HABÁNSKÉ SKLEPY Ryzlink Rýnský 2014 (Morava, Csehország)

Egy eddig nem ismert, de nem kicsi borászat, elvileg 1614 óta készítenek bort, fajtaválasztékuk bősége akár a borturizmusra épült magyar borászoké, mindenből van, mindenféle. Személyes érdeklődésből legalább háromféle portugiesert találtam a weboldalon, de akad itt, főleg fehérből, szem-szájnak ingere. Hogy valóban érdemes-e, azt megítélni ez a friss rajnai nem biztos, hogy a legjobb választás. Az illat szép, friss, füves-virágos, kortyban zöldesebbek az ízek, mint szeretnénk, egy kicsit nyersebb, a savak élénkek. Korrekt bor, nincs vele gond, étel kell hozzá vagy egy kis szóda. 83/100 pont.

LOIMER Riesling Lenz 2014 (Niederösterreich, Ausztria)

Tiszta, egyenes, gyümölcsös illat. A kamptali termelő friss alaprieslingjeinek egyike, ami csak Alsó-Ausztria megjelölést visel (vannak neki Kamptal borvidéki és gumpoldskircheni borai is – többek között cirfandlija is). Organikus termesztésű szőlőültetvényekről szüretel, biobor jelzést viselhetnek a borok. Hordót nem látott a tétel, négy hónapi volt finomseprőn acéltartályban. Ez csak azét érdekes, mert ezzel meg is tudjuk magarázni, hogy a gyümölcsös, őszibarackos, szaftos, édeskedves zamatosság mellett pici krémesség is jön, ugyanakkor nagyon élénk, de a maradékcukorhoz mérten arányos savak. Pici fűszeresség, ásványos fanyarság is jut a kortyba. Jó inni, jó visszatérni hozzá. 87/100 pont

LOIMER Langenlois Riesling 2013 (Kamptal DAC, Ausztria)

A rajnai rizling izmosabb, de még mindig gyümölcsös verziója. Érettebb illatok és ízek, őszibarack, kajszibarack, vibráló citrosok, feszesség, lüktetés és élet van a kortyban, a savak tolják a volumét, úgy tud egyszerre mély és hosszú bor lenni, hogy közben inni kell, mert szomjazunk a gyümölcseire, a zamatosságára, a finom fűszerességre, az épp csak megragadható ásványosságra. Még mindig nagyon friss és élénk bor, élvezetes, megéri az árát, ami olyan 11-12 euró körül jár. 90/100 pont.

SZABÓ ZOLTÁN Rajnai Rizling 2006 (Pécs, Magyarország)

A végére tartogattunk egy féltve őrzött pincekincset. Azt a bizonyos rajnai rizlinget. A Pécsi Borozó első számában írtunk róla. Érdemes felidézni: „Nagyon komplex illatvilág. A meleg tónusú zöldessárga, inkább sárgába hajló színt virágmézes, aszalt kajszis illatok kísérik. Kandírozott narancshéj és menta. Nagyon kerek, nagyon szép kortyú bor, amiből kicsit kirúg az alkohol. Határozott savakkal bír, amelyek megadják a hosszú életet. Többsíkú bor, erős testtel, meglepő krémességgel. A virágméztől az aszalt kajszibarackig és a körtéig ívelnek az ízek, a citrusok frissessége kellemes.” Akkor kilencven pontra becsültük.

Most azt mondanánk róla: érett, teljes, koncentrált bor, amiben maradt a gyümölcsösségből, a barack és a narancshéj abszolút jön még, enyhe petrolosság is felfedezhető, az öregségnek nyoma sincs, bár azt természetesen érezzük, hogy nem friss bort kóstolunk. Aszalványok, krémesség, élénk savak, hangoznak el a jellemzők, egyetértünk. Kivételes élmény, nem is vagyunk szigorúak, 92/100 pont.