A cikkben szereplő fotók a szerző tulajdonát képezik.

De ne siessünk ennyire. A Borműhely kóstoló előtt egy héttel rokonlátogatásra mentem Egerbe, ahol végre volt szerencsém bejárni a papok városának ikonikus szőlőhegyét, a Nagy-Egedet. Az 537 m magas hegy (Márai szerint domb) a legszebb őszi arcát mutatta. A szőlők és a fák levelei a zöld, a sárga és a bordó minden színében pompáztak. Sikerült megtalálni a hegyet őrző és szüntelenül áldó Mária szobrát is: „Neked ajánljuk, Istenszülő, minden munkánkat” – állt a felirat a lábánál.

Aztán egy héttel később, október 23-án a St. Andrea egerszalóki birtokához érkeztünk a Wineglass Communications által szervezett sajtócsapattal. A buszról lelépve meglepetésemre - de immár ismerősként - ugyanaz a Mária szobor fogadott minket, majd Lőrincz György személyesen is üdvözölte a szép számmal megjelent vendégeket.

Megkezdődött az első Nagy Egri Borműhely sétálókóstoló és két mesterkurzus, amelyen 10 TOP egri borászat képviselte magát: Bolyki Pincészet és Szőlőbirtok, Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, Juhász Testvérek Pincészete, Kovács Nimród Winery, Ostoros Családi Pincészet, Petrény Winery, St. Andrea Szőlőbirtok, Thummerer Pincészet és Szőlőbirtok, Tóth Ferenc Pincészet, Varsányi Pincészet.

A nagy vörösökre várva én is inkább a pezsgőket és a fehéreket kóstoltam először, közülük kiemelem Thummererék pazar pezsgőjét (fele királylányka, fele chardonnay és pinot noir: krémes, nagyon elegáns korty), valamint az Eszterházy kutatóintézet 2020-as göcseji zamatos és vértes csillaga (!!), szürkebarát és tramini meglepő házasítását, ajánlom Neked (a neve is ez).

A mesterkurzusokon régi évjáratokat, különleges tételeket, illetve egri bikavéreket mutattak be a megjelent borászok. Óriási élmény volt Varsányiék 2014-es gazdag Verpeléti olaszrizlingje, emlékezetes volt Tóth Ferenc 2017-es Sík-hegyi kékfrankosa rétegzett, gyümölcsös kortyával, legjobban azonban mégis a Nagy-Eged-hegyről való borok izgattak: milyenek lehetnek a borok, amelyek azon a gyönyörű hegyen teremnek? A sétálókóstolón és a mesterkurzusokon is inkább ezeket a tételeket kerestem.

Már a kóstoló elején megismerhettem a St. Andrea 2017-es Mária Grand Superior cuvéet, amely chardonnay és furmint, benne a területre jellemző ásványos, krétás jegyeivel, kortyban érett trópusi gyümölcsökkel: nagyon elegáns, komplex bor. A 2019 Nagykadarka Grand Superior a mesterkurzuson a mennyekbe repített: 15 % alkohol mellett is könnyednek, kecsesnek tűnt, finoman fűszeres, szinte csipkeszerű textúrával. Kovács Nimród Grand Bleu 2013 kékfrankosa ugyanerről a területről már inkább a földbe döngölt, grandiózus bor, amelynek még mindig szelídülnie kell, mert nyolc évesen is nagyon fiatal!

És akkor jött az est két fénypontja. A bikavér kóstolót két tétel zárta a Nagy-Eged-hegy dűlőről: a St. Andrea Igazán 2016 (amely részben Hajagos-dűlő is: kékfrankos, merlot, cabernet franc, syrah és pinot noir), illetve Thummerer 2015-ös évjáratú, egybeszüretelt, legendás kékfrankos, merlot, cabernet franc, syrah, kadarka Grand Superior bikavére. Azt hittük, nincs tovább, pedig már ezeket a borokat is nyíltszíni taps követte, amikor Lőrincz György magához kérte a mikrofont, megköszönte a szinte teltházas részvételt, majd alázatos hangon megkérte, hogy házigazdaként hadd ossza meg velünk a pincészet legújabb és talán legnagyobb borát, amely szintén a Nagy-Eged-hegy dűlőn termett: az Agapét.

A bor lassú folyással csorgott alá a pohárba, vagy inkább hömpölygött. Illata betöltötte a Merengő termet, kortyai szétáradtak a testben és a lélekben, ahol szinte dalra fakadtak. Ez tehát az Agapé - maga a folyékony szeretet. Véget nem érő korty és valami szédítő mélység, amely mégis a magasba repít… Az előző vastaps után most meghatódott és mély csend következett. Te jó ég, mit tud ez a hegy?

Nagyon tárgyilagosan (kőzettani szempontból) a Nagy-Eged-hegy szürke, triászkori mészkő, amelyre az egykori tengerből mészmárga alapú, sárgásfehér üledék, a nummulitesz mész rakódott le (tehát nem riolittufa, mint az egri borvidék más területe). Mikroklímája is egészen különleges: a meredek hegyoldalra szinte merőlegesen érkező napsugarak a sziklás talajról visszaverődnek, így több fokkal melegebb hőmérsékletet jön létre. 

De van itt valami más is. Valami más, amelyre Márai Sándor is felhívta a figyelmet: „Ezt a dombot megjelölte az Isten. (…) Ennek az egri dombnak lelke van. (…) Az idő fölött él ez a táj és a történelem fölött. (…) Az örök mámor és feledés bora készül itt (…) ez az engesztelő és békítő, ez a lelkesítő és nyugtató csepp, a bikavér.”

A szeretet aznap este Egerszalókon az egri borban, a bikavérben, de leginkább az Agapéban testet öltött és folyékonnyá lett. Igyatok belőle és szeressétek egymást…