Beugrottunk Gianfranco Kozlovichoz egy percre, aztán persze több óra lett belőle, séta a pincében, ücsörgés a teraszon, sőt, még néhány idősebb évjáratú palackból is kipattant a dugó, ami már mindenképpen írásra serkentett…
Elsőre csak a palack a furcsa. Tömzsi, inkább butélia mint üveg, már ha a fülem jól érzékeli a finom árnyalatokat a jelentések tengerében. A címke vidám, bár aki nem beszél egy déli szláv nyelvet és nincs tisztában a horvát-szlovén nagy „teran háborúval“, az minden bizonnyal elsiklik a cizellált humor és az elegáns odamondás felett is…
Ha már külföldi borok voltak minap kóstolóasztalunkon (portugál és montenegrói pincészeteket vizslattunk), még pár bort becsempésztem a sorba, hogy tetszik a csapatnak. És az lehet a következtetés, hogy érdemes odafigyelni minden szélirányba, mert jó borok nem csak nálunk készülnek.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
