a forrásokat nem hatékonyan vagy éppen sehogy se költötték el, érdemi hatással az ágazat versenyképességére soha nem tudtak lenni. Ebben az ügyben teljes kudarcot vallottunk. Ebből tanulva és ennek következtében a cél most kifejezetten az, hogy ne segítsenek, ne avatkozzanak be! Amennyiben elhárítjuk a felelősséget, mindig így lesz. Saját forrásból, saját magunk által meghatározott célok mentén dönthetünk kisebb térségeinkről és az országról, mit, hogyan és kinek szeretnénk elmondani róla.

11. A hagyományos kárpát-medencei szőlőfajták állami elismerésének és engedélyeztetésének gyorsított, könnyített eljárás biztosítása

Adott ismételten egy áldatlan helyzet. Van egy egyedi és ingyenes erőforrásunk, amit ki se aknázhatunk. Ütőkártyák, amiket a zsebben hordunk, de nem játsszuk ki. A suta törvényeink erősebbek a hagyományainknál, az ilyen anomáliákat azonnal orvosolni kell. Máskülönben ki se derülhet, mi van a birtokunkban. Önpozicionálás és identitás szempontjából szintén megkerülhetetlen pont. A kutatóintézeteknek ebben és az állományjavító szelekcióban oroszlánrészt kell vállalniuk, ahogyan a kihelyezett kísérleti ültetvények létrehozása is támogatandó célunk.

12. A termelői borkimérés, a kispincék helyi értékesítésének megkönnyítése

Hányszor hangzott már el, hogy nem kell feltalálni a spanyolviaszt, elég, ha a bevált és működő osztrák modell elemeit vesszük át. Az ún. Buschenschank kultúrája, az okosan kivitelezett nyitvatartási rendszer a vidékiséget eszméletlenül vonzová teszi és nem utolsósorban a legmegfelelőbb formátum, hogy a profit szinte teljes egészében magánál a termelőnél maradhasson. Természetesen a hozzátartozó hidegkonyha engedélyeztetésének megkönnyítése is alapvető fontosságú. Tájvédelmi, faluképi szemszögből nézvést is kiemelt fontossággal bír.

Nekem első nekifutásra ezek jutottak eszembe, a lehetőség adott minden érintett számára, hogy hozzátehessen, javítson, gazdagítson rajta. Ha nem hallatjuk a hangukat, azzal a mostani állapotokat konzerváljuk, az elkerülhetetlen elsorvadás mellett tesszük le a garast. "La libertá é partecipazione" (azaz: "A szabadság: részvétel" - Giorgio Gaber)

Címkék