Kérem Várjon!
Cikkek
Valami új
Egy bor: Kozlović Mediteran 2016
Ercsey Dániel
2021 July 22.

Elsőre csak a palack a furcsa. Tömzsi, inkább butélia mint üveg, már ha a fülem jól érzékeli a finom árnyalatokat a jelentések tengerében. A címke vidám, bár aki nem beszél egy déli szláv nyelvet és nincs tisztában a horvát-szlovén nagy „teran háborúval“, az minden bizonnyal elsiklik a cizellált humor és az elegáns odamondás felett is…

Az Isztria látszólag Horvátország (és tegyük hozzá gyorsan, hogy egy kicsit Szlovénia), de Győrffy Zoli barátomtól tudom, hogy valójában egészen más világ. Évtizedek óta, legalábbis a horvát részen, egy regionális párt nyeri a választásokat, akiknek az a programjuk, hogy ők bizony isztriaiak. Ha ez nem lenne egyértelmű, az utazó gyorsan megbizonyosodhat az értesülései valóságtartalmáról.

Egy hűvös, ámde napos kora tavaszi délelőttön találkoztam először Gianfranco Kozlović-csal, akinek már a keresztneve is elárulta, hogy Dragan Velikić regényhősével ellentétben (Az északi fal címmel jelent meg magyarul.) a családneve egyáltalán nem csalhatatlan jele a származásának. Az Isztrián ugyanis egy kicsit mindenki olasz és egy kicsit mindenki horvát, hacsak nem szlovén. A népek keveredése mindig is jellemző volt a határterületekre, békeidőben ez a fejlődés motorja is lehet, míg a vérgőzös nacionalizmustól felhevülve szörnyű dolgokra ragadtathatják magukat az emberek, erről mesélnek a horvát (!) Benvenuti testvérek, Motovun városa és az alábbi Faludy vers is.

Motovun koratavasszal (fotó: Ercsey Dániel)

Nyilván ennél árnyaltabb a helyzet, én legalábbis 26 évvel Faludy látogatása után azt tapasztaltam, hogy a bájos kisváros Buje utcáin, melyek sokkal inkább emlékeztetnek egy olasz cividale-ra mint bármint bármi másra, az emberek olasszal kevert horvát nyelven beszélnek, a teraszokon a kávét olaszul rendelik (5 percre a szlovén határtól), a totót horvátul töltik ki, egyszóval újra megindult az élet és a határok egymásba csúszása. Bízzunk benne, hogy ezúttal nem lesz tragédia a vége.

A Kozlović borászat épülete (fotó: Ercsey Dániel)

No de kanyarodjunk vissza Gianfranco Kozlović-hoz, aki minden bizonnyal ott van az Isztria, de talán egész Horvátország legismertebb borászai között, csodás malvaziják kerülnek ki a kezei közül és ez a kivételes palack is, ami rendhagyó módon egy erősített vörösbor, mézzel keverve. Bizony, némi döbbent csend után megismétlem: fortified teran, íme a név második felének magyarázata, az első pedig abban leledzik, hogy derék horvát barátaink nyelvén a med mézet jelent. Med i teran, méz és teran. Értik már?

Kozlovic Mediteran 2016

Mély rubin szín, fekete maggal. Illatában letagadhatatlan édesboros jegyek, zamatos és érett piros és fekete bogyós kombó, szeder és áfonya, ribizli és fekete cseresznye, kevés édeskés curry. Kóstolva nagy test, magas alkohol, selymes tanninok és lehengerlő gyümölcsösség, emlékeztet egy ruby port-ra, ahol a lecsengés nem édes gyümölcsökkel, hanem akácmézes aláfestéssel búcsúzik. Érdekes és bevallom finom kísérlet! 88/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Az érdekes irodalmi-történelmi anekdoták sorából, amelyek az Isztriához kapcsolódnak, kiemelkedik az, amely szerint James Joyce, az Ulysses írója volt Horthy Miklós angoltanára, ebből csak annyi igaz, hogy Horthy ugyanabba a nyelviskolába járt abban az időben horvátul tanulni, ahol Joyce angol nyelvleckéket adott. Másoknak. (A témáról érdemes elolvasni Békés Pál Nyelvlecke című könyvét.)

Búcsúzóul egy jótanács: Isztriára nyáron az amatőrök mennek, a bennfentes utazók kivárják az őszt, amikor elvonul a turistahorda, de a tenger még langymeleg és lágy szellő borzolja a hajunkat. Tegyünk mi is így és ne felejtsük el meglátogatni a Kozlović borászatot Momjan mellett!

banner
Legolvasottabb
banner
Legfrissebb
banner