Kérem Várjon!
Cikkek
Szőlészeti-borászati terapeuta Magyarországon
Hága Balázzsal beszélgettünk
Ercsey Dániel
2021 April 16.

A bor Magyarországon sokak számára a művészeti önkifejezés eszköze, ami magán viseli a terroir mellett a borász keze nyomát. Hága Balázs ellenben akkor végzi jól a munkáját, ha az általa készített boron nem érződik a személyes stílusa. Vajon milyen szőlész-borász az, akinek nincsen sem szőlője, sem pincéje? Egyáltalán mi az, hogy szőlészeti-borászati szaktanácsadó? Reméljük a beszélgetés végére kiderül!

Nyitókép: Balázs idén tavasszal, egy fárasztó kékfrankos kóstoló után (fotó: Gadget Fotó)

Hogyan keveredtél a szőlő közelébe?

Szekszárd mellől származom, de a családomnak semmi köze nem volt sem a borhoz, sem a szőlőhöz. Állatorvosnak készültem, vonzott a természet, állandóan Gerald Durrel könyveit olvastam és David Attenborough műsorait néztem, de ez kevésnek bizonyult az állatorvosihoz, így kerültem az agrár vonalra egy technikumba, ahol összeismerkedtem például Takler Andrissal és Mészáros Petivel. Érdeklődésem a Kecskeméti Kertészeti Főiskola felé mozdított el, ahol egy boros klikkben ismét találkoztunk Andrissal, itt már tudatosabban indultam a borászat felé.

Innentől egyenes út vezetett a szaktanácsadáshoz?

Dehogy! (nevet) Elég kacskaringós volt a pályafutásom a főiskolán, dolgoztam mellette és még nem végeztem el, amikor felkerültem Budapestre. Itt ismertem meg a páromat is. Állást kerestem és a Rózsakertben a Le Sommelier-nél helyezkedtem el borértékesítőként, később beolvadt a cég a Bortársaságba, így lettem én a BT alkalmazottja, ahol azon kaptam magam, hogy Bazilikánál lévő új üzletüket vezetem. Ezt az időszakot nagyon szerettem, majdnem három évig voltam ott.

Fotó: Sóki Tamás

Innen mentetek Új-Zélandra?

Igen, 2007. novemberében.

Meddig voltatok kint?

Majdnem nyolc évig! Már szinte helyieknek számítottunk, szóval a munkavállalási vízummal sem kellene bajlódnom. Amíg kint éltünk, nem horgonyoztam le egyetlen borászatnál, mindig arra mentem, ahol úgy éreztem, hogy tanulni, fejlődni lehet. Marlborough régiót tudatosan kerültem, nem vonzott. Végül a borász diplomámat is ott szereztem meg, a University of Auckland-en.

Miért költöztetek haza?

A kisfiam születése után döntöttünk úgy, hogy megváltoztak a prioritások és talán jobb lenne, ha nagycsaládos közegben, itthon nőne fel. Itthon nagyon céltudatosan kerestem már állást, kinéztem magamnak négy olyan borászatot, akikkel szerettem volna együtt dolgozni és megkerestem őket az önéletrajzommal, az új-zélandi tapasztalataimmal. Végül a Bock volt a befutó, ott termelés vezető voltam, később pedig a Sauska pincészetnél főborászként dolgozhattam.

Hogyan lettél ebből szőlészeti és borászati szaktanácsadó?

Valójában az egész motivációs kérdés, legalábbis nálam. Egyszerűen azt éreztem, hogy az a tapasztalat, ami felgyűlt az évek alatt, több annál, amit egy borászatnál csinálni lehet. Pontosan ezért nincs saját területem és borászatom, mert leredukálnám a lehetőségeket és másnak sem tudnék segíteni. Azt is mondhatnám, hogy flexibilisen több dolgot is ki szerettem volna próbálni. Szakmai dolgokra gondolj, ne munkahelyre! Úgy éreztem és szerencsére úgy tűnik, hogy igazam is lett, hogy több borvidéken, több pincészettel dolgozva mindig új és izgalmas kihívásokkal szembesülhetek. Engem ezek a feladatok éltetnek, hogy valóban megoldást tudjak nyújtani a kérdésekre. Külföldön ez teljesen hétköznapi dolog, de Magyarországon még mindig nem divat a termelésben szaktanácsadót alkalmazni. Éppen ezért igyekeztem széles spektrumot lefedni, szőlészettel és borászattal is foglalkozom és az a tapasztalatom, hogy mindegy melyikkel kezdem, előbb-utóbb belecsúszom a másikba is.

Kékfrankos teszten a Pécsi Borozóval (fotó: Gadget Fotó)

Mit csinál egy szaktanácsadó?

Sokat utazik és folyamatosan agyal. (nevet) Valójában szőlész és borász vagyok most is, csak kevesebb fizikai munkával, tömlőhúzogatással, sokkal több vezetéssel és rengeteg gondolkodással. A felmerülő problémák motiválnak! Persze húzni kellett egy vonalat, hogy mit csinálok meg és mit nem, folyamatosan kapom az állásajánlatokat is, de próbálok következetesen választani a munkák közül. Emellett féltve őrzöm a függetlenségemet, vagyis nem köteleződöm el bizonyos borászatok vagy márkák mellett kizárólagosan, így szabadon tudok tanácsot adni. 

Az értékesítés is része a munkádnak?

Egyértelműen nem, főként ebben vagyok más. Ugye itt mindenki a jutalékokra gondol először. Nálam ez nem tartozik a mentorálásba, de az ismeretségi hálómat szívesen megmozgatom, szóval jó eséllyel tudom, hogy ki lesz az aki tud majd segíteni.  A kapcsolati tőke sokkal értékesebb számomra, ami kölcsönös tapasztalatcserén alapul. A házasításokban és szelekciókban aktívan részt veszek, annak ellenére hogy hazai tekintetben a kereskedelmi beszerzőket gyakran kérik fel Magyarországon, feltéve, hogy egy célzott piacra dolgoznak.

Fotó: Sóki Tamás

Milyen típusú munkákon dolgozol?

Mondjuk egy régi, művelésből kivont terület újra művelésbe vonásán, akár 100-150 év után is. Vagy egy nagybirtok átállításán a biodinamikus vonalra. Dolgozom kisebb birtokokkal, 50Ha alatt is, ahol a dűlők megfejtése a cél. Persze van olyan projekt is, hogy a már meglévő rendszert kell szervezettebbé tenni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy igyekszünk minden információt begyűjteni a szőlőterületekről, erjesztésekről, munkafolyamatokról és utána hosszasan értékeljük az adatokat, azt elemezve, hogy melyik információ releváns, mi az, amit a boron keresztül utána valóban meg is tudunk fogalmazni. Gyakran készítek a termelőkkel karöltve komoly folyamat terveket a termelésre, egészen a rügyfakadástól a polcra kerülésig.

Milyen a jó szaktanácsadó?

Nehéz és komplex kérdés, akasztják a hóhért, nem igaz? Azt hiszem a jó tanácsadó rugalmas és ismeri a megbízói elvárásokat, a terepet ahol dolgozik, vagyis figyelembe veszi a természeti és a kulturális adottságokat is, éppen úgy, mint egy terapeuta. Mondok egy egyszerű példát: ha én tanácsadóként azt mondom, hogy a fürtzónát mindenhol ki kell levelezni, akkor Ausztrália egy melegebb borvidékén megég a szőlő a napon. Ha ezen felbuzdulva azt mondom, hogy fent kell hagyni a leveleket, akkor Németországban nem érik be a szőlő. Vagy a gyümölcsös karakterű cabernet franc-hoz melyik erjesztési hőmérsékletet válasszuk, azt milyen hosszan tartsuk. Azt hiszem, hogy egy önmagát komolyan vevő szaktanácsadó nem megy máshová tanácsot adni, csak ahol komoly tapasztalata és helyismerete van. Én is folyamatosan utazom, sokat dolgozom külföldön, de ezek szinte mind olyan feladatok, amikkel rengeteget tanulok, közben pedig azt figyelem, hogyan tudom a tanultakat a Kárpát-medencében kamatoztatni. Előfordult már az is, hogy nem én voltam akit az adott feladatra kerestek, amit jeleztem is.

Simonit & Sirch metszés kurzuson (fotó: Balogh Tibor)

Mit tudnál tanácsolni egy átlagos közép-európai pincészetnek?

Tudatosságot! Ez lenne a legfontosabb. Tudni, már az elején, hogy mit akarunk elérni, hogy mi történik velünk. Begyűjteni minden adatot, azt is, hogy mennyibe kerül egy palack bor előállítása és azt is, hogy kik a vevőink, nem beszélve arról, hogy a területeink mit tudnak. Aki a kezdetektől figyel erre, az ma még egy évtizedes előnyt is összehozhat magának. Azt tapasztalom, hogy néha még a nulla pont megtalálása is nehézkes, pedig csak onnan lehet elkezdeni építkezni.

Mi a következő lépés, merre tovább?

A tanácsadás mellett egy terroir alapú kooperációs projektemen dolgozom, hamarosan erről még hallani fogtok. Nem állok le a tanulással sem, Skóciában leszek MsC sörfőző és desztilláló hallgató. A világ egyik legnívósabb egyeteme a témában, alig várom, hogy ott lehessek!

banner
Legolvasottabb
banner
Legfrissebb
banner
banner
Programajánló
2021. Október
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
31
banner
banner