A gasztronómia lassan évtizedek óta reneszánszát éli, sorra nyílnak a különlegesebbnél különlegesebb éttermek, főzőtanfolyamok sora várja a műfaj szerelmeseit, lakáséttermekben gyülekeznek az ínyencek, a gasztrorealityk nézettségi rekordokat döntenek, a sztárséfek műsorait, könyveit milliók nézik és olvassák. A mainstream mellett üdítő színfoltként jelent meg a Sütimester (The Great British Bake Off), amely 2009-ben indult útjára Nagy-Britanniában. A BBC tűzte műsorára. A recept: végy néhány amatőr cukrászt, egy vakítóan kék szemű, őszes halántékú séfet metsző pillantással és egy közel 80 éves sztárszakácsot, valamint 10 amatőr versenyzőt, akik a lehető legnehezebben elkészíthető süteményeket sütik.

Így indult Nagy-Britannia egyik legnagyobb tévés sikersorozata. A versenyzők között fiatal, közép- és „szebbkorú”, férfi, nő kap helyet, szinte minden rasszt megjelenítve. Minden héten más-más feladatot kapnak, hol kelt tésztát, hol linzert, hol pedig mézeskalács alapból készített, egész történetet megjelenítő csodákat kell készíteniük. A döntőbe három versenyző kerül, de mivel „csak egy maradhat”, közülük kerül ki a Sütimester. A két tagú zsűrit egy két tagú műsorvezető páros egészíti ki.

Ez eddig egészen hétköznapian hangzik. Akkor mégis mitől olyan érdekes, hogy az egyik döntőt 15 millióan nézték végig? Hogy Sütimester Facebook oldalakon cserélnek recepteket a rajongók? Nos. Az egyik titok a két zsűritag. A most 85 éves Mary Berry sztárcukrász, gasztronómiai szakíró, ez ebben a műfajban önmagában nem egy nagy durranás, de a hölgy élvezi az életet, mosolyog a versenyzőkre, nem veti meg a jó italokat és mindenki imádja. Nem beszélve Paul Hollywoodról, aki annak idején édesapja pékségében kezdte a szakmát, majd számos luxushotel konyháján volt a péksüteményekért felelős. Korábban számos televíziós műsorban tűnt fel, de az igazi áttörést a Sütimester hozta el számára. A versenyzők rettegnek a kritikájától, hiszen ha valamit nem tart elég ízletesnek, esztétikusnak, kíméletlenül megmondja. A versenyzők epekedve várják a kézfogását, ezzel díjazza – elég ritkán – a kiváló teljesítményt. A másik titok, hogy nincs titok. Mindenki az, aki. A versenyzők teljesen hétköznapi, szerethető emberek. Kedvelik egymást, nem versengenek, ha valaki kiesik, azt közösen megsiratják. Egyszóval olyanok, mint mi vagyunk. Ott ülünk velük, izgulunk értük, közben azon jár az agyunk, hogy valamit mégiscsak kéne sütni, hiszen ezek a versenyzők sem ANNYIRA ügyesek, pedig dehogynem.

Annyira magával ragadó a műsor, hogy már parodizálják is. A műsor különkiadása a magyarul Repeta néven futó sorozat (The Great British Bake Off – An Extra Slice), amelyet Jo Brand humorista vezet, három további, a műsorért rajongó brit híresség társaságában. Minden adásba meghívják az előző részben kiesett versenyzőt, felelevenítik a legiizgalmasabb, legmulatságosabb pillanatokat. A nézők közül többen is hoznak házilag készült süteményeket, ezeket is zsűrizik. Szórakoztató, pezsgő, cseppnyi iróniával fűszerezett műsor, nem lehet nem szeretni.

Közben azért változások is történtek a műsor 2009-es indulását követően. 2016-ban óriási felzúdulást előidézve Mary Berry elbúcsúzott a műsortól, ugyanis az átköltözött a BBC-ről a Channel 4-ra. Az „anya-csatornához” lojális cukrászlegendát Prue Leith váltotta. Az egyes évadok nyertesei közül többen tévés karrierbe kezdtek. A tavalyi nyertes egy muszlim nő, Nadiya volt, akiből azóta igazi televíziós személyiség lett. Szakácskönyve jelent meg és saját műsort készít a BBC-nél. Sőt, a királynő 90. születésnapjára a Buckingham palota felkérte egy torta elkészítésére.

Azóta sem sütök, a műsort viszont szorgalmasan nézem hosszú évek óta. És azt kell mondanom, nem túlzás, hogy a The Great British Bake Off a gasztroműsorok egyik csúcsa. Aki nem hiszi, nézze meg.